Falzett

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A falzett (olaszul: falsetto, „fals”) olyan éneklésmódot jelent, amelyet az úgynevezett fejhangon éneklő férfiak alakítottak ki. A falzett a természetes énekregiszter után következő hang, s a szájüreg felső padlásához ütődve érvényesül, hangfenékül a fej szolgál. Ezek a hangok nőknél is előfordulhatnak, azonban csak a férfiaknál nevezik falzettnek.

Hangminta - Falzett
Ay giz c. török népdal részlete
Cem Adrian énekes előadásában
Nem tudod lejátszani a fájlt?

A falzett az énekművészet egyik külön ágát képezi; ritka az olyan énekes, aki művészi tökéllyel tudja használni. Főleg piano vagy decrescendo hangvételeknél van helyén, s ilyen esetekben szép hatásokat is lehet vele elérni. Gyakran alkalmazva egyhangúvá s férfiatlan hatásúvá válik, s rendesen a már hanyatló hanganyag elpalástolására szolgál.

Régen ezek az énekesek a cappella műfajban a szoprán és alt szólamát énekelték, amikor a templomi kóruséneklésben a nők még nem vehettek részt.

A középkorban és a 15-18. században, Angliában még a 19. században is falzettisták énekelték a női szólamokat az egyházi muzsikában, azaz olyan férfiénekesek, akik női hangon tudtak énekelni. Ma is fontos kelléke az operaénekesnek a falzett, bár színtelen hangot eredményez, és csak akkor használják, ha múlhatatlanul szükség van rá.

A falzettisták szerepkörét manapság az operaszínpadokon szoprán vagy mezzoszoprán énekesnők, korhű előadásokban pedig kontratenorok éneklik.

Alessandro Moreschi hangja, aki az utolsó kasztrált volt és a Sixtus-kápolna kórusában énekelt

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]