Fácánfarkú levéljáró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fácánfarkú levéljáró
Pheasant-tailed Jacana (Hydrophasianus chirurgus)- Breeding in an Indian Lotus (Nelumbo nucifera) Pond in Hyderabad, AP W IMG 7860.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Levéljárófélék (Jacanidae)
Nem: Hydrophasianus
Wagler, 1832
Faj: H. chirurgus
Tudományos név
Hydrophasianus chirurgus
(Scopoli, 1785)
Szinonimák

Vízifácán

Elterjedés
Hydrophasianus chirurgus map.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fácánfarkú levéljáró témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fácánfarkú levéljáró témájú kategóriát.

Pheasant tailed Jacana (Non-breeding) I IMG 8638.jpg

A fácánfarkú levéljáró vagy vízifácán (Hydrophasianus chirurgus) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a levéljárófélék (Jacanidae) családjába tartozó Hydrophasianus nem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közép-Kínától Délkelet-Ázsiáig, valamint Indiában és Indonéziában honos, tavak és mocsarak lebegő vízinövényzetén él.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átlagos testhossza 55 centiméter. Hosszú lábain lévő lábujjaival és karmaival nagy felületen érintkezik a vízen lévő levelekkel, ezáltal megmarad a felszínén. Arca, torka és szárnya fehér, tarkóján sárga dísztollak találhatóak. Nászidőszakban hosszú, fácánszerű farka van.

A vízben
és a levegőben

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leveleken lépegetve szedegeti rovarokból, apró gerinctelenekből, békákból, halakból és magvakból álló táplálékát. Nagyobb csoportokban él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemi szerepek felcserélődtek, egy tojó akár tíz hímmel is párosodhat. A vízinövények leveleire építi lebegő fészkét, a tojó lerakja a tojásokat, melyen a hím kotlik. Ha a nap forrón perzsel, úgy helyezkedik el, hogy testével beárnyékolja a tojásokat. A nedvességtől úgy óvja meg a tojásokat, hogy alájuk gyűri szárnyait, így a tojások a szárnyak belső oldalán nyugszanak. Ha a kakast megzavarják a költésben, akár 15 méter távolságra is elköltözteti a tojásokat! Ügyesen görgeti levélről levélre, s az időnkénti pihenőkben megmelegíti őket. A fiókák kikeklése után a kakas egyedül felügyel rájuk. Amikor a fiókák már tudnak repülni, a vízifácánok kisebb csapatokban hosszú, tengerentúli vándorútra kelnek.

A hím a fiókákkal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]