Ezüstkék boglárka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Ezüstkék boglárka
Hím, oldalnézetben
Hím, oldalnézetben
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Család: Boglárkalepkék (Lycaenidae)
Alcsalád: Polyommatinae
Nemzetség: Polyommatini
Nem: Polyommatus
Alnem: Polyommatus (Lysandra)
Faj: Ezüstkék boglárka (P. coridon)
Tudományos név
Polyommatus coridon
(Poda, 1761)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Ezüstkék boglárka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ezüstkék boglárka témájú kategóriát.

Hím, felülnézetben
Nőstény, felülnézetben

Az ezüstkék boglárka (Polyommatus coridon, Lysandra coridon) a boglárkalepkék (Lycaenidae) családjának Polyommatini nemzetségében a Polyommatus nem Lysandra fajsorának egyik faja.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főleg Közép-Európában él. Kelet felé Ukrajnáig, délre a Balkán-félsziget hegyvidékéig terjedt el. A Mediterráneumból hiányzik; helyette:

él.

Magyarországon mindenütt megtalálható, de az alföldeken ritkább, mint a hegy- és dombvidékeken.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szárnyának fesztávolsága 3,2 centiméter; az első szárny felső szegélye 15–18 mm hosszú.

A szárnyak rajzolata a közönséges boglárkáéra (Polyommatus icarus) emlékeztet; de a narancsszínű foltok nem annyira élénkek.Amint ezt neve is mutatja, a hím szárnya felülnézetben kék, a nőstényé viszont barna — nagy ritkán a szárny tövénél ragyognak kék pikkelyek. A hím szárnyának fonákja szürke, a nőstényé barna; rajtuk a sokboglárú lepkékre jellemző rajzolattal. A hím első szárnyának fonákja (főként a tő felé eső részén) sokkal világosabb, mint a hátsó szárnyé. A sötét szárnyszegély aránylag széles, a szemfoltsor pettyei átütnek a fonákról, főként a hátulsó szárnyon, ahol fakó barnás szín veszi őket körül, ezt a szegély felé kékes félkörök váltják fel. Mindkét ivar hátsó szárnyának szegélytéri, narancssárga szalagja elkülönült, apró foltokból áll. A nőstény hátsó szárnyán a szegélyfoltsor többnyire a híménél markánsabb; a pettyek vörös udvara is jól látszik. A sejtvégi foltok rendszerint mindkét ivaron láthatók. A szegélyfoltsor szemeinek száma és erőssége változó, színük sötét csokoládé-, illetve földbarna.

Változékony elemek:

  • a hím fekete szárnyszegélyének szélessége és a hátsó szegély mintázata,
  • a nőstény narancssárga foltjai és raj­zolatának egyéb elemei.

A kék nőstények (forma syngrapha) a Kárpát-medencében nagyon ritkák. Ugyancsak nagyon ritkák a kissé sötétebb alapszínű, kékesebb hím példányok.

Mindkét ivar fehér rojtozatát fekete pikkelyszőrök sűrű csomója teszi tarkává az erek végződéseinél.

A kékeszöld hernyó háti szemölcsei magasra dudorodnak; sörtéi sárgásbarnák. Hátán kettős sárga vonal vonul végig, haslábai fölött pedig sárga foltsor.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meszes talajokat kedvelő növénytársulásokban fordul elő, 2000 m magasságig, de csak a réteken, legelőkön, kaszálókon és egyéb, nyílt terepeken. Élőhelyének beerdősülésére különösen érzékeny.

Évente egy nemzedéke repül júniustól szeptemberig. A hímek sebesen repülve keresik a jóval kevesebbet mozgó nőstényeket. Nektárt legszívesebben lila virágokon, így aszaton (Cirsium spp.) és imolán (Centaurea spp.) gyűjtenek. Oly­kor tömegesen szívogatnak ürüléken, elhullott állatok tetemein vagy a ned­ves földön. Éjszakára „alvóközösségekbe” gyűlnek össze: tíz-húsz példány éjszakázik együtt a fűszálak végén.

A hernyó tápnövényei pillangósvirágúak (Fabaceae); főképp:

A nőstény rendszerint a tápnövény tövére vagy a tő mellé, a földre petézik. Hernyója mirmekofil, hangyagazdái különféle Lasius és Myrmica fajok. A hernyó telel át, fejlődésének első szakaszában.

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A szlovák sokpöttyösboglárka (Polyommatus slovacus) rajzolata igen hasonló, de az a faj valamivel kisebb, a hím szárnyainak felszíne ezüstösebb, első szárnyának felszínén a fekete szegély belső fele elmosódott, a hátsó szárny szegélyében pedig csak pontok láthatók. A nőstény sokkal sötétebb, nincsenek narancssárga foltjai, hátsó szárnyának szegélytéri pontjai pedig redukálódtak. A szlovák sokpöttyösboglárka szárnyainak fonákja sokkal világosabb, különösen a hímeké.
  • Hasonló még az égszínkék sokpöttyösboglárka (Polyommatus bellargus) barna, kék pikkelyek nélküli nősténye is, de annak fonákja sokkal tarkább, narancssárga foltjai élénkebbek és a szárnyak felszínén is jóval fejlettebbek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]