Fóris István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fóris István
Született 1892. május 9.
Tatrang
Elhunyt 1946
Foglalkozása Főtitkár
újságíró

Fóris István (románul: Ștefan Foriș) (Tatrang, Brassó megye, 1892. május 9.Bukarest, 1946 nyara) romániai magyar kommunista politikus, újságíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei, idős Fóris István és Kocsis Anna voltak.[1] A jómódú család Tatrangon tégla- és cserépgyárat alapított. Fóris István az elemi iskolát Tatrangon végezte, majd a brassói Főreál Kereskedelmi Gimnáziumban érettségizett kitűnő eredménnyel.

Az első világháborúba önkéntesként vonult be. A háború után belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába és részt vett a Tanácsköztársaság harcaiban. Ekkor ismerkedett meg az orosz forradalmi eszmékkel. 1919-ben hazatért Brassóba. 1921-ben belépett a Román Kommunista Pártba. Ezután újságíróként és szerkesztőként dolgozott, Rozvány Jenővel és Gyöngyösi Gyulával együtt bekapcsolódott az Előre, Munkás és a Világosság című lapokhoz, e lapok betiltása után Tatrangon állított fel illegális nyomdát, amelynek kommunista propagandakiadványait maga szerkesztette és terjesztette. 1925-től a Munkás szerkesztőségében dolgozott Bukarestben. 1930-tól az Înainte s a Dolgozók Lapja munkatársa, az illegális Scînteia egyik szervezője.

1928-ban a kolozsvári katonai törvényszék tízévi börtönbüntetésre ítélte, de Fóris a Szovjetunióba szökött, majd egy ideig Moszkvában, Bécsben és Berlinben tartózkodott. 1930-ban tért vissza Romániába. Hosszas börtönbüntetés (1931–35) után a Reporter, Atlas, Arena és Zorile c. román antifasiszta lapokban közölt cikkeket. Már diákkorában Ady költészetéért állt ki; több újságban fejtett ki szépirodalmi tevékenységet, de szigorú illegalitása miatt névtelenül írt. Az 1930-as Csángó Naptár két verset közölt (Veled vagyok, Üzenet) ezzel a megjegyzéssel: "Az olasz hadifogságban írta Fóris István tatrangi földműves." Ezek szerzőségének kérdése tisztázatlan.[2]

1940-ben, az illegalitásban működő Román Kommunista Párt vezetőjévé választották. 1944. április 4-én, amikor a németek elleni általános fegyveres felkelés tervét készítették elő, Fórist leváltották főtitkári tisztségéből. 1945. június 9-én Gheorghe Gheorghiu-Dej kezdeményezésére – a titkosrendőrséggel való együttműködés vádjával – letartóztatták. 1946. nyarán törvényszéki ítélet nélkül a transznisztriai ukrán származású Pantyelej Bodnarenko, román nevén Gheorghe Pintilie tábornok (Pantiușa) a Szekuritáté későbbi főnöke, akit 1928-ban az NKVD küldött Romániába, egy bukaresti villában kalapáccsal agyonütötte.[3] Pintilie ezután elrendelte Fóris István édesanyjának, Kocsis Annának a meggyilkolását is, aki ragaszkodott ahhoz, hogy megtudja, mi történt a fiával. Őt Nagyváradon a Kőrösbe dobták egy, a nyakára tekert kötéllel.

A Fóris elleni vádak, eltávolítása és meggyilkolása Dej parancsára nyitotta meg az utat a romániai kommunista párt évtizedes belharcai előtt a hatalom megszerzéséért. Nicolae Ceaușescu, aki Gheorghiu-Dej tanítványa volt 1968-ban rehabilitáltatta Fóris Istvánt. Fóris neve azonban a rehabilitáció után igen ritkán hangzott el a kommunista Romániában.[4]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Beke György: Csángó krónika. V. Új Idő, 1968. június 27.
  • N. I. Florea: Ștefan Foriș (1892–1946). Analele de Istorie, 1972/3.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vladimir Tismăneanu: Vendete, crime, intrigi politice: despre cazul Ștefan Foriș
  2. RMIL i.m.
  3. Hilda von Klausenburg Magyarellenes atrocitások Erdélyben és Romániában: 1784–1956
  4. Hunya Gábor et. al.: Románia 1944–1990. Gazdaság- és politikatörténet. Atlantisz Kiadó, Budapest, 1990. 202. p. – ISBN 963-02-7967-3

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]