Fáziseltolódás
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Egyenáramú hálózatokban az áram, és feszültség időben egybeesik, közöttük nincs időbeni eltérés. A váltakozóáramú hálózatokban a feszültség és az áram csak ideális esetben van egymással fázisban (amikor közöttük nincs időbeni eltérés). A szinuszos változás közben az áram a feszültséghez képest siet (kapacitív tag esetén), vagy késik (induktiv tag esetén). A két görbe egymáshoz képest időben el van tolva. Az áram és a feszültség által bezárt szög a fázisszög, melynek jele φ (fí). Ezt az eltolódást fáziseltolódásnak nevezzük.
[szerkesztés] Jelentősége
A generátor S látszólagos teljesítményéből annak csak egy része hasznosul hatásos teljesítmény formájában. Mivel az áram és a feszültség egymással szöget zár be, így egy adott időpillanatban vizsgálva, annak csak az adott időpillanatra eső vektora hasznosul, mivel ennek nagysága a bezárt szögtöl függ ez megegyezik a cosφ-szeresével. Így a hatásos teljesítmény P=U*I*cosφ, míg a meddő teljesítmény Q=U*I*sinφ. Ez a meddő teljesítmény veszteség. Általában a fáziseltolódás induktív irányba mutat, amit a hálózatra kapcsolt induktív jellegű fogyasztók (transzformátorok, villamos motorok, stb.) okoznak. Ezen az áramkörbe kapcsolt ún. fázisjavító kondenzátorokkal segítenek. A fázisjavító kondenzátor(ok) hatására az áram sietni fog a feszültséghez képest. Ez azt eredményezi, hogy az induktív tagok miatt a feszültséghez képest késő áram késése kisebb lesz, így a bezárt szög (φ) csökken, közelít a φ=0 értékhez, így a cosφ értéke jobban közelít a cosφ=1 értékhez.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Karsa Béla: Villamos mérőműszerek és mérések (Műszaki Könyvkiadó. 1962),
- Tamás László: Analóg műszerek (Jegyzet Ganz Műszer Zrt. 2006)
