Fátyol Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fátyol Károly
Fátyol Károly.jpg
Fátyol Károly (középen) és társai, Arany Pista (brácsás) és Dula Jóska (kontrás) a Vasárnapi Ujság 1859. július 31-ei számában
Életrajzi adatok
Született 1830/1834
Nagykároly
Elhunyt 1888. november 11.
Nagykároly
Pályafutás
Hangszer cselló

Fátyol Károly (Nagykároly, 1830[1][2] v. 1834[2]Nagykároly, 1888. november 11.) cigány származású magyar zenész, gordonkaművész.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1830-ban vagy 1834-ben született Nagykárolyban. Később kisbőgősként nyolc évig Bunkó Antal bandájának volt a tagja. Ekkor fedezte fel tehetségét Ujfalussy György zeneművész.[1] Itt a bandával együtt részt vett a szabadságharcban.[2]

1857-től a Nemzeti Színházban játszott, majd 1858-ban Simonffy Kálmánt segítette országos hangversenykörútján. Idősebb korában Rudolf trónörökös kedvenc cigánymuzsikusai közé tartozott. Zenészkortársai, így Mosonyi Mihály és Ábrányi Kornél is nagy elismerésben részesítették.[2]

Mert Fátyol Károly, ki korunk legeredetibb magyar zenészei egyikének mondható, és technikai tekintetben is versenyezhetne bármellyik virtuózzal, nem abban keresi művészetének fényoldalát, hogy mesterkélt és előadási nehézségekkel egybekötött darabokkal hasson, de használja a legkerekebb formát, az igazi magyar jellemhez illő tiszta, átlátszó előadást, mellyben nyugodni látszik a belévetett zenei eszme, a magára hagyott költői szépség, mint kristályviz fenekén a fényes tárgy.
Fátyol Károly bandája. Vasárnapi Ujság, 1859. július 31.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c (1859. július 31.) „Fátyol Károly bandája”. Vasárnapi Ujság (31.).  
  2. ^ a b c d Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]