Eurostar (vasúttársaság)
| Eurostar International Limited | |
| Alapítva | 2010. szeptember 1. (jogelőd: 1990) |
| Székhely |
Times House, Bravingtons Walk London N1 9AW [1] |
| Szolgáltatások | nagysebességű vasúti személyszállítás |
| Anyavállalata | SNCF (55%), London and Continental Railways (40%), SNCB/NMBS (5%)[1] |
|
|
|
| Az Eurostar International Limited weboldala | |
| Eurostar útvonalak | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Eurostar motorvonatok indulásra készen
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Nyomtávolság: | 1435 mm | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Feszültség: | 25 kV 50 Hz ~ | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Eurostar útvonal | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az időpontok a leggyorsabb eljutást mutatják a londoni St Pancras pályaudvarról |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Eurostar egy nagysebességű vasúti szolgáltatás, amely Londont köti össze Párizzsal, illetve Brüsszellel a Eurotunnel által birtokolt és üzemeltetett Csatorna-alagúton keresztül.
Ugyancsak Eurostar néven ismertek az ezen a vonalon üzembe állított szerelvények, amelyek lényegében a TGV-n alapulnak.
A Eurostart 2010-ig közösen üzemeltette a francia és a belga állami vasúttársaság, az SNCF és az SNCB/NMBS, valamint a brit oldalon fekvő állomásokat és infrastruktúrát tulajdonló London and Continental Railways (LCR) leányvállalata, a Eurostar (UK) Ltd (EUKL). 2010. szeptember 1-jén a közös üzemeltetés helyett a Eurostar International Limited (EIL) lett a Eurostar üzemeltetője önálló vállalatként. Az EIL tulajdonosai az SNCF (55%), az LCR (40%) és az SNCB/NMBS (5%).[1]
Tartalomjegyzék |
Történelem [szerkesztés]
A Eurostar gondolata a Csatorna-alagút megépítésével egy időben született meg. Célja az alagút kihasználásával összeköttetést biztosítani London és a kontinetális Európa városai között. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az SNCF az alagút építésével már előrehaladt az LGV Nord vonal építésével. A Eurostar elképzelésével párhuzamosan az angol vasút vizsgálta a Regional Eurostar és Nightstar vonatok bevezetésének lehetőségét, melyek feladata nagysebességű közlekedés biztosítása lett volna a West Coast Main Line (London-Birmingham-Manchester) és az East Coast Main Line (London-Edinburgh-Newcastle-York-Glasgow) vonalakon. Az 1990-es évekre a fapados légitársaságok térnyerésével a nagysebességű belföldi vasút gazdaságilag már nem volt megalapozott; ezeken a vonalakon jelenleg az InterCity 125 és InterCity 225-ös motorvonatok közlekednek, amelyek engedélyezett sebessége 125 mp/h, vagyis 200 km/h.
A Eurostar sikeréhez hozzájárult a St Pancras pályaudvar megnyitása és a Channel Tunnel Rail Link (CTRL) megépítése. A Eurostar korábban a Waterloo pályaudvaron kialakított terminálról indult, amely nem volt más, mint a Eurostar számára 2-3 vágány felett meghosszabbított peron, illetve az utaskezeléshez szükséges beléptetők, útlevél ellenőrzés és várók. Ez nem volt különösen impozáns a Eurostar számára, de nagyobb gondot jelentett, hogy a vonatok Anglián belül a belföldi hálózaton közlekedtek, maximálisan 160 km/h sebességgel.
A St Pancras pályaudvar felújítása és megnyitása egy 800 millió fontos projekt keretében valósult meg, és vele egy időben készült el a teljes CTRL vonal, amely nagysebességű kapcsolatot biztosít a Eurostar számára a Csatorna-alagúttól a St Pancras pályaudvarig. Ez a 108 km hosszú vonal – amelybe összességében olyan hosszú alagutak kerültek megépítésre, mint az egész Csatorna-alagút – 5,2 milliárd font költséggel készült el 2007. november 14-re, amikor is a St Pancras átadása is megtörtént. Az új vonal 40 perccel csökkentette az utazási időt.
Utazás [szerkesztés]
A EuroStarra a jegyvásárlás a fapados repülőkhöz hasonlóan (illetve Angliában más vasutakhoz hasonlóan) történik, abban az értelemben, hogy minél előbb veszi az ember annál olcsóbb. A jegyvásárlás interneten keresztül is történhet, ilyenkor a megadott foglalási kód ismeretében az állomáson található automatákból bármikor kinyomtatható a menetjegy. A honlap szerint az állomásra 45 perccel korábban kell kiérni. Először csomagátvilágítás, majd útlevél-ellenőrzés történik. Ezek után az utasok a vágányok alatt lévő várókban várakoznak. A váróban rendelkezésre áll Starbucks, sok bőr ülőhely, tiszta WC, font és euró automata, információ. A vonat indulása előtt 20 perccel a váróból mozgójárdán lehet feljutni a peronra, addig csak lent lehet tartózkodni.
| 1995 | 1996 | 1997 | 1998 | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3 | 4,9 | 6,0 | 6,3 | 6,6 | 7,1 | 6,95 | 6,60 | 6,31 | 7,27 | 7,45 | 7,85 | 8,26 | 9,1[2] |
Éves forgalom (millió fő)
Útvonalak [szerkesztés]
Menetrend szerinti Eurostar vonatok jelenleg az észak-londoni St Pancras pályaudvar és Párizs, illetve Brüsszel között közlekednek.
- London-Párizs (menetidő 2007-ig: 2 óra 15 perc)
- London-Brüsszel (menetidő 2007-ig: 1 óra 51 perc)
- London-Disneyland
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c Ownership & Structure (angol nyelven). Eurostar International Limited, 2012. (Hozzáférés: 2012. november 29.)
- ↑ „Eurostar travel hits record level”, BBC News Online, 2009. január 13.
Források [szerkesztés]
- Csongor: http://nygma.hu (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2010. január 26.) - a szerző engedélyével!
További információk [szerkesztés]
- Whiteside, Thomas. The Tunnel under the Channel. Rupert Hart-Davis (1962). ISBN 0684832437
- Wilson, Jeremy, Spick, Jerome. Eurotunnel - The Illustrated Journey. HarperCollins (1994). ISBN 0002555395
- Grant, John. The green marketing manifesto. John Wiley (2008). ISBN 0-470723-24-6
- Pielow, Simon. Eurostar. Ian Allan (1997). ISBN 071102-451-0
- Sievert, Terri. The World's Fastest Trains. Capstone Press (2002). ISBN 073681-061-7
- RozaRoza, Greg. The Incredible Story of Trains. Rosen Publishing (2004). ISBN 082396-712-3
- Griffiths, Jeanne. London to Paris in Ten Minutes: The Eurostar Story. Images (1995). ISBN 189781-747-9
- Comfort, Nicholas. The Channel Tunnel and its High Speed Links. Oakwood Press (2007). ISBN 156554-854-x
- PennyPenny, Charles. Channel Tunnel Transport System. Thomas Telford (1996). ISBN 072772-515-7
- Brunhouse, Jay. Traveling Europe's Trains. Pelican Publishing Company (1999). ISBN 156554-854-x
- Parliament: House of Commons Transport Committee. Delivering a Sustainable Railway. The Stationery Office (2008). ISBN 021552-222-2
- Mitchell, Vic. Ashford: From Steam to Eurostar. Middleton Press (1996). ISBN 187379-367-7
- 10 éves az Eurostar!
|
||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
-
A Wikimédia Commons tartalmaz Eurostar (vasúttársaság) témájú médiaállományokat.
