Falzett
A falzett (olaszul: falsetto, 'fals') olyan éneklésmódot jelent, amelyet az úgynevezett fejhangon éneklő férfiak alakítottak ki. A falzett a természetes énekregiszter után következő hang, s a szájüreg felső padlásához ütődve érvényesül, hangfenékül a fej szolgál. Ezek a hangok nőknél is előfordulhatnak, azonban csak a férfihanggal szemben nevezhető falzettnek.
| Ay giz c. török népdal részlete | |
| Cem Adrian énekes előadásában | |
A falzett az énekművészet egyik külön ágát képezi; ritka az olyan énekes, ki művészi tökéllyel tudja használni. Főleg piano vagy decrescendo hangvételeknél van helyén, s ilyen esetekben szép hatásokat is lehet vele elérni, különben gyakran alkalmazva egyhangúvá s férfiatlan hatásúvá válik, s rendesen a már hanyatló hanganyag elpalástolására szolgál.
Régen ezek az énekesek a cappella műfajban a szoprán és alt szólamát énekelték, amikor a templomi kóruséneklésben a nők még nem vehettek részt.
A középkorban és a 15-18. században, Angliában még a 19. században is falzettisták énekelték a női szólamokat az egyházi muzsikában, azaz olyan férfiénekesek, akik női hangon tudtak énekelni. Ma is fontos kelléke az operaénekesnek a falzett, bár színtelen hangot eredményez, és csak akkor használják, ha múlhatatlanul szükség van rá.
A falzettisták szerepkörét, manapság az operaszínpadokon szoprán vagy mezzoszoprán énekesnők, korhű előadásokban pedig — kontratenorok éneklik.
Forrás [szerkesztés]
- A Pallas nagy lexikona
- Kislexikon
