Ezüstös boglárka
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
-Copula.jpg) Párzó lepkepár
| ||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Plebejus argus Linnaeus, 1761 | ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ezüstös boglárka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ezüstös boglárka témájú médiaállományokat és Ezüstös boglárka témájú kategóriát. |
Az ezüstös boglárka (Plebejus argus) a boglárkalepkék (Lycaenidae) családjában a Polyommatini nemzetség Plebejus nemének egyik faja.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Csaknem egész Európában és Nyugat-Ázsiában elterjedt Franciaországtól az Altaj-hegység lábáig — Mongóliában már nem él. Az Ibériai-félszigeten Plebejus hypochionus, Korzikán a Plebejus corsicus helyettesíti. Magyarországon mindenfelé előfordul.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Szárnyának fesztávolsága 22–26 mm; az első szárny felső szegélyének hossza 12–15 mm. Elülső lábának tibiája tüskés.
A hím szárnyainak alapszíne ragyogó sötétkék. A szárny fekete szegélye nagyon széles, az erek ugyancsak feketék. A sötét sejtvégi folt keskeny, sötét árnyéka többnyire jól látható, a rojt hófehér. A hátsó szárny fekete szegélye mellett az erek között fekete foltok sorakoznak. A szárnyak fonáka füstösszürke, barnásszürke, sőt egészen világos kékesszürke is lehet. Rajzolata erőteljes, a fekete pontok körül fehér gyűrűvel. A hátsó szárny szalagja sötét narancsvörös, a külső pontsor pettyeit rendszerint ezüstös pikkelyek díszítik. Középtéri foltsora és a szegélytér narancssárga rajzolata között széles, szinte egymásba folyó, fehér nyílhegyfoltok ötlenek szembe.
A nőstény szárnyainak felszíne sötétbarna, tőterében nincsenek kék pikkelyek; rojtja piszkosfehér. A szárnyak fonákja olyan, mint a hímé. A belső ívfoltok laposak, inkább sapkaszerűek.
Nevét hátsó szárnyfonákjának szegélyfoltsoráról kapta, ugyanis mindegyik fekete foltocskában fényes pikkelyek ülnek. A szárnyak fonákján a vörös szalag teljesen kitölti a belső ívfoltok és a külső pontsor közötti részt; némi fehér szín csak a külső pontsor és a szárny szegélye közötti, igen keskeny zónában látható.
A két nemzedék mérete különbözhet. A hím fekete szegélyének szélessége, a fonák alapszíne és a nőstény fölső narancssárga szalagjának mérete változhat (a szalag olykor el is tűnhet).
A karcsú hernyó zöld vagy vörösesbarna, oldalán világos vonalakkal. Hátcsíkja fehérrel szegett ibolyásvörös.
Életmódja, élőhelye[szerkesztés]
Réteken, utak mentén mindenütt előfordul. Bolygatatlan környezetben épp úgy megtalálni az alföldeken, mint a hegy- és dombvidékeken.
Élőhelyéhez ragaszkodik; a hímek territóriumot tartanak, és sokszor csapatosan szívogatnak nedves földön, ürüléken vagy elhullott állatok tetemein. Elsősorban lila színű virágokat látogatnak. A nőstények keveset mozognak.
A hernyó életének utolsó időszakát Lasius hangyák bolyában tölti. Korai időszakukban az egyes populációk hernyói általában monofágok (a hernyó egyetlen tápnövényre specializálódott), viszont a tápnövény populációnként más és más — egyetlen közös vonásuk, hogy pillangósvirágúak:
- tarka koronafürt (Coronilla varia) stb.
- réti nyúlszapuka (Anthyllis vulneraria),
- szártalan csüdfű (Astragalus exscapus)
- patkófű (Hippocrepis comosa),
- szarvas kerep (Lotus corniculatus),
- takarmánylucerna (Medicago sativa),
- csarab (Calluna spp.),
- zanót (Chamaecytisus spp.),
- here (Trifolium spp.),
- rekettye (Genista spp.)
A fiatal hernyó a tápnövény virágát eszi.
Évente nemzedéke repül:
- (április) májustól júniusig és
- július–augusztusban.
Alfajok, változatok[szerkesztés]
- Plebejus argus f. aegon — a nőstény szárnyainak töve kék.
Hasonló fajok[szerkesztés]
- északi boglárka (Plebejus idas lycidasoides)
- csillogó boglárka (Plebeius argyrognomon argyropeza)
Források[szerkesztés]
- kitaibel.hu: Magyarország nappali lepkéi
- [ Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület: Plebejus argus]
- Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 57.
További információk[szerkesztés]
- ezüstös boglárka - Plebejus argus. izeltlabuak.hu . (Hozzáférés: 2020. december 7.)
