Führer-nap
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ezt a lapot át kellene olvasni, ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét. |
A Führer-nap 1992-ben megjelent, sikeres thrillerregény Robert Harris angol írótól és újságírótól. A regény egy olyan alternatív valóság ötletén alapul, amelyben a Harmadik Birodalom nyerte meg a II. világháborút.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Rövid összefoglalás
A történet 1964 áprilisában kezdődik, Adolf Hitler ekkor 75 éves. A történet központjában Xavier March Kripó nyomozó áll, aki egy magas rangú náci pártag, gyanús halálát vizsgálja. Az illető Josef Bühler, aki a Havelben, Berlin peremterületén élt. Ahogy Marcus egyre több részletet fed fel, rájön, hogy politikai botrányba keveredett. Az ügyhöz kapcsolódnak vezető náci párthivatalnokok, akiket látszólag szisztematikusan meggyilkolnak színlelt körülmények között. Marcus találkozik egy csinos, amerikai újságírónővel, aki Berlinből tudósít a New York Timesnak. A lány szintén eltökélt, hogy kinyomozza az ügyet. Elutaznak Zürichbe, hogy megvizsgáljanak egy titkos széfet, amelyet az egyik meggyilkolt náci párthivatalnok titokban bérelt. De amit találnak minden képzeletet, felülmúl. Végül rájönnek az ijesztő igazságra a Gestapo gyilkosságai mögött, és megkezdődik a futás az idővel. A Gestapo végül kiküszöböli azokat a hivatalnokokat, akik fel akarták fedni az 1942-es Wannsee Konferencián történteket, és a Holocaustot. Mindenáron ugyanis meg akarják védeni Adolf Hitler és Joseph P. Kennedy amerikai elnök közelgő találkozóját azáltal, hogy a titokban megtörtént Holocaust részleteit nem fedik fel. Maguire a terhelő bizonyítékokkal a semleges Svájcba menekül, és azt reméli, hogy kiadhatja cikkét a New York Timesban. Viszont Marcust időközben letartóztatja a Gestapo, és „Különleges kihallgatásnak” vetik alá a Gestapo pincebörtönében. Hiába, ugyanis Marcus nem mondja el Maguire tartózkodási helyét, és hogy milyen iratok birtokában vannak. Ezért, és mert az idő szorít a hatóságok, eljátszanak egy ál-megmentési akciót, hogy Maguire-t tőrbe csalják. Marcus viszont hibás irányba vezeti a Gestapót, és Auschwitz elbontott, jelöletlen helyszínére érnek. Időközben Maguire átlépi a svájci-német határt a titkos iratokkal. Marcus először egy, majd sok száz, végül több ezer vörös téglamaradványt fedez fel a fűben.
[szerkesztés] Szereplők
Kitalált szereplők:
Xavier March: Egy detektív az Kripóban, 42 éves, elvált Berlinben él. Van egy 10 éves fia Pili, aki Klarával az exfeleségével él. A Marcus-i nagyapák közül mindkettő meghalt az első világháborúban, az édesapját halálosan megsebesítették miközben szolgálatot teljesített. Az édesanyját megölték egy elbukó rajtaütésben, 1944-ben. March a haditengerészetnél szolgált, és a háború alatt arra számítottak, hogy nagyon nagyra fogja vinni. 1946-ban tengeralattjáró kapitánnyá nevezik ki.
A háború után a házassága nagyon gyorsan tönkrement, és most kéthetente egyszer van láthatási joga a fiához. Nem léptették elő 1954 óta, és titokban figyeli a Gestapo. A családi élete üres, munkamániás. A náci társadalom embertelensége ábrándítja ki, és munkatársai közül ő a legemberségesebb. A könyv német verziójában a neve le van fordítva Xaver Márzra.
Charlotte "Charlie" Maguire: Egy 25 éves amerikai nő, aki a New York Timesnak tudósít Berlinből. Maguire egy magas rangú amerikai diplomata lánya, és egy német nő lánya. A náci társadalomban nem fogadják el, mert nem alkalmazkodik az ideológiákhoz. Gyakran kérdezi Marcustól hogy mik a tervei. A regényben ő és Marcus szerelmesek lesznek, és elkezdenek egy kapcsolatot.
Frederick Jost: Egy 18 éves vonakodó SS-kadét, aki felfedezi a legelső holttestet, és ezzel elindítja Marcust a vizsgálatokban. Jost az új német társadalom megszemélyesítése, utálja a nácizmust, a hadsereget, a háborút. Nagyon boldogtalan lázadó élete van. A Sepp Dietrich SS Akadémián nagyon népszerűtlen, homoszexualitással is gyanúsítják, ami pedig főbenjáró bűn a Harmadik Birodalomban. A regény felénél Jost eltűnik, a hivatalos verzió szerint az Urálba küldték harcolni. Marcus jó indokkal azt gyanítja, hogy a Gestapo ölte meg a fiút, nehogy felfedje az igazságot.
Paul Pili March: Xavier March 10 éves fia, aki az anyjával, és annak az új élettársával él egy családi házban. Pili egy Pimpf, a Jungvolk egy tagja. A 10-14 éves közötti fiatal fiúknak való Hitler Jugend egy szelekciója. A náci elvekhez erősen ragaszkodik, egy tikos csalódás az apjának. A regény végén Pili feljelenti az apját a Gestapónak, miközben azt hiszi, hogy a helyes dolgot cselekszi.
Max Jaeger: March munkatársa a Kripo-ban. 50 éves, négy lánya van, Berlinben él. Ő és March ugyanabban az irodában dolgoznak 1959 óta, jó barátok. Jaeger kevésbé értelmes, mint March, és boldognak tűnik, hogy March a munkatársa. A felszínen úgy tűnik, Jaeger egy minta náci állampolgár, nagy családja van, boldog. Valószínűleg azonban ő is ugyanolyan kiábrándult, mint March. A regény végén Jaeger azt az autót vezeti, ami elvileg megmenti Marchust, de mint kiderül Jaeger volt az, aki elárulta Marchust. Az nem derült ki, hogy mivel vette rá a Gestapo Jaegert, hogy elárulja Marchust.
Walter Fiebest: A Kripóban dolgozik ő is, a szexuális bűnök osztályán. Az ő feladata minden „fajgyalázó” nemi kapcsolat leleplezése, és megbüntetése. Saját származásában bizonytalan, alacsonyabb szinten áll az 5-ös skálában, mint March. Ez frusztrálttá teszi. Magányos alkoholista alak, akit sötét perverz figuraként ábrázolnak, mert élvezi, ha valakit leleplezhet.
Rudolf „Rudi” Halder: March régi, háborús veterán barátja. A regényben történész, aki az óriási központi archívumban dolgozik, és a „győztesek” új történelmét írja munkatársaival. Bizonyos iratokat, amik a Nagy Német Birodalomra negatív fényt vetnek, megsemmisít, másokat bevesz az új hivatalos történelembe. Segít Marchusnak megtalálni bizonyos iratokat, de amikor rájön, hogy mibe keveredett, megijed, és kiszáll.
Karl Kerbs: Globus (lásd lent) teljes ellentéte. Kedves, jól nevelt, fiatal tisztviselő az SS-ben. Felajánlja Marchusnak hogy véget, vessen a kínzásnak, és bevallja az igazat. Teljesen megdöbbenti a Holocaust, amikor March elmondja neki, de végül Nebe pártjára áll.
Történelmi személyiségek:
Odilo Globocnik: Egy középkorú, különösen erőszakos, és durva SS tisztviselő. Globus a gúnyneve. Gyűlöli a lágyuló náci társadalmat, mert azt hiszi, hogy emiatt stagnál a karrierje. Globus egy szadista kínzó, és gyilkos, mindenki tudja róla, hogy a háborúban a tengeralattjáró kipufogógázával végzett ki hadifoglyokat. Ő vezeti több vezető hivatalnok meggyilkolását, a Gestapó helyet. Különösen utálja Marchust, mert értelmesebb, mint ő, és azt gondolja miattuk meggy tönkre a karrierje az SS-ben. Végül a Gestapo által Globus veszi át a hatalmat a kikérdezés fölött, amikor Marchust elfogják.
Artur Nebe: A Német Karhatalom nagyon értelmes főnöke. 1964-ig egy öregember, aki fényűző lakásában él Berlinben. Csodálja Marchust kísérletéért, hogy bebizonyítsa igazát. Próbálja megvédeni Marchust a Gestapótól, ráadásul 1 napos vízumot add neki, hogy kimehessen a semleges Svájcba kinyomozni a rejtélyt. Nebe úgy tűnik a nácizmus erős támogatója. Ő rendezi meg Marchus ál-megmentését, de a nyomozó hamar rájön hogy Nebe nem az ő oldalán áll.
Reinhard Heydrich: 1942 januárjában túlélte a prágai gyilkossági kísérletet, amibe a valóságban belehalt. Heydrich felemelkedett Reichsführer-SS rangba, és Hitler látszólagos örököse. Szőke hajú, atlétikus, de romlott. Heydrich bízik Nebe-ben, és nem kedveli Globust. Utasítja Nebe-t, hogy engedje nyomozni Marchust, mert azt gyanítja elítélő bizonyítéka, van Globus ellen. Az gyanított, hogy Heydrich szervezkedett Heinrick Himmler gyilkosságában parancsra, hogy felváltsa őt az SS fejeként.
További történelmi személységek:
Adolf Hitler, a Harmadik Birodalom, avagy a Nagy Német Birodalom 75 éves Führerje.
Hermann Göring, akiről azt mondják, hogy 1951-ben meghalt.
Heinrich Himmler, aki valószínűleg szabotázs miatt egy rejtélyes repülőgép-szerencsétlenségben meghalt 1962-ben.
Joseph Goebbels, aki még mindig a náci propagandát irányítja.
Winston Churchill, és Elizabeth hercegnő, akik kanadai száműzetésben élnek. VIII. Edward és hitvese, akik Wales császáraként uralkodnak a Brit birodalmon
Joseph P. Kennedy (és nem a fia, John F. Kennedy), mint az Amerikai Egyesült Államok elnöke.
Elhangzik egy elcsépelt megjegyzés is, egy Liverpoolból való szalagról is, amin a The Beatles játszik. A Wannsee konferencián résztvevők központi szerepet játszanak a tervben, de legtöbbjük a regény idején már halott.
[szerkesztés] A Führer-nap történelme
A regényen keresztül az író fokozatosan vezet be minket egy másik világba. A regény verziója szerint a Német Hadsereget 1941 végén leállítják Moszkva kapuinál. 1942-ben elindítanak egy offenzívát a Kaukázusba, miközben elvágják a Vörös Hadsereg olajtartalékait. A változtatás lényege az, hogy ez a második támadás sokkal sikeresebb volt. A Szovjetunió 1943-ban megadja magát. A változtatás második lényeges pontja az, hogy ugyanebben az időben, a Német Hírszerzés megtudja, hogy a Britek megszerezték az Enigma kódot. Ideiglenesen visszavonják a tengeralattjárókat az Atlanti óceánról, és hamis hírszerzési adatott küldenek, hogy rombolásra csábítsák a brit flottát. A Tengeralattjáró kampány az Egyesült Királyság ellen folytatódik, miközben kényszerítik a szigetet, arra hogy elfogadjon egy megalázó fegyverszünetet 1944-ben. Winston Churchill-t, és Elizabeth hercegnőt Kanadába száműzik, a trónt pedig VIII. Edward foglalja el. Angliában bábkormány alakul. Németország 1946-ban teszteli első atombombáját, még ebben az évben felrobbant egy V3 rakétát New York város fölött, hogy megmutassa képes nagy hatótávolságú interkontinentális rakétákkal támadni a kontinentális Egyesült Államokat. A hatalmak ezután aláírnak egy békeszerződést. Így két szupernagyhatalom alakul ki, a Nagy Német Birodalom, és az Amerikai Egyesült Államok. A Nagy Német Birodalom az Európában kivívott győzelmét követően magához csatolja Kelet-Európát, és a volt Szovjetunió nagy részét. A következő lépés a Római Szerződés volt, melyet a nyugati és Skandináv országok kötöttek a Nagy Német Birodalommal. A Szovjetunió megmaradt csonkjai egy végtelen gerillaháborúban álltak a német erők ellen az Urál hegyekben. A katonai és pártvezetők szándékosan döntöttek úgy, hogy fenntartják ezt a 20 éves gerilla háborút, mert életben tartja a Wermachtot, és éles és sokoldalú kiképzést biztosít. 1964-ig az Amerikai Egyesült Államok és a Nagy Német Birodalom hidegháborús versenyben állt egymással, kifinomult űrtechnikát és atomfegyvert fejlesztettek ki. A regény 1964. április 14-e és 20.-a között játszódik, amikor Németország készül Hitler 75. születésnapjának a megünneplésére. Az Egyesült Államok elnökének Joseph P. Kennedynek a látogatását centiről centire megtervezik, mindkét oldalon. A Holocaustot azzal magyarázzák, hogy az csupán a zsidók elégedetlensége. A zsidókat a hivatalos álláspont szerint keletre telepítették a háború alatt, majd még keletebbre. A nyugaton élő rokonok pedig azért nem tudják felvenni a kapcsolatot velük, mert ott keleten még mindig nagyon fejletlen a kommunikáció, és nagy a szegénység. Ennek ellenére sokan gondolják, hogy a kormány megszabadult a zsidóktól.
[szerkesztés] A Nagy Német Birodalom Nemzetközi Politikája
A Führer-nap első két oldalán egy térkép található. Az egyik a Berlini városközpontot mutatja, a másik a kiterjesztett Nagy Német Birodalmat. A térkép mutatja Németországot, amint elterül Elzász-Lotharingiától (Nyugat Mark) nyugaton az Urál hegységig, keleten az alacsonyabban fekvő Kaukázusig. A Birodalom megtartotta Ausztriát, a Cseh-morva Protektorátust. Luxemburg most Moselland néven tartozik a Nagy Német Birodalomba. Kelet Németországhoz csatolta Lengyelországot, Ukrajnát, a volt nyugat Szovjetuniót, a balti államokat. További tartományi városok Hamburg, Gdansk, a világ legnagyobb városa Berlin (1964-ben több mint 10 millióan lakták). Új városok Moszkva, Szentpétervár, Krakkó, stb.
Berlint teljesen átépítették Albert Speer tervei alapján. A város óriási náci emlékművekkel büszkélkedik: A Nagy Csarnok, amely 160 000 ember befogadására alkalmas és a Harmadik Birodalom legünnepélyesebb szertartásainál használják. Egy előre nem látott érdekesség, hogy ennyi ember légpárája felszáll, és spontán beltéri eső alakulhat ki benne. Az óriási diadalív, melyre rá vannak vésve az első és második világháború elesett német katonáinak a neve. A Grand Avenue, egy körút, amely elfogott szovjet tüzérségi fegyverekkel, és német sasokkal díszített. A Reichstag és a Brandenburgi kapu eltörpülnek az új Berlin pompájában. Szigorú gránit épületek szegélyezik Berlint. A Führer Palotája, a német hadsereg főhadiszállása, az Európai Parlament erőtlen épülete.
Svájc kizárásával létrejött a német ellenőrzés alatt álló Európai Közösség, 12 tagállammal. Amelyek: Norvégia, Svédország, Finnország (amely elnyerte Kareliát a volt Szovjetuniótól), Dánia, Nagy-Britannia (a lista felveti, hogy Nagy-Britannia elvesztette Észak-Írországot, és Írország köztársaság lett), Franciaország, Spanyolország, Portugália, Belgium, Hollandia és Olaszország (hogy Mussolini uralja e még, arra a szerző nem tért ki).
A Führer-nap világának másik Európája tartalmazza Horvátországot, egy nagyon kiterjesztett Magyarországot (amely elnyerte Szlovákiát, és a szomszédos Romániától Erdélyt), Romániát (mely cserébe magához csatolta Besszarábiát a volt Szovjetuniótól), Bulgáriát (amelyhez úgy tűnik hozzá van csatolva Macedónia nagy része, és Trákia tartomány Görögországból), Albániát, Szerbiát, Görögországot, Törökországot és Izlandot.
Az Európai Parlament Berlinben lett alapítva, de ez gyakorlatilag egy erőtlen német báb-szervezet. Az Európai Parlament előtt a tagállamok zászlóit eltörpíti egy legalább kétszer akkora horogkeresztes zászló. Ez is jelképezi a németek nagy hatalmát. Bár elvileg a nemzeteknek saját szabad kormányaik vannak, a gyakorlatban Berlintől függnek. A szabad európai nemzeteknek éppen csak akkora hadseregük van, ami arra elegendő, hogy felügyeljék a saját területeiket, és gyarmataikat.
Svájcot nem csatolták német kontroll alá, amire ezt megtették volna, beköszöntött a hidegháború, és Svájc kényelmes semleges hely, ahol találkozhatnak és kémkedhetnek egymás után az amerikai és német kémek. Következetesen Svájc az utolsó szabad ország Európában.
Japánról azt mondják, hogy 1945-ben, vagy 1946-ban győzte le Amerika úgy, ledobott rá két atombombát, akárcsak a valóságban. Úgy tűnik Japán gyorsan magához tért, hiszen ő a rendezője az 1964-es Olimpiai játékoknak. Az Amerikai Egyesült Államok 1936 óta nem vett részt a játékokon, de 1964-ben számítanak rá.
Kína egy gyenge független állam. Állítólag egy elégé érdekes kormány uralja. A német-kínai kapcsolatok eléggé gyengék.
Egy nagyon lecsökkentett Szovjet-farállam az Omszknál felhalmozott tőkéjével létezik. Az amerikaiak ellátják fegyverrel, és pénzel ezt az államot, hogy folytassa az Urálban a gerillaháborút a németek ellen. Bár a német propaganda lekicsinyli, a gerillaháborúban rengeteg német katona hal meg. Annyi katona esik el az Urálnál, hogy éjjel szállítják haza a koporsókat vonaton. A közelgő német-amerikai megbeszélés is emiatt fontos. Az Urálban folyó gerillaháború leállítása miatt.
Dél-Amerikát nem említik a regényben.
Az nem derül ki, hogy a holocaustot kiterjesztették-e Európán kívülre is, különösen Palesztinára. Egy ironikus csavarra a sorsnak, hogy a náci holocaustot kitörölték a történelemből, míg Sztálin gulagjairól az egész világ tud. A saját bűneikről nem beszélnek.
Az 1946-os náci győzelem miatt a független Izrael állam sohasem jöhetett létre, valószínűleg Palesztinát még mindig a britek, franciák, vagy talán a fasiszta olaszok irányítják.
A Brit Birodalom úgy tűnik, hogy megmaradt, és megtartja területeit Afrikában, és Ázsiában. Kanada és Ausztrália viszont kihasadtak a birodalomból, és az Egyesült Államok közeli szövetségesei lettek. Winston Churchill és Elizabeth Windsor, akik Kanadában alapítottak ellenkormányt, fel szoktak szólalni a Harmadik Birodalom ellen, és a bábkormányt irányító VIII. Edward ellen.
A regény nem tesz utalásokat a Népszövetségre, amely 1939-ben felfüggesztette működését, vagy az ENSZ-re. Az Egyesült Államok és a Birodalom ellenségeskedése miatt valószerűtlen, hogy valaha is megalapították volna az ENSZ-t, vagy hogy helyreállították volna a Népszövetséget. Az egyetlen talán működő nemzetközi szervezet a Führer-nap világában a Nemzetközi Vöröskereszt.
Az 1946-os békeszerződés óta nukleális patthelyzet alakult ki, mind a két fél tart egy lehetséges atomtámadástól. Az új német épületeket atombiztosra tervezték, atomtámadás esetén óvóhellyel. Bár az Urál hegységben 20 éve tart a gerillaháború, mégsem mernek atomtöltetet használni a felkelők ellen, egy esetleges amerikai válaszcsapás miatt. Bár nyíltan nem jelentik ki, de valószínűleg csak a németeknek és az amerikaiaknak van atombombájuk.
[szerkesztés] A náci társadalom
A regényben egy totális náci társadalmat ismerhetünk meg, ahol a feltétlen engedelmesség, és a hűség dominál. A társadalmat a párt irányítja. Az embereknek folyamatosan ellenségképeket kreálnak, akik felelősek a napi gondokért. Először a zsidók, majd az ellenálló oroszok, és most a 60-as évek eleje felé az amerikaiak. Az Egyesült Királyság, melyet csodált Hitler, megtartotta a terjeszkedő birodalmát, mivel Hitlert a világ nem igen érdekelte a német határokon kívül. Számít a britekre, hogy megtartják a békét Afrikában, és Ázsiában. A többi népre szintén ráerőltették nézeteiket. A náci propaganda korábban a korrupció, és romlás földjeként festette le Amerikát. Ennek azonban változnia kellett. Ahogy közelget az amerikai elnök berlini látogatása., a propaganda enyhülni kezdett. Ahogy kezdett szétoszlani az ellenségkép úgy kezdett szétesni a náci társadalom. Már nem volt háború, már nem voltak zsidók, kommunisták, az emberek kezdtek kiábrándulni. Az ideológiai és erkölcsi hanyatlása ellenére Németország egy nagyon magas életszínvonalat élvez az állampolgáraival, akik az európai államaik jó minőségű termékein élnek, és kiszabadított testi munkából több ezer lengyel, cseh és ukrajnai rabszolga által. Az európai nemzetek német állampolgároknak termelnek jó minőségű fogyasztási cikkeket, és persze szolgáltatásokat, mint például az Oxford Egyetemnél levő SS akadémiát és a német üdülőhelyeket, Spanyolországban, Franciaországban, és Görögországban. Hitler személyes ízlése norma lett a társadalomban. A náci Németország társadalmi szerkezete figyelemre méltóan az 1940-es évektől változott. A katonai szolgálat még mindig kötelező, de újoncoknak van egy szolgálatra eső választásuk. Kelet-Európát gyarmatosították német telepesek (bár a helyi partizán-ellenállás mozgalmak nagyon erősek) és a német lakosság szülései, szárnyal a náci propagandának eredményeképpen. A SS szolgál, ahogy az ország a karhatalom, és a koncentrációs táborok politikai másként gondolkodói is léteznek még mindig, az Nemzetközi Vörös Kereszt által néha közre adott vizsgálatok szerint. A főszereplők szerint mindazonáltal német társadalom az 1960-as évek elejére egyre lázadóbbá válik. A diákok különösen tiltakoznak a háború ellen az Urálban, az amerikai és brit kulturális hatás eredményeként (beleértve a The Beatles népszerűség emelkedését, amit már a hivatalos német sajtóban is elismertek). A pacifista gondolatok egyre népszerűbbek. Németország úgy tűnik, hogy a terroristacsoportok állandó fenyegetése alatt áll, meggyilkolt hivatalnokokkal és lezuhant polgári repülőgépekkel. A vallást nem támogatja az állam, és minden gyereknek kötelező a Hitler Jugend tagság. Az egyetemeken erős az ellenállási hajlandóság. Sokan felelevenítik a Fehér Rózsa mozgalmat. A német nőknek is vannak szervezeteik, amik arra biztatnak, hogy maradjanak otthon, és szüljenek sok gyereket a Führernek.
[szerkesztés] Technológia
A technika a tényleges 1960-as technikai szintet írja le. Sugárhajtású repülőgépek, hajszárítók, televízió készülékek, sőt még fénymásolóról is olvashatunk, de ezekre nagyon vigyáznak, nehogy titkos iratokat másoljanak rajta. Úgy tűnik, mindkét fél kifinomult űrtechnológiát birtokol, de valószínűleg a német technika jobb. Bár Németország nagyon gazdag, ez valószínűleg a megszállt országok lakosságának kárára valósult meg.
[szerkesztés] Párhuzamosságok
1984 – Führer-nap: Mindkét regényben egy nem létező elképzelt világban találjuk magunkat, ahol a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan kellett volna. Az egyik a náci világot vázolja fel, a másik a kommunista világot. Mindkettő regény egy elképzelt időpontban játszódik. Mindkét regényben egy a rezsimet szolgáló férfikarakter a főszereplő. Az ő szemükön át láthatjuk a történéseket. Akárcsak March, Smith anyja is meghalt a háborúban. A két főszereplőnek egy-egy társa van, akiknél ők okosabbak.
[szerkesztés] Filmes adaptáció
A regényhez film is készült 1994-ben, Fatherland címen. Magyarországon A Harmadik Birodalom (Fatherland) címen sugározták.
Szereplők:
- Max Jaeger: Michael Kitchen
- Xavier March: Rutger Hauer
- Charlie Maguire: Miranda Richardson
- Anna Von Hagen: Jean Marsh
- Artur Nebe: Peter Vaughan
Stáb:
- rendező: Christopher Menaul
- zene: Gary Chang
- operatőr: Peter Sova
[szerkesztés] Különbségek a film, és a regény között
A filmben egész Nyugat-Európát leigázták, és most Germánia a neve. Maguire éppen csak megérkezik Németországba, míg a regényben már fél éve ott van. Nem egy széfben találják meg az iratokat, hanem egy ember adja nekik a repülőtéren. Maguire nem menekül el, hanem átadja Berlinben a fényképeket az elnöknek, aki ez után hazamegy. Maguire meghal, nem éli túl. A film végén egy felnőtt Pili-hang azt mondja: „ez volt a Harmadik Birodalom végének a kezdete”. A filmben végig Hitlernek szólítják a Führert, ami tiszteletlenségnek számított volna a Nagy Német Birodalomban.
