Fájdalmas anya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Fájdalmas anya (latin alakjában: Mater Dolorosa) Mária, Jézus Krisztus anyjának egyik, a katolikus egyházban szokásos megnevezése, vallásos tárgyú festmények, szobrok stb. gyakori témája. Az ilyen műalkotások Máriát fájdalmas külsővel ábrázolják. A fájdalom szokásos megjelenítései:

  • hét, Mária keblébe, szívébe hatoló tőr,
  • egy, Mária keblébe, szívébe hatoló tőr,
  • tőr nélkül, szomorú ábrázattal, fájdalmában összekulcsolt kezekkel
  • kezében töviskorona
  • kezében kendő, mellyel könnyeit törli

Ez a megjelenítés nem tévesztendő össze a Pietàval avagy fájdalmas Szűzzel, a keresztről levett Krisztust (térdére fektetve) ölében tartó Mária ábrázolásával.

Teológiai magyarázat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor Szűz Mária bemutatja Jézust a templomban, akkor az agg Simeon pap jövendöl Máriának: A te lelkedet is tőr járja át. Ez a prófétai mondat akkor teljesül be igazán amikor a római katona a már keresztre feszített és meghalt Jézust lándzsával átdöfi. A katolikus egyház úgy tartja, ekkor válik Szűz Mária szenvedése eggyé Jézuséval. Az élő anya ugyanis jelen volt, ott állt fia keresztfája alatt, és szemtanúja volt Jézus szenvedéstörténetének, amely azt jelenti, hogy Krisztus testével szenvedett, de lélekben nem tört meg, az anyja viszont lelkében szenvedett de testével nem tört meg. Így anya és fia, Szűz Mária és Jézus szíve összeforrt ebben a pillanatban, és ennek jogán is helyezik a katolikusok Szűz Máriát a csüggedés közbenjárójává.

Emléknapjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máriáról, a fájdalmas vagy hétfájdalmú anyáról a katolikus egyház külön nappal emlékezik meg évenként kétszer:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]