1926 és 1939 között a Śląsk Świętochłowice csapatában játszott.[2] 1942-ben sziléziaiként erőszakkal besorozták a Wehrmachtba, így nem játszhatott.[3] A háború után folytatta a versenysportot. Pályafutása legjobb időszakát a Ruch Chorzówban töltötte, ahol 1948-tól játszott, kétszer bajnoki címet szerzett (1951, 1952[4]).
A lengyel válogatottban 1939. június 4-én debütált VarsóbanSvájc ellen (1–1). Ezután a két világháború közötti Lengyelország utolsó mérkőzésén is pályára lépett: Varsó, 1939. augusztus 27., Lengyelország – Magyarország 4–2. A karrierje megszakadt 1939-ben a második világháború kitörése miatt. A háború után visszatért a lengyel válogatottba, és szerepelt az 1952-es nyári olimpián.
1952 és 1954 között a Ruch Chorzówban dolgozott, 1953-ban bajnoki címet szereztek. 1960-ban egy ideig újra a Ruchot irányította, amikor ismét megnyerték a bajnokságot. 1962-ben Górnik Zabrze együttesét irányította, a csapatot bajnoki címig vezette.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Ewald Cebula című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ruch Chorzów.svg){kind=small}
