Ezüst(I)-oxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ezüst(I)-oxid
Silver(I)-oxide-sample.jpg
Silver(I)-oxide-xtal-3D-vdW.png
IUPAC-név Ezüst(I)-oxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 20667-12-3
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Ag2O
Moláris tömeg 231,735 g/mol
Megjelenés fekete/barna köbös kristályok
Sűrűség 7.2 g/cm3, solid
Olvadáspont 200°C (bomlás)
Oldhatóság (vízben) 0,0025 g/100 ml
Oldhatóság oldódik savakban, lúgokban
oldhatatlanalkoholban, etanolban[1]
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet köbös
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
-31,1 kJ·mol-1
Standard moláris
entrópia
So298
121,3 J·mol-1·K-1
Hőkapacitás, C 65,9 J·mol-1·K-1
Veszélyek
EU osztályozás Oxidáló (O)
Maró (C)[2]
R mondatok R8, R34, R44[2]
S mondatok S26, S36/37/39, S45[2]
LD50 2820 mg/kg (patkány, szájon át)[2]
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek ezüst(I,III)-oxid, AgO
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az ezüst(I)-oxid az ezüst egyik szervetlen vegyülete, amelynek a képlete Ag2O. Szobahőmérsékleten sötétbarna színű por.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezüstsó oldatához lúgot adva, gyorsan feketedő csapadék, ezüst-oxid keletkezik:

2 Ag+ + 2 OH = 2 AgOH = Ag2O + H2O

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ezüst-oxid vízben csak kis mértékben (1 : 2000 arányban) oldódik, de vizes oldata határozottan lúgos kémhatású. A vizes oldatban a (tiszta állapotban nem ismeretes) meglehetősen erősen bázikus AgOH van jelen. Mivel az ezüst-hidroxid erős bázis, az ezüstsók a többi nehézfémsóktól eltérően vizes oldatban semleges kémhatásúak, nem hidrolizálnak. Az Ag2O 200°C felett elemeire bomlik. Redukálószerekkel, pl. hidrogénnel, hidrogén-peroxiddal az oxid könnyen fémmé redukálható:

Ag2O + H2O2 = 2 Ag + O2 + H2O

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezüst-oxidot használnak a cink-ezüst akkumulátorokban. Az ezüst-oxid könnyen reagál ligandum prekurzorokkal, például 1,3-diszubsztutuált imidazolium vagy benzimidazolium sókkal, a megfelelő N-heterociklusos karbénkomplexek képződése közben. Ezek az ezüstkomplexek jól használható karbéntranszfer reagensek, könnyen kiszorítják a labilis ligandumokat, például a ciklooktadiént vagy az acetonitrilt. Ez az eljárás átmenetifém-karbénkomplexek szintézisének gyakori módja.[3]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyel Béla, Szarvas Pál, Proszt János: Általános és szervetlen kémia. Budapest, 1967.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pradyot Patnaik. Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2002, ISBN 0070494398
  2. ^ a b c d Az ezüst-oxid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 28. (JavaScript szükséges) (németül)
  3. Wang, H. M. J.; Lin, I. J. B. (1998.). „Facile Synthesis of Silver(I)-Carbene Complexes. Useful Carbene Transfer Agents”. Organometallics 17, 972-975. o. DOI:10.1021/om9709704.