Fügekaktuszformák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fügekaktuszformák
Opuntia littoralis
Opuntia littoralis
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Fügekaktuszformák (Opuntioideae)
Burnett
Nemzetségcsoportok
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fügekaktuszformák témájú kategóriát.

Közönséges fügekaktusz (Opuntia ficus-indica) Secunderabad mellett (India)
Kaktuszfüge: a közönséges fügekaktusz (Opuntia ficus-indica) termése a piacon (Marokkóban)

A fügekaktuszformák (Opuntioideae) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe és a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó alcsalád.

Előfordulásuk, elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Amerika déli–délnyugati területeitől egészen a Tűzföldig mindenfelé előfordulnak fajai, de főleg a szárazabb éghajlatú területeken. Egyes fajok az Andok hegyláncaiban több ezer méter magasra is felkapaszkodnak.

A termesztett fajok szerte a világon gyorsan elterjedtek.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fügekaktuszfélék szára jellemzően szártagokból áll; hajtásaikon évente növesztenek egy-egy új szártagot. A szártagok csúcsukkal ízesülnek az előző évi taghoz. A nagyobb termetű (több méter magasra növő) fajok szártagjai idővel elfásodnak, törzzsé alakulnak. A szártagok alakja nemzetségcsoportonként más és más (hengeres vagy lapos); areoláikbóligen változatos számú és alakú tövis és egyéb módosult levél (horgasszőr stb.) nőhet. Egyes fajok fiatal hajtásain még csökevényes, hengeres, csúcsos hegyű levelek is nőnek; az idősebb szártagokról ezek leszáradnak.

Felhasználásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes fajokat az indiánok már az ősidők óta termesztettek ehető termésükért (kaktuszgyümölcs, kaktuszfüge) vagy az abból kinyerhető hallucinogén anyagokért, másokat állati takarmánynak használt nyéltagjaikért. Egyesekből gyógyhatású készítményeket állítanak elő. Több fügekaktusz fügekaktusz robbanásszerű elterjedése azonban nem e szempontoknak köszönhető, hanem a festékipar igényeinek, mivel ezek egy élősködőjéből, a bíbortetűből állították elő a szintetikus festékek megjelenéséig rendkívül keresett bíborfestéket.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alcsaládot öt nemzetségcsoportra, azokon belül összesen 15 nemzetségre bontjuk:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. 334 p. ISBN 963-281-264-6
  • Sally O'Brian, Sarah Andrews: Kanári-szigetek. Park Kiadó, Budapest, 304 p.