Nintendo Entertainment System

Nintendo Entertainment System Nintendo Family Computer
Általános adatok
Gyártó	Nintendo
Típus	Otthoni videójáték-konzol
Generáció	3. generáció
Megjelenés ideje	JP 1983. július 15. US 1985. október 18. EU 1986. szeptember 1. HU 1991
Eladott darab	61,91 millió
Legtöbbet eladott játék	Super Mario Bros., 40,23 millió (1999-ben) Super Mario Bros. 3, 18 millió (2003. május 21-én)
Technikai jellemzők
Processzor	Ricoh 2A03 8 bites processzor
Háttértár	ROM kazetta ("Game Pak")
Vezérlő egység	2 vezérlő aljzat 1 kiegészítő aljzat
Előd Utód Color TV-Game Super Nintendo Entertainment System
A Wikimédia Commons tartalmaz Nintendo Entertainment System témájú médiaállományokat.

A Nintendo Family Computer (Famicom)

A Nintendo Entertainment System (rövidítve: NES, ill. Nintendo) egy 8 bites játékkonzol, melyet a Nintendo adott ki Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában 1985-ben. Ázsia nagy részén, beleértve Japánt (ahol először 1983-ban jelent meg), a Fülöp-szigeteket, Kínát, Vietnámot, és Szingapúrt, Family Computer, röviden FamiCom néven adták ki.

Mint az akkoriban legnagyobb példányszámban eladott játékkonzol, az 1983-as videójáték-válságot követően feltámasztotta az USA-ban a videójáték-ipart, emellett kijelölte a követendő utat a játékvezérlő kialakításától kezdve a játékok tervezéséig. Ezzel a géppel a Nintendo bevezette az azóta már általánosan elfogadott üzleti modellt, a harmadik fél számára történő szoftver-licencelést.

Története

Az 1980-as években nagy sikert arató játéktermi játékok hatására a Nintendo úgy döntött, hogy egy cartridge (kazetta) alapú otthoni konzolt fog kiadni. Az első példányok 1983. július 15-én jelentek meg Famicom néven, tizenötezer jen egységáron, három játéktermi játék átportolásával csomagolva (Donkey Kong, Donkey Kong Jr., Popeye). A Famicom elterjedése nem ment zökkenőmentesen: az első példányok egy hibás chip miatt rendszeresen lefagytak. A Nintendo visszahívta őket, és új alaplappal kezdte őket forgalmazni, minek köszönhetően 1984 végére már a legjobban fogyó konzol lett Japánban.

A sikeren felbátorodva Észak-Amerika területére is kiterjedt a forgalmazás. A kezdeti elképzelések között szerepelt olyan is, hogy az Atari neve alatt jelenjen meg a konzol, illetve hogy a Famicom kazettás, billentyűzetes, joystick irányítású hardverrel jelenjen meg. Később azonban ezeket elvetették.

1985-ben a CES-en hivatalosan is bemutatták a konzolt, melynek árusítása még abban az évben meg is kezdődött. Tizennyolc játékkal jelent meg a gép, melyekhez átalakító is tartozott, hogy más, 8 bites gépekkel is játszhatóak legyenek.

Európában 1985-86 folyamán jelentek meg az első készülékek, már NES néven, melyek eleinte kevésbé jól fogytak, mégis, 1990-ig sikerült az összes példányt eladni. A keleti blokk országaiban egészen 1990-ig nem juthatott el a gép.

A kilencvenes évek elején beköszöntött a 16 bites korszak, a Sega pedig Mega Drive nevű konzoljával komoly előnyre tett szert a Nintendóhoz képest. Ezért a továbbiakban főként a SNES névre hallgató vadonatúj készülékére koncentrált, noha az évtized első felében még jelentek meg új játékok a NES-re is. A szerkezet átdolgozott külsőt kapott. Az utolsó példányok értékesítése 1995-ben volt az USA-ban. Világszerte egészen 2003 szeptemberéig forgalmazták a NES-t. 2007 októberében a Nintendo, alkatrészhiányra hivatkozva, megszüntette a hibás példányok javítását. Ma már csak az emulátorok, illetve a Nintendo Wii-re újra megjelentetett játékok azok, melyek őrzik az emlékét.

Technikai specifikációk

Az eredeti Famicom fehér műanyag házban lakozott, melyet sötétvörös csíkokkal díszítettek. Középen fent volt megtalálható a kazetták bemeneti nyílása, oldalt pedig a fixen rögzített kontrollerek tárolására szolgáló helyet képeztek ki. A NES teljesen másként nézett ki: doboz alakú, alapvetően a szürke kétféle árnyalatában pompázó házban volt a hardver, a kazettákat pedig a szerkezet elején kellett behelyezni, ahol a csatlakozót egy kisméretű ajtó védte. Egyes változatok belsejében egy gyárilag behelyezett extra kártyán tároltak beépített játékokat.

A kilencvenes években áttervezték a sorozatot, ez volt a NES-101. A színséma fehér volt, egy nagyméretű piros kapcsológombbal, amellyel a konzolt lehetett elindítani, bár a működést semmilyen LED nem jelezte. A kazettákat felülről kellett behelyezni. Kisebb mérete és külalakja egyértelműen az SNES-t idézte. A japán változat kizárólag RCA-kimenettel rendelkezett, a világ többi részén azonban RF-kábellel is hozzá lehetett csatlakoztatni a televízióhoz.

A PAL régióban megjelent konzolokban egy Ricoh 2A07-es processzor lapult. A MOS Technology 6502-es technológiájára épülő chip 8 bites volt. Saját hangrendszerrel és korlátozott megszakításvezérléssel rendelkezett. Spórolási szándékból ebből a processzorból teljesen kihagyták a 6502-es BCD üzemmódját. Órajele 1,66 MHz, míg a Ricoh 2A03 jelű NTSC változat, nagyobb órajelen (1,79 MHz), de lényegében ugyanez volt. A hangvezérlő egyszerre öt csatorna kezelésére volt képes.

A NES alaplapi memóriája 2 KiB RAM volt. A játékokat tartalmazó kazettákon ezek bővítésére alkalmas chipeket szerelhettek fel. Videomemóriája úgyszintén 2 KiB volt, 256 bájt sprite RAM-mal egyetemben. Egyidőben 32 KiB ROM feldolgozására volt képes a gép, de ez kezdetleges lapozási technikával feloldható volt. A kazettákon 8 KiB SRAM lehetett, valamint újabb 8 KiB "Expansion Area", amely szintén memóriaként funkcionált, és alkalmas volt a videomemória bővítésére is.

A grafikáért a Ricoh saját fejlesztésű PPU-chipje (Picture Processing Unit) volt a felelős. NTSC modellekben 5,37, PAL modellekben 5,32 MHz-es órajellel rendelkezett. A memória 2 KiB RAM volt, 256 bájtos sprite memóriával, és 28 bájtos paletta-memóriával. A lapozófájl-technikával azonban a kazettákkal szinte bármekkora méretű memóriát lehetett a grafikus processzor részére bocsátani. Negyvennyolc különböző szín és ötféle szürkeárnyalat megjelenítésére volt képes, a vörös, a kék, és a zöld pedig megfelelő időzítéssel sötétíthető volt. Egy időben legfeljebb 24 színt lehetett felhasználni, és 64 alakzat mozoghatott. A sprite-ok mérete 8x8, illetve 8x16 pixel lehetett. A kép mozgása egyszerre csak egy irányba volt engedélyezett, amely lehetett horizontális vagy vertikális. A képernyő felbontása 256x240 pixel (NTSC rendszeren 256x224). A készülék televízióhoz RF-kábellel volt köthető, később pedig RCA-kábellel, sőt, Japánban utóbb ez lett a kizárólagos megoldás.

Játékvezérlők

A NES-hez (és a Famicom-hoz) használt játékvezérlő egy hosszúkás téglalap alakú, egyszerű négygombos elrendezést követ: két kerek gomb "A" és "B" felirattal, egy "START" és egy "SELECT" gomb. Alkalmaznak továbbá egy kereszt alakú D-Pad-ot, melyet egy Nintendo-alkalmazott, Jokoi Gunpej tervezett a Game & Watch rendszerekhez a korábbi játékkonzolok testesebb joystickja helyett.

Az eredeti Famicom készülék két vezérlővel készült, melyek a konzol hátuljához voltak vezetékezve. A második vezérlőnek START és SELECT gombja hiányzott, helyette kis mikrofont tartalmazott. Viszonylag kevés játék használta ezt a lehetőséget. A legkorábbi Famicom egységeken eleinte négyzet alakú A és B gombok voltak. Később azért cserélték le, mert lenyomáskor megakadt a tokban, és hardverhibák miatt is gyakran lefagyott játék közben.

A NES vezérlői már a konzol színéhez igazodtak, működés közben eltávolíthatók voltak, és nem volt mikrofonjuk. A vezérlők itt már leválaszthatók, héttűs csatlakozóval illeszthető a gép elején elhelyezkedő két aljzatba.

További vezérlők is csatlakoztathatóak. A legismertebb a NES Zapper névre hallgató pisztoly, de a Twister játékra nagyon hasonlító Power Pad, a pisztolyhoz hasonlóan működő robot (R.O.B.), a fejre csatolható LaserScope, az Arkanoid nevű játékhoz készített Vaus, és a szabad kézzel való irányítás első fecskéjének tekinthető Power Glove.

Kazetták

Minden európai régiójú kazetta 10,4 cm széles és 14 cm hosszú. Eredetileg öt kis egyhornyú csavar tartotta össze, a későbbi (1987 utáni) játékoknál két műanyag kapocsra cserélték le a felső két csavart. Ezzel egy időben a szabványos csavart lecserélték biztonsági csavarokra, hogy megakadályozzák a belső ROM-hoz történő hozzáférést. A kazetta hátoldalán címke található, kezelési utasításokkal. A legtöbb játéknál ez szürke, míg a nem-felejtő tárat tartalmazó, menthető játékoknál aranyszínű. Minden hivatalos játék szürke tokban jelent meg, kivéve a The Legend of Zelda és a Zelda II: The Adventure of Link aranyszínű kazettákat. A nem hivatalos játékokat eltérő színben és formában gyártották. A Nintendo sárga színű tokokat is készített, de csak tesztelési célokra alkalmazták a Nintendo szervizközpontokban.

Kiegészítők

Japánban kiadtak egy hajlékonylemezről olvasó eszközt is a konzol japán változatához, neve FamiCom Disk System volt. A játékokat ezután ilyen adathordozón adták ki. Ilyen játékok például: a Yume Koujou: Doki Doki Panikku, a Zeruda no Densetsu (The Legend of Zelda), vagy az All Night Nippon Super Mario Bros., amely a Super Mario Bros. egyik, nevetségessé tett japán változata.