Führerbunker
| Führerbunker | |
 |
|
| A súlyosan megrongálódott Új Birodalmi Kancellária kertje 1947-ben, bal oldalt látható a bunker bejárata | |
| Hely | Berlin, Wilhelmstraße 77. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1936 |
| Rekonstrukciók évei | 1943 |
| Lebontás éve | 1950-es évek |
| Lebontás oka | Ne válhasson nemzetiszocialista zarándokhellyé |
| Felhasznált anyagok | beton, acél |
| Tervező | Albert Speer |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | bunker |
| Egyéb jellemzők | |
| Különlegességek | Adolf Hitler egykori berlini bunkere |
| Elhelyezkedése | |
 Führerbunker
Pozíció Berlin térképén
|
|
A Führerbunker (magyarul a Vezér bunkere, Vezérbunker) egy föld alatti helyiség, eredetileg légoltalmi pince volt az Új Birodalmi Kancellária alatt Berlinben a második világháború idején. Itt töltötte élete utolsó pár hónapját a Harmadik Birodalom egykori diktátora, Adolf Hitler, majd itt is lett öngyilkos több más nemzetiszocialista vezetővel együtt. Ma a bunker helyén egy lakótelep parkolója, valamint étterem és szupermarket áll.
Tartalomjegyzék |
Jellemzői, kialakítása [szerkesztés]
A Führerbunker 5 méterrel a föld alatt volt található a Birodalmi Kancellária alatt, az egykori kormányzati igazgatási központ, a Wilhelmstraße 77. volt a pontos címe. Az 5 méterből 4 méter vastag vasbeton fal védte a bunkerban tartózkodó személyeket, amelyre 1 méteres földtakaró került. Így az akkori legnehezebb, legpusztítóbb hatású légibombáktól is megvédte a lent lakókat. Teljesen önellátó volt, egy dízelüzemű generátorral rendelkezett az elektromos áram termelésére, illetve saját levegőztető- és tisztító berendezés zárta ki a külvilág esetleges mérges gázait. Emiatt igen magas volt a zajszint bunkerban. Ezen kívül több beépített szivattyút is folyamatosan üzemeltettek, lévén az óvóhely alja alacsonyabban feküdt a Berlinben szokásos talajvíz szintjétől.
A berendezés Hitler külön kérésére spártai volt, a filmekben megfigyelt tágas szobák, nagy létszámú személyzet valójában csak illúzió, a szobák szűkek voltak (a Führer dolgozószobája 12 m² volt), kevés embernek nyújtottak biztonságot. Az ajtók tömör acélból készültek, nagy figyelmet fordítottak a biztonságra. Az érkezőknek a fegyverüket a ruhatárban kellett leadni, az épületben csak Rochus Misch rádiósnak és magának Adolf Hitlernek volt joga fegyvert viselni.
Története [szerkesztés]
A második világháborúban [szerkesztés]
A kivitelezés két szakaszban történt, az első 1936-ig tartott, a második 1943-ban fejeződött be, immáron Hitler igényei szerint tervezve. Valójában teljesen kész csak 1945 januárjára lett a komplexum. Először 1940-ben használta Hitler, amikor is a Brit Királyi Légierő először a második világháború folyamán szándékosan bombázott sűrűn lakott városközpontot. Eltérően az első építési szakasztól a második abban különbözött a legjobban az elsőtől, hogy az oldalfalakat a duplájára erősítették, mivel a Führer attól tartott, hogy egy oldalról becsapódó bomba áttörheti az építmény falát. A második szakasz tervezője Albert Speer volt.
Hitler véglegesen 1945. január 16-án költözött be a nevét viselő bunkerba, és haláláig már nem is nagyon hagyta el azt. Erre azért volt szükség, mivel ekkora a Luftwaffe már teljesen elvesztette a Németország feletti légi uralmat, és a szövetségesek már éjjel-nappal bombázták a német városokat, Berlint is. Így a Führer már veszélyesnek ítélte meg a Kancellárián való tartózkodást. A legszűkebb munkatársaival, segédtisztjével, Martin Bormannal és a titkárnőjével töltötte ezután napjait. Eva Braun csak 1945 februárjában költözött véglegesen ide Münchenből, két helyiséget kapva Hitler szobája mellett. Végezetül áprilisban Joseph Goebbels a családjával is a bunker állandó lakója lett.
Az utolsó napok [szerkesztés]
Ahogy a Vörös Hadsereg közeledett Berlin felé, egyre többen kérték Hitlertől, hogy hagyja el a bunkert és menjen délre, az Alpok-erődbe (Alpenfestung). A valójában soha meg nem épített erődrendszer csak blöff volt, de a szövetségesek teljesen meg voltak győződve létezéséről. Szóba került még a berchtesgadeni Sasfészek is, mint ideális menedékhely. Végül Hitler maradt, bár egyre kevesebbet merészkedett a felszínre. Amikor a szovjet csapatok már csak karnyújtásnyira voltak a bunkertől, Adolf Hitler, Eva Braun és Goebbels öngyilkos lett, utóbbi előtte még megmérgezte az összes gyerekét feleségével együtt.
A háború után [szerkesztés]
A Vörös Hadsereg a háború befejeztével megpróbálta felrobbantani a bunkert, de sikertelenül. Attól tartottak ugyanis, hogy a hely megmaradása esetén zarándokhellyé vált volna a későbbi években. Az Új Birodalmi Kancellária lebontása után betemették földdel a létesítményt, majd sokáig így is maradt, hiszen a kialakuló hidegháború során Berlin is ütközőzónává vált, a terület mellett húzódott közvetlen a berlini fal, de maga a bunker még Kelet-Berlin területén feküdt. A Stasi mutatott némi érdeklődést iránta, főleg az érdekelte a keletnémet titkosszolgálatot, hogy a menekülők ne tudják felhasználni az alagutakat a nyugatra szökés érdekében. Az Otto-Grotewohl-Straßéra (ez volt akkoriban a mai Wilhelmstraße neve), így a bunker helyére is 1980-as évek közepén panelházakat építettek az NDK prominens politikusai és hírességei számára. Itt kapott lakást például a kétszeres műkorcsolya-olimpiai bajnok Katarina Witt is. Az épületek alapozásakor homokkal, építési sittel töltötték fel az üregeket, a megbontott bunker tetejére parkoló és néhány fa került.
2000 után [szerkesztés]
Napjainkban egy tábla jelzi a bunker egykori helyét, amelyet 2006-os labdarúgó-világbajnokság kezdetekor, 2006. június 8-án avattak fel a Gertrud-Kolmar-Straße és Wilhelmstraße sarkán, hogy megelőzzék a további mítoszok kialakulását. A bunker felett ma egy kis étterem, illetve egy szupermarket áll, az egykori vészkijárat fölött pedig ma parkoló terül el.
Galéria [szerkesztés]
-
A Führerbunker elhelyezkedése Berlinben
-
A tájékoztató tábla
-
A bunker helye 2005-ben
-
A parkoló
Filmekben [szerkesztés]
A Führerbunker felbukkant A bunker című 1981-es amerikai filmben is, azonban jóval ismertebb A bukás – Hitler utolsó napjai 2004-es német filmből, amelynek számos jelenete játszódik falai között.
Irodalom [szerkesztés]
- Pietro Guido: Führerbunker – Discovered its Mysteries, ISEM, ötödik kiadás, Milánó, 2009, ISBN 88-87077-03-7.
- Mario Frank: Der Tod im Führerbunker: Hitlers letzte Tage. Siedler, München 2005, ISBN 3-88680-815-7.
- Sven Felix Kellerhoff: Mythos Führerbunker: Hitlers letzter Unterschlupf. Berlin Story Verlag, Berlin 2006, ISBN 3-929829-43-6.
- Bernd Freytag von Loringhoven: Mit Hitler im Bunker. Aufzeichnungen aus dem Führerhauptquartier Juli 1944 – April 1945. wjs-Verlag, Berlin 2006, ISBN 3-937989-14-5.
- Dietmar Arnold: Neue Reichskanzlei und Führerbunker. Legenden und Wirklichkeit, Ch. Links verlag, Berlin 2005, ISBN 3-86153-353-7.
- James Thayer: Five Past Midnight Simon & Schuster, 1997. ISBN 963-8475-36-6. A regény cselekménye kitalált, de például a szellőzőrendszer leírása és a helyszínek valódiak.
Források [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Führerbunker című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Führerbunker - Berliner-unterwelten.de (németül)
- „Hitlers letzter Unterschlupf: Der Mythos ist entzaubert“, Der Tagesspiegel, 2006. június 9. (németül)
- A bunker térképei és története (németül)
