Félörökzöld növény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A félörökzöld, néha féllombhullató kifejezést azokra az évelő növényekre használják, melyek viselkedésükben átmenetet képeznek az örökzöld és a lombhullató növények között. Ezek általában olyan, enyhe éghajlathoz szokott fák, amelyek enyhébb teleken lombjukat megtartják, de egy-egy különösen hideg őszön lehullajtják a leveleiket, mintha csak lombhullatók lennének.

Félörökzöldnek nevezhetik azokat a növényeket is, melyek a lombhullató növényekhez hasonlóan elveszítik leveleiket, de nagyon kevés idő telik el a régi levelek lehullatása és az újak rügyezése között. Ez a jelenség főleg trópusi és szubtrópusi fáknál fordul elő, mint pl. a Mimosa bimucronata.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Semi-deciduous című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.