Az Ezeregyéjszaka meséi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ezeregyéjszaka szócikkből átirányítva)
Szani ol-Molk: Az Ezeregyéjszaka perzsa kiadásának illusztrációja (1849 - 1856)

Az Ezeregyéjszaka meséi (arab: كتاب ألف ليلة وليلة [Kitáb alf lajla va lajla] ’Ezer éjszaka és egy éjszaka könyve’, perzsa: هزار و یک شب, török: Bin Bir Gece Masalları, urdu:ایک اور ہزار راتین ولی کتب , héber: אלף לילה ולילה) a legismertebb arab mesegyűjtemény, amelynek különféle változatait évszázadok folyamán különböző szerzők, fordítók és tudósok állították össze. A mesék eredete a kora középkori Arábiába és Perzsiába nyúlik vissza.

A kerettörténet két főszereplője Sahrazád és Sahrijár király. Amikor a király felfedezi, hogy a korábbi felesége hűtlen volt, szörnyű bosszút áll az asszonyokon. Mindennap elvesz egy szüzet, akit a nászéjszaka után kivégeztet. Végül a vezíre már nem talál több lányt a birodalomban. Ekkor Sahrazád (ismert Seherezádé és Sehrezád néven is), a vezír lánya ajánlkozik menyasszonynak. A nászéjszakán Sahrazád elmond egy mesét a királynak, de nem fejezi be, így kényszeríti a kíváncsi Sahrijárt, hogy tartsa őt életben. Másnap éjszaka, amint befejezi a mesét, elkezd (de csak elkezd) egy másikat. És ez így folytatódik ezeregy éjszakán keresztül. A változatoknak eltérő befejezésük van, de mind megegyezik abban, hogy Sahrijár megkíméli Sahrazád életét.

A mesefolyam műfaji tekintetben igen-igen változatos: történelmi elbeszélések, szerelmi történetek, tragédiakezdemények, vígjátéki betétek, versek, humoreszkek és muszlim vallásos legendák is vannak köztük. A leghíresebb történetek:

  • 'Alá ad-Dín (Aladdin) és a bűvös lámpa,
  • 'Alí Baba és a negyven rabló,
  • Tengerjáró Szindbád utazásai.

Hála legyen Allahnak, a világok Urának, üdv és malaszt a küldöttek urának, a mi urunknak és gyámolunknak, Mohamednek – üdvözítse Allah üdvvel és kegyelje keggyel mind az ítélet napjáig múlhatatlanul.

Mindezek utána: bizony, eleink élete folyása intő példa az utánunk jövőknek; vegye eszébe az ember a tanulságait annak, ami mással történt, hogy figyelmezve a hajdanvolt népek hagyományaira s azokat tanulmányozva okulhasson belőlük. Áldassék, ki az elődök hagyományát intő tanulságként állította más népek elé. Eme tanulságok közül valók az Ezeregyéjszakának nevezett történetek a bennük levő pompás históriákkal és példázatokkal.

(Prileszky Csilla fordítása)

AZ IRGALMAS ÉS MEGBOCSÁTÓ ALLÁH NEVÉBEN!

Dicsőség Alláhnak, a világ urának! Áldás és béke szálljon a próféták fejedelmére, a mi urunkra és mesterünkre, Mohamedre, valamint ivadékaira; ítéletnapig tartó örök áldás és béke reá!

Továbbá: Bizony, a régiek élete folyása tanulságossá vált későbbi nemzedékek számára. Szolgáljon arra, hogy az emberek megtudják mindazt, ami másokkal megesett, és okuljanak belőle, tanulmányozzák a régi népek életét, és tekintsék intő példának mindazt, ami velük történt. Dicsértessék az, aki az elmúlt eseményeket a késő utódok számára intelmül hátrahagyta.

E példázathoz tartoznak azok az érdekes és tanulságos mesék, amelyeket „Az ezeregyéjszaka meséi”-nek neveznek.

(Honti Rezső fordítása)

Tartalomjegyzék

Keletkezéstörténete[szerkesztés]

Szani ol-Molk: Az Ezeregyéjszaka perzsa kiadásának illusztrációja (1849 - 1856)

Az Ezeregyéjszaka-korpusz anyagának története éppen olyan titokzatos és sokrétű, mint a mesevilága. Korai kéziratai igen ritkák és megbízhatatlanok, és ennek két igen jelentős oka van. Az egyik az arab mesemondás hagyományaiban keresendő, amely szerint a meséket kívülről kellett tudni, és írott anyaghoz csak időnként fordultak, sokszor csak az előadás nagyobb hatása kedvéért. Így a mesék nem kerültek lejegyzésre. A másik ok pedig az arab „magas” irodalom viszonya a fikcióhoz, a kitalált történetekhez. Az Ezeregyéjszaka történetei és általában a mese lenézett műfaj volt a művelt arabok körében, öregeknek, asszonyoknak és gyerekeknek való. Ráadásul a nyelvezete sem a megkívánt klasszikus arab nyelv, az 'arabíya volt, hanem a sokkal lazább, számtalan perzsa és török kölcsönszót használó közép-arab. Ezért azután kívül esett érdeklődésükön, nem foglalkoztak vele, s ez a legutóbbi időkig jellemző volt. Az Ezeregyéjszaka úgy vált a világirodalom részévé, hogy az arab irodalmi köztudat szinte tudomást sem vett róla.

A szövegtörténet forrásai[szerkesztés]

Az érdektelenség ellenére fennmaradt néhány kézirat, amelyből nagy pontossággal rekonstruálni lehet az Ezeregyéjszaka kialakulásának folyamatát. A legrégibb arab kézirat a 800-as évek elejéről származik Szíriából, 1948-ban fedezte fel Nabia Abbott kutató. A címlapot és az első oldalt tartalmazza, s a címe: könyv / amiben történetek találhatók / az 1000 éjszakából.

Az egyik legfontosabb forrás al-Maszúdi Murúdzs adz-dzahab című művében található, amelyet 947 és 957 között írt. Ebben utal az Ezeregyéjszaka perzsa eredetére és a kerettörténetre. Ibn an-Nadím al-Fihriszt című munkájában, amely egy könyvkatalógus, és 987-988 körül fejezte be, szintén említés esik a mesegyűjteményről, eredetéről, a kerettörténetről, valamint ír al-Dzsahsijáríról, aki neves tudós létére elhatározta, hogy papírra veti az ezer mesét, de halála megakadályozta ebben, és csak 480 éjszaka történeteit jegyezte le. A következő kézirat az ó-kairói zsinagóga lepecsételt lomtárából került elő (Geníza-anyag), mint kiselejtezett irat. A 12. században keletkezett, és egy könyvkereskedő könyvkölcsönzéseinek nyilvántartása volt, és az egyik könyv címe: Alf lajla va lajla, azaz Ezer éjszaka és egy éjszaka. Ez a mesegyűjtemény végleges címének első ismert előfordulása.

Az Antoine Galland által használt, s ma a párizsi Bibliothèque Nationale-ban található szíriai kézirat (G kézirat) a 282. éjszakáig tartalmazza a történeteket. Ez a legkorábbi ismert leírt változata az Ezeregyéjszakának, körülbelül a 14. században keletkezett.

Kialakulásának folyamata[szerkesztés]

Mind al-Maszúdi, mind an-Nadím megemlíti az Ezeregyéjszaka kapcsán, hogy az a perzsa Hazár afszáne (Ezer mese) fordítása. Az első, pontos arab fordítás valószínűleg a 8. században keletkezett Alf huráfa (Ezer történet) címmel. A huráfa fantasztikus történetet, mesét jelentett, gyakran pejoratív értelemben. Al-Maszúdi is ezen a címen említi a könyvet, de hozzáteszi, hogy „az emberek Alf lajlának nevezik”. Tehát már elkezdődött a lefordított mesék iszlamizációja, átalakulása, s létrejött a 10. századra egy olyan változat, amely a perzsa mesék mellett arab meséket is tartalmazott, mint például a Szindbád-történetet.

A 12. században keletkezett egy gyűjtemény, amelyben valószínűleg az al-Dzsahsijárí által gyűjtött mesék mellett egyiptomi történetek is helyet kaptak, s ekkor kapta végleges címét. Az Ezeregyéjszaka fontosabb tényezőinek kialakulása, belső fejlődése a 14. századig tarthatott, de a gyűjtemény változása az európaiak érdeklődésének feléledésével elhúzódott egészen a 19. századig.

Rétegek és alkotóelemek[szerkesztés]

Arthur Boyd Houghton: A szultán megbocsát Seherezádénak

Az Ezeregyéjszaka meséinek két alaprétege a bagdadi réteg és a kairói réteg. A kettőt összeköti és homogén egységbe forrasztja a magas szintű muszlim városi kultúra a maga kereskedőivel, kézműveseivel és hivatalnokaival.

A bagdadi rétegnek két történettípusa van. Az egyik a kereskedőtörténet (Tengerjáró Szindbád utazásai), a másik a szerelmi történet (Ni'ma ibn ar-Rabí és rableánya, Nu'm története). Külön csoportot alkotnak a híres Abbászida kalifáról, Hárún ar-Rasídról szóló elbeszélések. Bagdad mellett a másik fontos színhely Baszra, amely épp az Abbászidák uralma alatt játszott fontos szerepet a tengeri kereskedelemben. Ez alapján a mesék keletkezését a 11-12. századra teszik. A bagdadi történetek általában rövidek, nélkülözik a mágikus elemet és sok bennük a hivatkozás létező épületekre, földrajzi helyekre.

A kairói réteg a kereskedőtörténetek és az erotikus elbeszélések mellett több anekdotát, erkölcsi példázatot és állattörténetet vonultat fel, több a természetfeletti elem, a varázseszköznek vakon engedelmeskedő lény. A kutatók szerint a kairói mesék később keletkeztek a bagdadi réteg történeteinél, és felvételüket a gyűjteménybe az indokolta, hogy ki kellett tölteni a hiányzó éjszakák számát olyan elbeszélésekkel, amelyeket a közönség ismert.

A motívumok csoportosítását segíti a mesékben előforduló személynevek eredetvizsgálata, amely utalhat a történet keletkezési helyére. De a legfontosabb maguknak a motívumoknak a vizsgálata, s így a következő elemeket különböztetik meg:

  • Indiai elemek: az indiai mesék perzsa közvetítéssel érkeztek az arab területre. Indiai eredetű mese maga a kerettörténet is, s többek között az állatmesék és Dzsalí’ád indiai király és fia, Vird Khán történetének meseciklusa.
  • Perzsa elemek: elsősorban a tündérmesék perzsa eredetűek, kedvelt szereplőik a dzsinnek. Ilyen közismert mese Az ébenfa paripa.
  • Arab elemek: az arab eredetű mesékre jellemző a rímes próza, valamint a próza és a vers váltakozása. A versek általában ismert 12-14. századi költőktől származó idézetek.
  • Ókori mezopotámiai elemek: a bagdadi rétegre jellemzőek. A Gilgames-eposz fedezhető fel az élet vize motívumában, s felbukkannak a mezopotámiai történetekre jellemző félig ember, félig állat lények.
  • Zsidó–keresztény elemek: ilyen a varázsgyűrű és a repülő szőnyeg, mindkettő a Salamon királyról szóló történetekből ismert.
  • Óegyiptomi elemek: a kairói réteg meséiben bukkannak fel. Legismertebb motívum az ’Alí Baba és a negyven rabló történetéből ismert tömlőkben rejtőzködő rablók jelenete, amelynek eredete valószínűleg Dzsehuti Joppe elfoglalásánál bevetett furfangja.
  • Európai elemek: a szíriai rétegben felbukkannak a keresztes háborúk korából származó elemek is. Ilyen mese Núr ad-Dín és Marjam, az övkészítőnő története.
  • Beduin elemek: az iszlám előtti beduin történetek csak elenyésző számban szerepelnek a gyűjteményben, ezeknek a szereplői rendszerint rablók, barbárok.

Híres és hírhedt fordítások[szerkesztés]

Az első: Antoine Galland fordítása[szerkesztés]

Az Ezeregyéjszaka arab kézirata az 1300-as évekből (A G kézirat részlete)

Antoine Galland már 1701-ben lefordította a Tengerjáró Szindbád utazásait egy, a mesegyűjteménytől független kézirat alapján, amikor tudomására jutott, hogy az általa megismert történet egy nagyobb gyűjtemény része. Ekkor Szíriából sikerült szereznie azt a négykötetes gyűjteményt, amely máig az Ezeregyéjszaka legrégibb ismert kézirata, az úgynevezett G kézirat, s ma a fennmaradt három kötetet a párizsi Bibliothèque Nationale-ban őrzik. (Egyes kutatók szerint eredetileg is csak három kötetből állt.)

A hiteles anyagot más forrásokból kiegészítve készítette el a mesegyűjtemény első hét kötetét, amelyek 1704 és 1706 között jelentek meg. A kiadó – látva a hatalmas sikert – Galland tudta nélkül (mivel ő már nem akart foglalkozni az arab mesékkel) kiadott 1709-ben egy 8. kötetet is, amelynek történetei Gallandtól és barátjától származtak. A fordító végül ráállt a munka folytatására. Megismerkedett az aleppói mesemondóval, Hanna Diabbal, aki a legfontosabb forrása lett. Általa ismerte meg például 'Alá ad-Dín és a bűvös lámpa és 'Alí Baba és a negyven rabló meséjét, amelyeknek nem volt akkor írott forrása (az 'Alá ad-Dín és a bűvös lámpa később előkerült arab szövegéről bebizonyosodott, hogy tulajdonképpen Galland szövegének „visszafordítása” arabra). Így készült el 1712-től 1717-ig a gyűjtemény további köteteinek kiadása.

Galland nem csak lefordította, hanem az igényeknek megfelelően, XIV. Lajos udvarának elvárásai szerint át is költötte a történeteket. Az eredeti, nyersnek és barbárnak ható szöveget a kor ízlésének és a művészi elvárásainak megfelelve „feljavította”, olvasmányos, rokokó stílusban tálalta. Később ezt a tudósok egy része kifogásolta, miközben mások dicsérték „természetes és meghitt” írói stílusát, és olyan nagy elődökhöz hasonlították, mint Charles Perrault és La Fontaine. Az átköltéstől függetlenül Galland érdeme, hogy felfedezte Európa számára az Ezeregyéjszakát, és munkájával biztosította annak világirodalmi rangját.

Érdekesség, hogy miközben Galland (aki az arab mellett törökül is kitűnően tudott) az arab nyelvű kézirat beszerzésén és fordításán dolgozott, Párizsban már 1660 óta megtalálható volt Mazarin bíboros könyvtárában az Ezeregyéjszaka 11 kötetes török nyelvű fordítása, amely az 1630-as években készült, s ma szintén a Bibliothèque Nationale-ban található.

Hódító útja Európában[szerkesztés]

Már 1706-1708 között megjelent Európában Galland első hét kötetének névtelenül lefordított angol változata, az úgynevezett Grub Street-i verzió (a Grub Street az olcsó fércműveket árusító kiadók utcája volt Londonban). Ezt több, szintén franciáról fordított kiadás követte.

Az első német nyelvű fordítást August Ernst Zinserling készítette egy osztrák orientalista, Joseph von Hammer francia nyelvű fordítása alapján (Stuttgart und Tübingen 1823-1824). Christian Maxmilian Habicht a tunéziai Murad Al-Najjarral együttműködve hozta létre azt a 8 kötetes kiadást, ami 1001 történetet tartalmaz (Breslau, 1825). Az Ezeregyéjszaka ismert kiadásaiból, Al-Najjar meséiből és más, ismeretlen eredetű történetekből Habicht arab és német nyelven publikálta saját változatát. 1842-1843-ban négy további kötetet jelentetett meg. Az első eredeti arab – német fordítást Gustav Weil készítette 1865-ben.

Az 1814-ben megjelent első kalkuttai kiadás első kötete a legkorábbi létező arab nyomtatott verzió, a Brit Kelet-indiai Társaság adta ki. A második kötet 1818-ban követte. Mindkettőben 100 mese olvasható. 1835-ben megjelent az első búláki kiadás két kötetben, majd 1838-1842-ben a 4 kötetes második kalkuttai kiadás, amely igyekezett a legteljesebb szöveget közölni. Az első kalkuttai, az első búláki kiadás mellett a Habicht-kiadás alapját képező ZER-re épült (ZER: Zotenberg egyiptomi recenziója. Hermann Zotenberg állította össze a fellelhető kéziratok két nagy csoportját, az egyiptomit és a keleti csoportot).

Gustave Boulanger illusztrációja az Ezeregyéjszaka gyermekkiadásához (1873)

A teljes szöveg arabról angolra fordítására először a második kalkuttai kiadás alapján Henry Torrens tett kísérletet 1838-ban, de csak az első 50 éjszaka meséit fordította le, mivel 1838-1840-ben Edward William Lane kiadta saját munkáját az első búláki kiadás alapján, amely viszont csak válogatás volt, s a történeteket morális okokból cenzúrázta, kiegészítette vagy éppen lerövidítette. Az első teljes és hű fordítást 1882-1884-ban John Payne adta ki a második kalkuttai kiadás alapján, amelyhez hozzáadott néhány mesét az első kalkuttai kiadásból és a Breslau/Habicht-kiadásból. A következő, igen sajátos „fordítást” Sir Richard Francis Burton készítette. Saját beszámolója szerint 25 évig dolgozott a munkáján, de a kutatók kiderítették, hogy csak két évig. Voltaképpen nem tett mást, mint Payne fordítását pornográf részletekkel sűrítve átírta. Viszont a hatalmas önreklámnak és a misztifikációnak köszönhetően az üzlet igen sikeres lett. A művet Jorge Luis Borges is nagyra értékelte.

1862-ben megjelent a második búláki kiadás. Az egyiptomi kormány által támogatott két kötet az Ezeregyéjszaka legrégibb, nem Európában nyomtatott arab nyelvű verziója.

1889-1904-ben Joseph Charles Mardrus kiadott egy francia verziót, saját elmondása szerint egy olyan kézirat lapján, amely a legteljesebb, legépebb, és amelynek ő az őrzője. Természetesen a kézirat soha nem került elő, és már 1905-ben pontosan kiderítették Mardrus forrásait. Kiderült, hogy nem csak a mesegyűjteménytől teljesen idegen forrásokból is dolgozott, hanem önkényesen csonkított, kiegészített és ő is pornográf részletekkel dúsította fel a történeteket.

Az utóbbi idők egyik legjelentősebb vállalkozása Muhszin Mahdi munkája, aki 1984-ben a G kézirat kritikai kiadását publikálta arabul, majd elkészült pontos angol fordítása is Hussain Haddaway műveként.

Magyar fordítások[szerkesztés]

Az Ezer Egy Éjszaka. Arab regék első füzetének címoldala

A magyar kiadások története is egy misztifikációval kezdődik. A Breslau/Habicht-kiadás alapján készült átköltés első füzeteit 1829-ben adták ki Ezer Egy Éjszaka. Arab regék címmel (összesen 18 füzet jelent meg 1829 és 1836 között). A kiadó a fordítót V. M. monogrammal jelölte, ezzel azt sugallva, hogy a fordítást az ismert költő, Vörösmarty Mihály készítette. Ezt már a kortársak is megkérdőjelezték, sőt Bajza József egy levelében fel is rótta Vörösmartynak, hogy a költő első, a reklámfogás miatt érzett felháborodása elszállt, amikor a kiadótól ívenként 8 forintot kapott. Hivatalosan viszont soha nem vállalta magáénak a fordítást. A későbbi kutatások sem tudták egyértelműen igazolni vagy cáfolni Vörösmarty szerzőségét.

A második teljesnek mondott fordítást Kállay Miklós készítette, és 1921 és 1924 között adták ki 7 kötetben. Sajnos a keresztény-konzervatív Kállay Mardrus botrányos, pornográf francia kiadását vette alapul, bár megpróbálta kissé szelídíteni a stílusát. Az első arab nyelvű forrásokból táplálkozó fordítást Honti Rezső készítette, aki a búláki kiadás és az erősen cenzúrázott bejrúti kiadás meseanyagát használva tizenhat hosszabb mesét és kilenc anekdotát fordított le. Ezek a történetek először 1961-ben, a Világirodalom Klasszikusai sorozatban jelentek meg Az ezeregy éjszaka meséi címmel. Az eddigi legteljesebb Ezeregyéjszaka-fordítást Prileszky Csilla készítette 1978 és 1993 között a második kalkuttai kiadás alapján, és kiegészítette két nagyon ismert, de a kalkuttai kiadásban nem szereplő mesével, 'Alá ad-Dín és a bűvös lámpa és 'Alí Baba és a negyven rabló történetével, amelyeknek arab szövege más forrásokból származik.

Irodalmi műfajai[szerkesztés]

Mesék[szerkesztés]

Az Ezeregyéjszaka meséiben az érdem és a gonoszság, a jótett jutalma nem kap akkora hangsúlyt, mint a nyugati, európai mesékben, hiszen a (sokszor ki sem érdemelt) szerencsének vagy a ravaszságnak legalább akkora szerepe van. A mesékben minden csodálatos vagy különös esemény Allah (kiszámíthatatlan) akaratából történik, s a végén sokszor hiányzik az európai mesékben megszokott kiengesztelődés, megbocsátás. A mesék között nagyon sok az indiai eredetű, s ezeket a történeteket többször átdolgozták Bagdadban és Egyiptomban, így több olyan elem is belekerült, amely jellegzetesen arab vagy afrikai, sőt kerültek a történetekbe zsidó mesékből ismert elemek is. Qamar az-Zamán története valószínűleg egy perzsa tündérmese átdolgozása.

'Alá ad-Dín és a bűvös lámpa meséjének szövegét, amely erős európai hatásokról árulkodik, csak a 19. században fedezték fel. Néhány részlete valószínűleg egy újlatin nyelvű irat arab fordítása. A kávé szerepeltetése elárulja, hogy a történet aránylag új, és Egyiptomból származik. A másik híres mese, az 'Alí Baba és a negyven rabló szülőhelye a kutatások szerint Szíria, maga az Alí Baba név török. A kéziratát csak a 20. században találták meg, de nyelvezete megegyezik az Ezeregyéjszaka legtöbb történetének nyelvezetével. Az ébenfa paripa történetének alapmotívuma szintén indiai, de maga a mese Iránból származik. A zsidó-keresztény-muzulmán kultúra találkozásának szép példája és az Ezeregyéjszaka keletkezésének mintapéldája A kígyókirálynő története és bennfoglalt meséi, Bulúqijá kalandjai és Dzsánsáh története. A kígyókirálynő története egyiptomi eredetű, a Dzsánsáh perzsa név, és a Bulúqijá név pedig a kutatók szerint megegyezik a bibliai Hilkijával.

A kerettörténet[szerkesztés]

A keretelbeszélés, Sahriár király és Sahrazád története, maga is egy önálló mese. Indiai eredetű, de igen korán megjelent Perzsiában, ahonnan átkerült az arab mesegyűjteménybe, amelynek az egyik legismertebb története. Szinte az egyetlen, amely minden válogatásban szerepel. Három önálló elbeszélésből állították össze. Az egyik a felszarvazott férj története, aki megvigasztalódik, amikor látja, hogy a nála magasabb rangú is úgy járt, mint ő. A másik egy démon története, akit megcsalt a felesége. A harmadik pedig az okos lány története, aki meséivel elhárítja a veszélyt. Eredetileg ez az utolsó lehetett a kerettörténet.

Az elbeszélés egyik eleme az idők folyamán különös átalakuláson ment át. Sahrazád és Dunjázád, a két nővér eredetileg úrnő és dajka volt. Már al-Masz’údi is így ír róluk: „Ez a király, a vezír, annak leánya és szolgálója története, az utóbbiak nevei Sírázád és Dínázád…”. Ezt támasztja alá a nevek vizsgálata: a Sírázád jelentése oroszlánszívű, a Dínázádé világszabadító. Ha két nővérről lett volna szó, az utóbbi név az idősebbet illette volna. Az Ezeregyéjszaka Nabia Abbott által felfedezett legkorábbi töredékén Dínázád gyönyörűségemnek nevezte Sírázádot, s ilyen bizalmas megszólítás testvérek között nem, csak dajka és neveltje között volt lehetséges. Arra nézve nincs adat, hogy az úrnő-szolgáló viszony mikor és miért alakult át a 14. századra, a G kézirat keletkezésének idejére nővér-húg viszonnyá.

Regények, novellák[szerkesztés]

Az Ezeregyéjszakában ezt a két műfajt nem lehet világosan külön választani, hiszen a nagy terjedelmű elbeszélések is lehetnek novellisztikusak, ráadásul a történetek rengeteg mesei motívumot tartalmaznak. A legterjedelmesebb regény 'Umar ibn an-Nu'mán király és fiai, Sarkán és Dau al-Makán története, amelyet Sahrazád 101 éjszakán át mesél. Szerelmi szállal átszőtt arab lovagregény, amely a muzulmánok és a bizánciak 8. században folytatott harcát örökíti meg, de a keresztes hadjáratok nyomai is fellehetőek a későbbi betoldásokban: „Rohanvást igyekeztek hozzá a keresztény hadak, nem telt bele három hónap, a bizánci seregek készen álltak, s özönlöttek hozzájuk a frankok minden vidékről: franciák, németek, ragúzaiak, záraiak, velenceiek, genovaiak és egyéb fehérbőrű népségek katonái.” A mű mint önálló regény valószínűleg Mezopotámiában vagy Szíriában keletkezett, ahol 1000 körül már ismerhették, s csak később illesztették az Ezeregyéjszaka történetei közé.

Szerelmi történetek[szerkesztés]

Alí Sár és Zummurid története. Franz von Bayros illusztrációja az 1913-as német kiadáshoz

A szerelmi történetek nagyon változatosak.Az iszlám előtt keletkezett, óarab eredetűek általában rövidek, témájuk a tiszta szerelem, a hűség, jellegzetes példájuk ’Utba és Rajjá története. A nagyvárosi kultúrát képviselő, bagdadi vagy baszrai történetek szerelem helyett szerelmi kalandokról, szép asszonyokról és rabszolganőkről szólnak, mint Ardasír és Haját an-Nuszúf története. A legsikamlósabb történetek viszont Kairóból származnak, mint Qamar az-Zamán és az aranymíves feleségének története, hiszen ez a város nem az erkölcsös életéről volt híres a muzulmánok között.

Szélhámostörténetek[szerkesztés]

Bár a szélhámostörténetekben minden korban örömüket lelték az emberek, az Ezeregyéjszaka „bűnügyi regényei” szinte kivétel nélkül egyiptomi eredetűek. Akadnak közöttük ismert, elterjedt anekdoták, mint Az ügyefogyott és a vagány története.

Tengerésztörténetek[szerkesztés]

Az Ezeregyéjszaka legismertebb története ebből a típusból került ki: Tengerjáró Szindbád utazásai. A 10. században Buzurg ibn Sahijár perzsa kapitány gyűjtötte össze azokat a történeteket, amelyekből összeállította az India csodái című könyvet. Ebből a könyvből, más utazók elbeszéléseiből, talán az arab Nagy Sándor-regényből és az Odüsszeia feldolgozásából állította össze egy szépíró a 11. vagy 12. században alkotását, amely később bekerült a mesegyűjteménybe.

Mondák, legendák[szerkesztés]

A szentek és a jámbor emberek élettörténetéből merített legendák igen vegyes származásúak. Van köztük indiai eredetű (A jámbor herceg története), zsidó/keresztény (A jámbor izraelita nő és a két gonosz vénség története a bibliai Zsuzsanna története), és iszlám eredetű (A próféta és az égi igazságszolgáltatás története). Monda már kevesebb található a gyűjteményben, viszont hosszabb lélegzetűek. Ilyen A Rézváros története (Délnyugat-Arábiában fekszik Madínat an-Nahász, azaz Rézváros), vagy Lebta város története, amely az arab hódítások korából származik, és egy római kézen lévő város (feltehetően Ceuta) elfoglalását beszéli el.

Tanmesék[szerkesztés]

A fabulák, parabolák igen elterjedtek voltak, minden népnek megvoltak a saját történetei, a régi araboknak, egyiptomiaknak is. Ennek ellenére az Ezeregyéjszaka fabulái és két nagy tanmesefüzére, Dzsalí’ád király indiai király és fia, Vird Khán története, valamint Az asszonyok álnoksága és csalafintasága, avagy a király, a fia, a kegyencnő és a hét vezír története indiai eredetűek, perzsa közvetítéssel. Erdetileg mindkettő önálló mű volt.

Humoreszkek, csalimesék[szerkesztés]

Bár az arabok között az egyiptomiak számítanak a legjobb humoristáknak, és az egyiptomi eredetű mesékben sok humoreszkhez hasonló fordulat szerepel, de mindkét történet, amelynek műfaji besorolása humoreszk, bagdadi eredetű; Khalífa, a bagdadi halász története a sokszor feldolgozott szerepcserés történet: Khalífa, a halász és a kalifa helyet cserélnek. A barmakida Dzsa’far története az öreg beduinnal pedig nyers komikumával hódít. A gyűjtemény csalimeséje A perzsa Alí története.

Anekdoták[szerkesztés]

A szabó, a púpos, a zsidó, az intéző és a keresztény története a legismertebb anekdota- és elbeszélés-füzére a gyűjteménynek. A forrása bagdadi, egyiptomi kiegészítésekkel. Az anekdoták három nagy csoportba sorolhatók: az uralkodókról vagy más magas rangúakról szóló történetekre (Iszkandar dzú ’l-Qarnain és az elégedett király története, egy Nagy Sándorról szóló történet, akit az arabok Kétszarvúnak neveztek), az adakozókról szóló történetekre (A Barmakida Jahjá ibn Khálid története a szegény emberrel) és a mindennapi életről szólókra (A zarándok és az öregasszony története, Az írástudatlan története, aki felcsapott iskolamesternek).

A művészetekben[szerkesztés]

Az Ezeregyéjszaka különböző változatai óriási hatással voltak a művészet szinte minden ágára. Az alábbiakban egy válogatás található az Ezeregyéjszaka meséi által ihletett művekből, de a lista korántsem teljes.

Zene[szerkesztés]

Rimszkij-Korszakov: Seherezádé, téma
A zenekari szvit részei:
  1. A tenger és Szindbád hajója
  2. Kalander herceg története
  3. Mese a kis hercegről és a kis hercegnőről
  4. Bagdadi ünnepség - Zátonyra-futás
  • Maurice Ravel: Seherezádé, dalciklus (1904)
    • Ravel egyik barátja, Tristan Klingsor 1903-ban írta Seherezádé című verseskötetét, amely megihlette a zeneszerzőt, és három költeményt zenésített meg: az „Ázsia”, „A varázsfuvola” és „A közömbös” című verseket. A zenemű Claude Debussy hatását mutatja és Ravel a mesés Kelet iránt táplált vonzalmáról árulkodik. A dalokat 1904 májusában Jeanne Hatto mutatta be Párizsban, a Société Nationale hangversenyén, Alfred Cortot vezényletével.
  • Frederic Norton – Oscar Asche: Chu Chin Chow, musical az 'Alí Baba és a negyven rabló meséje alapján
    • A zenés komédia bemutatója Londonban, Őfelsége Színházában volt 1916. augusztus 3-án, öt év alatt 2238 előadást ért meg. Ez több mint kétszerese bármelyik előző musical előadásszámának, és olyan rekord, amit majdnem negyven éven keresztül nem sikerült túlszárnyalni. A musicalből 1934-ben filmet készítettek.
  • Robert Wright – George Forrest: Kismet, musical (1953), film (1955, r.: Vincente Minnelli)
  • Renaissance: Scheherezade & Other Stories (1975), Tales of 1001 Nights (1990)
    • 1975-ben jelent meg az angol, progresszív rockot játszó együttes albuma, amelyet gyakran neveznek a legjobb Renaissance-albumnak. 1990-ben jelentették meg a Tales of 1001 Nights I-II válogatásalbumukat.
  • Janik László – Mátyássy Szabolcs: Szindbád, musical (2006)
    • A kétrészes musicalt 2006. január 14-én mutatták be a Szegedi Nemzeti Színházban, Janik László rendezésében. A történet a tengerjáró Szindbád legendájából és A vihar című Shakespeare dráma alaphelyzetéből lett összegyúrva. A szerelmi szállal is kiegészült fantasztikus kalandok sorát a rockzenekaritól a szimfonikus nagyzenekari hangzásig terjedő dallamvilág kíséri.

Irodalom[szerkesztés]

  • Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja (1845–1846)
    • A főszereplő Edmond Dantes sorsát mélyen befolyásolta keleti utazása, és egyik álneve a Szinbád, a tengerész volt.
  • Edgar Allan Poe: Seherezádé ezerkettedik éjszakája (The Thousand and Second Tale of Scheherazade) (1845)
    • Az 1845 februájában megjelent szatirikus novellát a kritikusok nem találták jelentősnek, de Poe mindig egyik kedvencének tartotta. Seherezádé az ezerkettedik éjszakán elkezdi mesélni Szindbád történetét, és a mesét teletűzdeli 19. századi találmányok leírásával. A király egyre értetlenebbül hallgatja a történetet, és a turnűrnél elveszíti a türelmét. Megparancsolja, hogy Seherezádét a következő hajnalon végezzék ki, s a nőnek legalább az nyújthat elégedettségre okot, hogy felséges férje soha nem fogja megtudni a történet végét.
  • Nagíb Mahfúz: Ezeregy éjszaka (1981)
    • A Nobel-díjas egyiptomi író, miközben átveszi az Ezeregyéjszaka történeteit, átformálja, és a kortárs politikáról és társadalomról ír. Miközben felhasználja a hagyományos motívumokat, típusokat - uralkodó, alattvaló, a misztikus vezető, a titkos kapcsolat - a meséi nyitva maradnak a különböző értelmezések számára. A történeteknek, a klasszikus mesékhez hasonlóan, erkölcsi mondanivalójuk van.
  • Jan Potocki: Kaland a Sierra Morénában (Rękopis znaleziony w Saragossie) (1805)
    • Jan Potocki leghíresebb regényét, amely felépítését tekintve a Dekameron és az Ezeregyéjszaka rokona, eredetileg franciául írta (Manuscrit Trouvé á Saragosse), lengyel fordítása csak 1847-ben készült el. A hatvanhat nap alatt elmesélt hatvanhat történet témák, stílusok keveréke, tartalmaz rémtörténetet, pikareszk kalandokat és komikus, erotikus meséket, erkölcsi példázatokat. A történetek visszatükrözik Potocki titkos társaságok, a természetfölötti jelenségek és keleti kultúra iránti erős érdeklődését, és részletesen ábrázolják a 18. századi spanyol társadalom felső osztályának szokásait. A regényt Potocki életében soha nem adták ki a teljes hosszúságában. Szentpétervárott 1805-ben kiadtak egy próbakiadást az első tíz nap meséivel, a második verziót 1813-ban Párizsban, valószínűleg az író engedélyével. A harmadik kiadásban 1814-ben egyesült mindkét korábbi változat, de ekkor, nem sokkal halála előtt, Potocki még nem döntött a könyv végső formájáról. A könyv első teljes modern verziója (franciául) 1989-ben jelent meg Franciaországban.
  • Alfred Tennyson: Recollections of the Arabian Nights (1830)
  • William Wordsworth: Prelüd (1805)
  • Jorge Luis Borges gyakran hivatkozik műveiben az Ezeregyéjszakára
  • Heltai Jenő: Az ezerkettedik éjszaka (1939)
    • Heltai verses mesejátékát 1939-ben állították először színpadra. A történet két rabló, a Fekete és Fehér Hasszán, közös feleségük és egy bolhává változtatott herceg körül bonyolódik.
  • Álvaro Cunqueiro (1911-1981): Si o vello Sinbad volvese ás illas… (Azaz: Ha az öreg Szindbád visszatérne a szigetekre…)
  • Krúdy Gyula:
    • Szindbád ifjúsága és utazásai (1911)
    • Francia kastély (1912)
    • Szindbád: A feltámadás (1915)
    • Szindbád megtérése (1925)
    • Purgatórium (1933)
  • Bill Willingham: 1001 Nights of Snowfall (2006)
    • A 2006 októberében megjelent képregényalbum a Vertigo által kiadott Fables című sorozat előzményeit tartalmazza. A történet szerint miután az Ellenség lerohanta az európai mesék világát, a mesés lények az emberi világban, New Yorkban kerestek menedéket. Hófehérkét, mint nagykövetet az arab mesék világába küldték, hogy figyelmeztesse Sahrijár királyt a készülő támadásra és hogy segítséget kérjen tőle. A király azonban, akárcsak többi feleségét, Hófehérkét is ki akarta végeztetni, ezért a nő hogy időt nyerjen, történeteket kezdett mesélni saját világáról. A képregényalbumban az alaptörténeten kívül tíz hosszabb-rövidebb történet elevenedik meg, melyből fény derül arra, hogy miért romlott meg Hófehérke házassága, és hogy a Nagy Gonosz Farkas miért olyan nagy és gonosz. A 1001 Nights of Snowfall valójában Sahrazád érkezése előtt játszódik, akivel Hófehérke találkozik is a történet végén. A képregényalbum és alkotói 2007-ben öt kategóriában is elnyerték az Eisner-díjat.

Film[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Az ezeregy éjszaka meséi, válogatta, fordította és az utószót írta Honti Rezső, a verseket H. R. és Bakucz József fordította, Budapest, Urbis Könyvkiadó, 2001, ISBN 963-9291-08-0
  • Az Ezeregyéjszaka meséi, Prileszky Csilla (ford.), a verseket fordította Tótfalusi István, I-VII. kötet, Atlantisz Könyvkiadó, 2000, ISBN 963-9165-14-X
Innen:
    • Simon Róbert: Az első hiteles magyar Ezeregyéjszaka az európai recepció tükrében
    • Enno Littmann: Az Ezeregyéjszaka történeteinek irodalmi műfajok szerint csopotosítása
    • Simon Róbert: Az Ezeregyéjszaka kialakulása

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Az Ezeregyéjszaka meséi témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Az_Ezeregyéjszaka_meséi&oldid=13176467”