Faragó Pál

Faragó Pál (Felsőszentiván, 1886. április 4. – Kolozsvár, 1969. december 1.) sakkfeladványszerző nemzetközi mester, az 1936. évi sakkvégjáték olimpiai bajnoka.

Élete

Iskoláit Dömsödön, Kunszentmiklóson és Kecskeméten a piarista kollégiumban végezte. A budapesti műegyetem általános mérnöki karának elvégzése után előbb a Balaton vidéki vasút-építkezésnél dolgozott, aztán a Cserna vízének szabályozását vezette. Később Aradra került, ahol az állami jószágigazgatóság munkatársa lett, végül ugyanennek az intézménynek a kolozsvári hivatalában vezető mérnökké nevezték ki.

Az első világháborúban orosz fogságba esett. Miután a fogságból hazatért, háromszögelő mérnökként Romániában (előbb Kolozsváron, majd Bukarestben) kapott feladatokat, és a geodéziai munkálatok műszaki vezetője lett. Az ő közreműködésével mérték fel Dobrudzsát.

Sírja a Házsongárdi temetőben található.

Sakkozói pályafutása

Mint sakkzárófeladványok szerzője nemzetközi szinten vált ismeretessé. Feladványait német, angol, francia és orosz szaklapok is közölték. A Revista Română de Șah és a Magyar Sakkvilág munkatársa. Az 1936. évi müncheni sakkolimpián aranyérmet, 1952-ben a helsinki olimpián bronzérmet nyert. 1955-ben nagymesteri, 1961-ben érdemes sportmesteri címmel tüntették ki. 47 feladványát díjazták nemzetközi (köztük Finnországban, Hollandiában és Argentínában rendezett) versenyeken. Új gondolatok a művészi sakkban c. kötete az Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában jelent meg magyar és román nyelven (1958).

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. Online hozzáférés
• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981. Online hozzáférés