Fülcsiga
|
|
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Pleisztocén - jelenkor | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Radix auricularia Linnaeus, 1758 |
||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Fülcsiga témájú médiaállományokat. |
A fülcsiga (Radix auricularia korábban, Lymnaea auricularia) a csigák (Gastropoda) osztályának a tüdőscsigák (Pulmonata) rendjébe, ezen belül a mocsári csigák (Lymnaeidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
A fülcsiga Európában és Ázsiában mindenütt megtalálható, de nem gyakori. Az Amerikai Egyesült Államokba betelepítették ezt a csigafajt.
Alakjai [szerkesztés]
A fülcsigának két alakja van:[1]
- Radix auricularia f. tumida (Held, 1836)
- Radix auricularia f. subampla (Ehrmann, 1933)
Megjelenése [szerkesztés]
A fülcsiga háza széles fül alakú, tekercse rövid, hegyes, a ház magasságának legfeljebb egyhatod részét teszi ki, vagyis rövidebb, mint a szájadék. Az utolsó kanyarulat nagy és fül alakúan erősen kiöblösödött; a szájadék szegélye szélesen kiterül. A ház 25-35 milliméter magas és 25-30 milliméter széles. Színe világos sárgásbarna. Az állat teste szürke, sötét foltokkal tarkított köpenye a ház vékony héján áttetszik.
Életmódja [szerkesztés]
A fülcsiga álló- és folyó-, növényzettel dúsan benőtt vizek lakója. Brakkvízben is megél.
Szaporodása [szerkesztés]
Mint valamennyi tüdőscsiga, a fülcsigák is hímnősek. A párosodásban azonban többnyire egyneműen vesznek részt, vagyis az egyik állat hímként, a másik nőstényként viselkedik.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Glöer, P. 2002 Die Süßwassergastropoden Nord- und Mitteleuropas. Die Tierwelt Deutschlands, ConchBooks, Hackenheim, 326 pp., ISBN 3-925919-60-0, page 213-214.
Forrás [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.

