(1830, Csetnek - 1917, Budapest)

Dobozi és hitvese 1868 Olaj, vászon, 116 x 310 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

A magyar szabadságharcot végigküzdõ fiatal Madarász Viktor rövid bécsi tanulmányút után 14 évig élt Párizsban, ahol tanárai, Léon Cogniet és Paul Delaroche hatottak rá. A hazatérése elõtt két évvel, 1868-ban festett Dobozin mégis inkább Delacroix lobogó romantikájának visszfényét érezzük.

A vészjóslóan közeledõ törökök elõl vágtában menekülõ házaspár öngyilkossága elõtti utolsó pillanatok borzalma tükrözõdik a tájon és a táltosként ábrázolt lovon. A szélesen elnyúlt képformátum, a végtelen rónaságot határoló horizonttal párhuzamosan húzódó alkonyi felhõzet a halálos száguldás lendületét érzékelteti.

A Dobozi-téma - más-más megfogalmazásban - Székelynél és Lotznál is feltûnik múlt századi festészetünkben, a rabság helyett a halálos szabadság tisztességét választó nemzeti dilemma példájaként.

MADARÁSZ, Viktor (1830, Csetnek - 1917, Budapest)

Dobozi and his Spouse 1868 Oil on canvas, 116 x 310 cm Hungarian National Gallery, Budapest

The young Viktor Madarász fought throughout the entire War of Independence. After a short study-trip to Vienna, he lived in Paris for fourteen years, where he was influenced by his teachers, Léon Cogniet and Paul Delaroche. Yet, Dobozi, and His Spouse painted in 1868, two years before his return home, shows the impact of Delacroix's Romanticism.

The landscape and the horse - depicted as a magic steed - reveal the horror of the last moments of the couple running away in full gallop from the blood-thirsty Turks; on realizing that there is no escape, they commit suicide. The wide horizontal format and the horizontal line of the clouds at sun-set are used to emphasize the deadly speed of the race.

In different forms, the Dobozi theme was depicted repeatedly by Hungarian painters during the 19th century, for whom the suicide of the couple symbolized the idea of choosing death instead of slavery.

Type: historical Time-line: 1876-1900