Euró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Euro szócikkből átirányítva)
Euró
(euro (latin ábécé)
ευρώ (görög ábécé)
евро (cirill ábécé))
Euro banknotes.png
Bankjegyek (első sorozat)

ISO 4217 kód EUR
Devizajel
Ország

 Ausztria
 Belgium
 Ciprus[1]
 Észtország
 Finnország
 Franciaország[2]
 Görögország
 Hollandia[3]
 Írország
 Lettország
 Luxemburg
 Málta
 Németország
 Olaszország[4]
 Portugália
 Spanyolország
 Szlovákia
 Szlovénia

Hivatalosan használja érmekibocsátási joggal
 Andorra
 Monaco
 San Marino
 Vatikán

Hivatalosan használja érmekibocsátási jog nélkül
-

Nem hivatalosan használja[5]
 Koszovó
 Montenegró

Infláció
Mértéke 2,4% (2011 február)[6]
Metódus Harmonizált fogyasztói árindex (HICP)
Árfolyam
Napi árfolyam [1]
Hozzá rögzített Az ERM-II-n belül
Dán korona
Litván litas
További, az euróhoz kötött valuták
Bosnyák konvertibilis márka
Bolgár leva
Afrikai valutaközösségi frank
Comore-i frank
Csendes-óceáni valutaközösségi frank
Zöld-foki köztársasági escudo
São Tomé és Príncipe-i dobra
Váltópénz
eurócent 1/100
helyenként eltérhet
Érmék
Használatban 1, 2, 5, 10, 20, 50 eurócent, 1€, 2€
Bankjegyek
Használatban 5€, 10€, 20€, 50€, 100€, 200€, 500€
Kibocsátó
Központi bank Európai Központi Bank
Weboldala

Az euró[7] (devizakód: EUR, szimbólum: ) az Európai Unió hivatalos fizetőeszköze[8], amelyet a 28 tagállam közül 18 (Ausztria, Belgium, Ciprus, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lettország, Luxemburg, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia) és az Európai Unió intézményei használnak. A közös pénznemet bevezető 18 ország alkotja az eurózónát.

Az eurót az eurózónában jelenleg körülbelül 332 millió ember használja.[9] Az eurózónán kívül hat európai ország[10] fizetőeszköze: Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán szerződés alapján,[11] Koszovó és Montenegró nem hivatalosan vezette be. Világszerte 175 millióan használnak az euróhoz kötött pénznemeket, ebből 150 millióan Afrikában.

Bevezetése óta az euró a második legjelentősebb tartalékvaluta, valamint a második legnagyobb forgalmat lebonyolító pénznem az amerikai dollár mögött, emellett világon a legnagyobb összértékben jelen levő valuta. Amennyiben az eurózónát egységes egészként kezeljük, a világ második legnagyobb gazdaságának számít.

A közös pénz nevéről az 1995-ös madridi csúcstalálkozón született döntés. Az eurót 1999. január 1-jén vezették be, mint elszámolási pénzt, 1:1 arányban felváltva az Európai valutaegységet. Az euróérmék és az euróbankjegyek 2002. január 1-jén kerültek forgalomba.

Gazdasági jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az euró az EU közös gazdasági és monetáris politikájának (Európai Gazdasági és Monetáris Unió) fő eszköze. Bevezetésének gazdaságpolitikai célja az egységes piac működésének javítása, a négy szabadság érvényesítése, azaz az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának könnyebbé tétele. A bevezető tagállamok általános gazdasági fejlődésük egyik sarokkövének tekintik. A forgalom megkönnyítése, az árak összehasonlíthatóságának növelése, az átváltási költségek és az árfolyam-kockázatok megszüntetése révén elősegíti az EU belső piacának fejlődését. A különböző pénznemek eltűnésével alapja a tőkepiac integrációjának, s hatékonyan mérsékli az európai gazdaságokra ható külső inflációs nyomást.

A közös gazdasági és monetáris politika vezető intézménye az Európai Központi Bank (EKB) ennek elsődleges célja az árstabilitás biztosítása, azaz az infláció leszorítása, a fenntartható gazdasági növekedés támogatása, összességében az anticiklikus gazdaságpolitika.

Az eurózóna lakosainak száma 2007. január 1-jén 312,7 millió, és a világ GDP-jének (bruttó hazai termék) 22%-át képviseli, míg az Egyesült Államok 28%-ot.[12] Az eurót az amerikai dollár, az angol font sterling és a japán jen mellett a legújabb irányadó világvalutaként tartják számon.[13] 2006-ban az euró a világ tartalékvalutái között erős második helyen áll a dollár mögött. (A USD részesedése a világ tartalékaiban 65,7%, az euróé 25,2%, az angol fonté 4,2%, a japán jené 3,2%, a svájci franké 0,2%.)[14]

Az afrikai valutaközösségi frank, a bolgár leva, a bosnyák konvertibilis márka, a comore-i frank, a csendes-óceáni valutaközösségi frank és a Zöld-foki köztársasági escudo fixen (állandó átváltási aránnyal) az euróhoz rögzített árfolyamúak. Ezek többsége korábban a francia frankhoz, a német márkához, vagy a portugál escudóhoz kötötték árfolyamukat.

Árfolyama[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középárfolyama 2012-2013-ban 300 magyar forint (HUF) körül mozgott, egyre csökkenő kilengéssel.[15] A forint 2008. július 18-án volt a legerősebb a valutával szemben, ekkor egy euró 229,11 forint volt.[16] A negatív csúcs pedig eddig 2012. január 5-én alakult ki, amikor 1 euróért 324 forintot adtak.[17]

Az euró USA-dollárhoz viszonyított árfolyama a 2002-es, készpénzként történt bevezetésekor 0,8 USD körül mozgott, 2006 során 1,3 USD körül stabilizálódott, majd a dollár romlása miatt 2008-ra közel 1,6 USD-ig emelkedett, de 2009-ben 1,4 USD-re esett vissza.

Az euró nyelvi vonatkozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új közös pénz nevéről a madridi csúcson (1995. december 15–16.) született megállapodás az akkori uniós tagok között; az euró ekkor kapta jelenlegi nevét. Így az EU-tizenötök rendelkeztek a közös pénz nevének írásmódjáról is, mely a döntés értelmében egyes szám, nem ragozott formában, minden tagállami nyelven egységesen euro, tekintet nélkül az egyes országok helyesírási különbségeire.

Az Európai Unió 2004-es bővítésekor csatlakozó új tagállamok az euró írásmódjára vonatkozó szabályokat az acquis communautaire, azaz az Európai Unió egész érvényes jogrendszere egészével együtt átvették.

A megkövetelt írásmód azonban több nyelvben is problémás, így a pénznem írásmódja körüli merev szabályokat többen is vitatták/vitatják, köztük Lettország, Litvánia, Málta, Magyarország és Szlovénia. (szlovénül: evro, litvánul: euras, lettül: eiro, magyarul: euró, máltaiul: ewro)

A jelenlegi gyakorlat szerint az euróérméken, euró-bankjegyeken és az az Európai Unió hivatalos jogi dokumentumaiban minden, latin betűs írásmóddal rendelkező hivatalos nyelven az euro változatot kell alkalmazni. Ez a szabály azonban természetesen nem kötelezi a szóban forgó nyelveket használó tagállamokat arra, hogy „belső használatra” is ezt a változatot alkalmazzák.

Az euro megjelölése az egyes nyelvekben eltérő kiejtéssel párosul:

Az euró mint fizetőeszköz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eurózóna 2014

██ Tagországok 1999-óta (a bankjegyek és érmék forgalomba lépése 2002)

██ Tagországok 1999 után

██ EU-tagországok (EU bankjegyek bevezetése nélkül)

Az euró jelenleg 23 ország pénzneme.

Az Európai Unión belül (eurózóna)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztria (korábbi pénzneme az osztrák schilling, ATS), Belgium (belga frank, BEF), Ciprus (ciprusi font, CYP), Észtország (észt korona, EEK), Finnország (finn márka, FIM), Franciaország (francia frank, FRF), Görögország (görög drachma, GRD), Hollandia (holland forint, NLG), Írország (ír font, IEP), Lettország (lett lat, LVL), Luxemburg (luxemburgi frank, LUF), Málta (máltai líra, MTL), Németország (német márka, DEM), Olaszország (olasz líra, ITL), Portugália (portugál escudo, PTE), Spanyolország (spanyol peseta, ESP), Szlovákia (szlovák korona, SKK) és Szlovénia (szlovén tolár, SIT) – az EU-28 azon 18 országaként, amelyek áttértek az euró használatára – együttesen alkotják az eurózónát, más néven európai valutauniót. Ezen országok jogosultak mind euróérmék, mind euróbankjegyek kibocsátására.

De jure (monetáris megállapodás szerint)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Monaco (francia frank, FRF), San Marino (olasz líra, ITL) és a Vatikán (vatikáni líra, VAL) hivatalos pénzneme az euró, melyet az Unióval kötött egyenkénti monetáris megállapodások keretében ismertek el sajátjukként.[18][19][20] Ezen országok és Francia- ill. Olaszország között korábban hasonló szerződések voltak életben, a mostani megállapodások ezen tradíciókat folytatják. Korlátozott mennyiségű euróérme verésére jogosultak.

De facto (monetáris megállapodás nélkül)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andorrának nincs és történelme folyamán soha nem is volt hivatalos pénzneme. Az euró megjelenése előtt a francia frank (FRF) és a spanyol peseta (ESP) volt itt használatban, így ezek megszűnésével a hercegség pénzneme az euró lett. 2003-ban Andorra hivatalosan kérte a monetáris megállapodás megkötését, amely azóta is függőben van.[21] Bár az eddigi határozatok értelmében az ország jogosult az euró hivatalos pénzeszközként való használatára, nem adhat ki semmiféle euróbankjegyet vagy -érmét, sőt a Közösséggel való külön megállapodás nélkül semmiféle bankjegyet, pénzérmét vagy pénzhelyettesítő eszközt sem.

Koszovó és Montenegró egyoldalúan (az Unióval való külön megállapodás nélkül) használja az eurót fizetőeszköznek, a megszűnt német márka (DEM) helyett.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Korea külkereskedelmi célokra használja az eurót 2002 decembere óta, felváltva vele az amerikai dollárt (USD). Az ország nemzeti valutája, a von (KPW) nem konvertibilis, csak belföldön használatos.[22]

Irán 2007 decemberében jelentette be, hogy ezentúl USA dollár helyett eurót és jent kér a kőolajáért.[23]

Holografikus jel az öteuróson

2009 októberében a legnagyobb közel-keleti termelők, valamint Kína, Oroszország, Japán és Franciaország pénzügyi vezetői arról egyeztettek, hogy a dollárt egy valutakosárral váltanák fel a nyersolaj-kereskedelem elszámolásában. E kosár a japán jent, a kínai jüant, az eurót és az aranyat, valamint Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) arab exportőreinek - Szaúd-Arábia, Abu Dzabi, Kuvait, Katar - még csak tervezett közös pénznemét tartalmazná.[24] [25]

Az euró története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1971-ben – az Egyesült Államok aranykészleteinek zárolásával – összeomlott a Bretton Woods-i monetáris együttműködés, amely a második világháború vége óta szabályozta a csatlakozott nyugati valuták árfolyammozgásait, így köztük a Közös Piac akkori hat tagállamáét is. A következő évben – hogy a szélsőséges árfolyamingadozásokat elkerülhessék – a hat állam nemzeti valutáik árfolyamát egymáshoz rögzítette, létrehozva ezzel az úgynevezett európai valutakígyót. A kölcsönös egymáshoz rendeléseket 1979-ben az Európai monetáris rendszer keretében bevezetett ERM (Exchange Rate Mechanism) valutaátváltási rendszerrel váltották ki. A szabályozás új alapjaként az ugyanebben az évben létrehozott ECU szolgált, mint úgynevezett kosárvaluta, amelynek értékét az ERM-hez csatlakozott országok valutái értékének súlyozott átlagaként adták meg. Az egyes pénznemek értékét az ECU értékéhez rögzítették, meghagyva egy sávot, amin belül a csatlakozott valuta értéke ingadozhatott. Az ECU az EGK belső elszámolási egysége lett, de sohasem jelent meg pénzként. Az időközben kibővült közösség az Egységes Európai Okmány (1986) keretében a belső piac továbbfejlesztése mellett foglalt állást.[26]

Közvetlen előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rögzített euróátváltási árfolyamok
Pénznem Kód 1 € Lezárva
Belgium belga frank BEF 40,3399 1998. december 31.
Finnország finn márka FIM 5,94573 1998. december 31.
Franciaország francia frank FRF 6,55957 1998. december 31.
Hollandia holland forint NLG 2,20371 1998. december 31.
Írország ír font IEP 0,787564 1998. december 31.
Luxemburg luxemburgi frank LUF 40,3399 1998. december 31.
Németország német márka DEM 1,95583 1998. december 31.
Olaszország olasz líra ITL 1936,27 1998. december 31.
Ausztria osztrák schilling ATS 13,7603 1998. december 31.
Portugália portugál escudo PTE 200,482 1998. december 31.
Spanyolország spanyol peseta ESP 166,386 1998. december 31.
Görögország görög drachma GRD 340,750 2000. június 19.
Szlovénia szlovén tolár SIT 239,640 2006. július 11.
Ciprus ciprusi font CYP 0,585274 2007. július 10.
Málta máltai líra MTL 0,429300 2007. július 10.
Szlovákia szlovák korona SKK 30,1260 2008. július 8.
Észtország észt korona EEK 15,6466 2010. július 13.
Lettország lett lat LVL 0,702804 2013. július 9.

1992-ben a közös pénz bevezetéséről szóló első rendelkezések a maastrichti szerződésben (hivatalos nevén Szerződés az Európai Unióról) kaptak helyet. A tagállamok ebben rendelkeztek egy monetáris unió, azaz a közös valuta létrehozásáról (lásd: Gazdasági és Monetáris Unió); a bevezetés céldátumát 1999-ben jelölik meg. A közös pénz stabilitása érdekében szigorú konvergenciafeltételeket állapítottak meg, melyek szerint:

  • az infláció legfeljebb 1,5%-kal lehet magasabb a három legalacsonyabb rátával rendelkező tagállam átlagánál;
  • a hosszú lejáratú államkötvények kamatlába nem haladhatja meg 2 százalékponttal többel a három legalacsonyabb kamatlábbal rendelkező tagállamét;
  • az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át;
  • az államadósság nem lehet több, mint a GDP 60%-a.[27]

Megállapodás született arról, hogy a feltételeket a bevezetést megelőző legalább két évben teljesíteni kell.

1995-ben az Európai Tanács madridi értekezletén döntés született a közös pénz nevéről és a felelősségi körök kiosztásáról, továbbá céldátumot jelöltek ki a készpénzes forma bevezetésére (december 15–16.). 1996-ban az Európai Bizottság kijelölte a végleges eurószimbólumot (december 12.). 1998-ban véglegesedett azon országok névsora, amelyek bevezetik az eurót. 1999-ben – egyelőre számlapénzként; rendelkeztek a készpénzes forma bevezetésének, illetve a nemzeti valuták kivonásának céldátumairól (május 3.).[28][29] Véglegesítették az euróérmék technikai paramétereit (május 3.).[30] Megállapodás született Dánia és Görögország belépéséről az ERM II rendszerbe (szeptember 26.).[31] Végleges átváltási arányszámokat állapítottak meg a bevezető 11 ország nemzeti valutái és az euró között (december 31.).[32]

A létező euró[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megsemmisítésre váró, bevont ír font, 2001

1999-ben az ECU-t felváltotta az euró; Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország számlapénzként bevezette a közös valutát; Dánia és Görögország az ERM-II keretében az euróhoz rögzítették valutáik árfolyamát (január 1.). Megkezdődött az euróérmék verése és a bankjegyek nyomtatása. Egy év múlva döntés született arról, hogy Görögország is bevezetheti az eurót, egyben véglegesedett a görög drachma és az euró közötti átváltási arány (június 19.).[33] Dániában ügydöntő népszavazást tartottak az euró bevezetéséről, a többség (53,1%) elutasította a közös valutát (szeptember 28.).[34]

2001. január 1-jén Görögország számlapénzként bevezette az eurót. 2002-ben készpénz formájában is forgalomba került az euró, a közös és a helyi valuták átmenetileg együtt voltak forgalomban (január 1.). A korábbi nemzeti valutákat végképp kivonták a forgalomból, befejeződött az átmeneti időszak (február 28.).

2003. szeptember 14-én az euró bevezetéséről tartott ügydöntő svédországi népszavazáson a többség (55,9%) az euró ellen szavazott.[35] 2004. június 28-án Észtország, Litvánia és Szlovénia csatlakozott az ERM-II rendszerhez.

2005. november 28-án Ciprus, Lettország és Málta csatlakozott az ERM-II rendszerhez (május 2.). 2006. július 11-én véglegesedett az euró és a szlovén tolár átváltási arányszáma. 2007. január 1-jén Szlovénia bevezette az eurót. Július 10-én Ciprus és Málta az euróövezetbe való belépését elfogadta az Európai Bizottság. 2008. január 1-jén Ciprus és Málta bevezette az eurót.

2009. január 1-jén Szlovákia, 2011. január 1-jén Észtország, 2014. január 1-jén pedig Lettország vezette be a közös valutát.

A görög válság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az euró működése a Robert Mundell Nobel-díjas közgazdász által kidolgozott optimális valutaövezetek elméletén alapul. Eszerint azonban csak közel hasonló makrogazdasági (konjunkturális és gazdaságpolitikai) pályán lévő országok vezethetnek be közös valutát, márpedig az EU-ban legalább négyféle eltérő pályájú országcsoport van. Az eredeti elképzelés szerint az euró bevezetése közelíteni fogja egymáshoz ezeket a pályákat, azonban épp fordítva történt: az eurózónába politikai okokból felvett különféle gazdasági teljesítményű országok bajba sodorták az eurót.[36] A 2008–ban kirobbant gazdasági világválság miatt a gyengébb gazdaságú és jobban eladósodott tagországok hitelválságba kerültek. A lazább költségvetési politikájú országok (Görögország, Spanyolország, Olaszország) a kialakult rendszerben nem háríthatják át a terheket a fegyelmezettebb országokra, de az övezetből sem tudnak kilépni. Mivel az EKB Németország elvárása miatt elsősorban az árstabilitásra ügyel (Bundesbank-hagyományok), így nem bocsáthat ki eurókötvényeket, nem oszthatja meg az egyes országok költségvetési terheit a zóna tagjai között és nem válhat a bajba került országok végső finanszírozójává. Az euró iránti nemzetközi bizalom megrendült, vesztett értékéből.

A fenntarthatatlan helyzetből vagy a valutaövezet szétesése, vagy a költségvetési unió létrehozása (közös európai pénzügyminisztérium, a tagállami költségvetések központi összehangolása) következik.[37] Több gazdasági szakértő tovább ment, és szerintük Európának politikailag is egyesülni kellene az Európai Egyesült Államokban.

Felmerült, hogy az euró válsága miatt (és a bajban lévő országoknak nyújtott jelentős támogatás elkerülésére) Németország elhagyná az eurózónát, és visszatérne a márkához, de ez több német közgazdász szerint gazdasági katasztrófához vezetne Németországban az export drasztikus visszaesése miatt.[38]

A jövő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Királyság és Dánia a maastrichti szerződésben kimaradási jogot (opt-out) harcolt ki a maga számára az euró bevezetése alól. 2005-ben Tony Blair egyik parlamenti felszólalásában kijelentette, hogy az Egyesült Királyság nem fog belátható időn belül csatlakozni az eurózónához.[39]

Az összes többi tagállam számára kötelező az euró bevezetése, amennyiben teljesítik annak feltételeit. Svédország szándékosan nem teljesíti a csatlakozás egyik formális feltételét annak érdekében, hogy ne legyen kötelezhető a csatlakozásra, mivel a lakosság népszavazáson ez ellen foglalt állást.

Szlovákiában 2008 augusztusa és 2010 eleje között mind a régi, mind az új valutában kiírták az árakat

Az opt-out útján a fontot megtartó Egyesült Királyság csatlakozása nem várható a közeljövőben, bár José Manuel Barroso szerint a világválság nyomán megindult erről a gondolkodás az angol döntéshozók körében.[40] A koronát megtartó Dánia a 2000-es elutasítás után újabb népszavazás kiírását fontolgatja a kérdésben.[40] Jelenleg az euró többségi támogatást élvez a dán lakosság körében. Az EU-ba 2013-ban belépett Horvátország esetében még nem került szóba céldátum.

Lengyelország a pénzügyminiszter 2009-es kijelentése szerint 2015-ben vezetheti be az eurót.[41]

Az Európai Bizottság 2013. június 5-én javasolta az Európai Tanácsnak, hogy Lettország 2014. január 1-jén csatlakozzon az euróövezethez.[42]

A magyar helyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fenntartások az euró bevezetésével kapcsolatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az euróval szembeni fenntartások az EU-val szemben általában megfogalmazott ellenérvek és érzések, az euroszkepticizmus jelentős részét alkotják.

Az euró bevezetésének általános sikere mellett időnként és helyenként jelentős negatív reakciókat is kiváltott a közvéleményben és szakmai, közgazdász-körökben egyaránt. Ezek az állásfoglalások sokféle tőről fakadtak. A külső ellenvélemények jelentősége volt a kisebb. Néhány – főleg amerikai – közgazdász úgy vélekedett, hogy az euró évek alatt össze fog omlani. A hivatalos amerikai kormányzati álláspont azonban üdvözölte a lépést, tekintet nélkül arra, hogy az euró már középtávon is jelentős konkurense a dollárnak, mint nemzetközi tartalék-valuta és globális elszámoló eszköz.[43]

Az EU-n belüli ellenvélemények is több csoportra oszthatók. Az ellenérzések első és legjelentősebb kiváltó oka a maastrichti kritériumok bevezetése (és az ezzel járó gazdasági megszigorítások) miatti elégedetlenség, a hatalmon lévő kormányok népszerűség-vesztése emiatt, ami különösen Franciaországban volt jelentős. A másik igen elterjedt ellenérzés a nemzeti büszkeség csorbulásából, a saját pénz iránti nosztalgiából fakadt, például Németországban, Hollandiában.[44] Ezekben a gazdaságilag jól teljesítő államokban a saját valuta a nemzeti büszkeség és a gazdasági biztonságérzet fontos eleme volt, amelynek elvesztése aggodalmakat keltett. Ugyanez a tényező Nagy-Britanniában eleve lehetetlenné tette az euró bevezetését, ezért azt közös megegyezéssel eleve el kellett halasztani bizonytalan időre, a hasonlóan különutas Dániával együtt. Svédországban is hasonló vélemények kerültek többségbe a közvéleményben, de a kormányzat bízott abban, hogy idővel meg tudja győzni a lakosságot az euró hasznáról, ezért aláírta szerződést. A 2003-as népszavazás azonban negatív eredménnyel zárult.

Az újonnan csatlakozó országokat illetően eleve volt egy olyan álláspont a régi tagállamok szakmai köreiben, hogy korai csatlakozásuk az eurózónához káros lehet a közös valuta szilárdságára, ezért annak jelentős várakozási idővel történő bevezetését szorgalmazták. A csatlakozó országokban a szakma többsége mindenütt amellett foglalt állást, hogy a mielőbbi bevezetés segíti felzárkózásukat. Jelentős ellenvélemények is megfogalmazódtak azonban, amelyek legfőbb szakmai érve az volt, hogy a korai lemondás a saját valuta árfolyamának önálló szabályozásáról egy olyan fontos eszközt vesz ki az országok kezéből, amelyre szükségük lehet a felzárkózás időszakában. Ehhez csatlakozik természetesen az újonnan csatlakozó országok egy részében is a maastrichti kritériumok alkalmazásával járó gazdasági szigortól való félelem, illetve saját valutához is kapcsolódó nemzeti érzés.

Végül, de nem utolsósorban, az eurót már bevezetett országokban a kereskedők olyan piaci szegmensekben, ahol a kereslet ezt megengedte, igyekeztek ezt az áttérést is kihasználni üzleti érdekeik érvényesítésére, és ez helyenként látványos áremeléseket produkált. Ezek nem voltak nagy hatással az adott gazdaság egész árszínvonalára, de hozzájárultak az új pénzzel szembeni ellenérzésekhez.

Az euró karakterisztikája és megjelenési formái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eurószimbólum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eurószimbólum megszerkesztése
Eurószimbólum a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank épülete előtt

Az eurószimbólum, más nevén az eurójel az euró devizajele. A hivatalos értelmezés szerint a jel alapja a görög epszilon karakter, utalva az európai civilizáció gyökereire, illetve földrészünk nevének első betűjére. A jelben levő két párhuzamos vonal az egyenlőség jele, azt a reményt hivatott kifejezni, miszerint az euró stabil, értékálló fizetőeszköz lesz.[45][46] Mostani formájában 1996. december 12-e óta hivatalos, az Európai Bizottság ekkor hirdette ki az eurószimbólum tervezésére kiírt pályázat győztesét, egy négy névtelen tervezőből álló csapatot. Megjegyzendő, hogy a jelben Arthur Eisenmenger, az Európai Bizottság nyugalmazott grafikusa saját munkáját véli felfedezni; állítása szerint a jel eredetileg Európa szimbólumáként látott napvilágot 1974-ben.[47]

Az eurószimbólum összegek leírásakor való használatában vegyes gyakorlat alakult ki; az egyes országokban az € egyszerűen átvette a korábbi nemzeti valuta jelzésének helyét. Így előfordul, hogy a jelet az összeg előtt (€3,50), az összeg után (3,50 €) és az is, hogy az euró- és a centértékek között (3€50) helyezik el.[48]

Pénzérmék és bankjegyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Euróbankjegyek- és érmék

Mind az érmék, mind a bankjegyek ez euró kézzel fogható megjelenési formái, gyártásuk 1998-ban kezdődött, közforgalomba először 2002-ben kerültek. Euróérméket az eurózóna tagállamai, továbbá Monaco, San Marino és a Vatikán bocsátanak ki; euróövezeti szinten minden pénzérmékkel kapcsolatos kérdést az Európai Bizottság koordinál. Euró-bankjegyek kibocsátására az EKB és a 15 eurózónabeli állam jogosult, a gyakorlatban viszont az EKB nem él kibocsátási jogával. Az eurót bevezető területeken minden címlet, előállítási helyétől függetlenül, egységesen törvényes fizetőeszköz.

Amíg a bankjegyek minden nyomdából azonos kivitelezésben kerülnek ki (méretük, színük, anyaguk, nyomásuk címletenként megegyezik), addig az érmék hátoldalán az előállító ország által önállóan választott (nemzeti) motívumai jelennek meg; ennek megfelelően beszélhetünk egységes írás-, illetve nemzeti fejoldalról. Mivel a fejoldal kialakítása országonként eltérő, 2007 elején 144 különböző érme van forgalomban (16 ország 19 érmesorozata), nem számítva az emlékérméket, amelyek különleges nyomattal készített kéteurósok. Bankjegyekből jelenleg 7 címlet van forgalomban (€500, €200, €100, €50, €20, €10, €5).

2008-ban a világ harmadik legszebb valutája lett.[49]

2013-ban bemutatták az új Európé-sorozat első bankjegyét, az 5 eurós címletet, majd 2014. január elején bemutatták az új 10 eurós címletet is, amely várhatóan szeptember 23-ától kerül nagy mennyiségben a bankokhoz.[50]

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kivéve Észak-Ciprust, amely a török lírát használja. A szigeten található Akrotíri és Dekélia brit támaszpontokon is az euró a fizetőeszköz.
  2. Beleértve Franciaország tengerentúli megyéit, a Clipperton-szigetet, a francia déli és antarktiszi területeket, Mayotte-ot és Saint-Pierre és Miquelont.
  3. Az Európai Uniónak és az eurózónának csak az ország európai része a tagja, az ország további területein más fizetőeszközöket használnak.
  4. Campione d’Italia olasz enklávé a svájci frankot használja.
  5. Zimbabwe 2009 óta nem rendelkezik önálló fizetőeszközzel, az országban, több más mellett, az euró is használatban van.
  6. Infláció, 1991-2011
  7. Hivatalos írásmódja nem tisztázott, egy 1998-as EU-rendelet szerint latin betűs írásban rövid o-val írandó, ami ütközik a magyar nyelv szabályaival. Bővebben: Eurónak vagy euronak írjuk majd a közös pénzt? (Index.hu, 2004. október 13.), Euro-euró vitát robbantottak ki a magyar EP-képviselők (Index.hu, 2006. december 19.)
  8. A lisszaboni szerződés szerint. Ez nem érinti az eurót nem használó országok jogi helyzetét.
  9. Total population At 1 January (angol nyelven). Eurostat, 2011. (Hozzáférés: 2011. július 13.)
  10. Koszovó jogi helyzete vitatott, az EU tagállamainak nagyobb része önálló országként ismerte el.
  11. Monetáris kapcsolatokra vonatkozó megállapodások (Monaco, San Marino, Vatikán és Andorra) – Europa.eu, (több nyelven)
  12. La politique monétaire de la zone euro et la Banque centrale européenne © Fondation Robert Schuman – Questions d'Europe n°51
  13. EKB-honlap: Eugenio Domingo Solans (az EKB igazgatótanácsának tagja) beszéde, Mexikó, 1999. március 10.
  14. HVG 2007. április 7. az IMF nyomán
  15. XE.com
  16. árfolyama 2008-07-18
  17. árfolyama 2009-03-06
  18. Monetáris megállapodás az Európai Közösség nevében a Francia Köztársaság kormánya és Ő Főméltósága a Monacói Herceg kormánya között (angol)
  19. Monetáris megállapodás az Európai Közösség nevében az Olasz Köztársaság és San Marino Köztársaság között (angol)
  20. Monetáris megállapodás az Európai Közösség nevében az Olasz Köztársaság és Vatikánváros Állam, és nevében az Apostoli Szentszék között (angol)
  21. A Tanács 2004/548/EK határozata (2004. május 11.) a Közösségnek az Andorrai Hercegséggel fenntartott monetáris kapcsolatokra vonatkozó megállapodáshoz fűzött álláspontjáról
  22. BBC: North Korea embraces the euro (2002. december 1.)
  23. Irán száműzte a dollárt; az fn.hu cikke. 2007. december 10; Elérés: 2008. január 1.
  24. Titkos "összeesküvés" a dollár ellen
  25. Leváltaná a dollárt Oroszország és Kína
  26. Az Egységes Európai Okmány rövid összefoglalása (angol)
  27. Fenyővári Zsolt: Teljesíthető-e az inflációra vonatkozó maastrichti konvergencia-kritérium?
  28. A Tanács 98/317/EK határozata (1998. május 3.) a Szerződés 109j. cikkének (4) bekezdése szerinti fellépésről (angol)
  29. A Tanács 974/98/EK rendelete (1998. május 3.) az euro bevezetéséről
  30. A Tanács 975/98/EK rendelete (1998. május 3.) a forgalomba hozatalra szánt euróérmék címleteiről és technikai jellemzőiről
  31. Dán Nemzeti Bank: Dánia részvételéről az ERM-II-ben (angol)
  32. A Tanács 2866/98/EK rendelete (1998. december 31.) az euro és az eurót elfogadó tagállamok pénznemei közötti átváltási arányszámokról (angol)
  33. A Tanács 1478/2000/EK rendelete (2000. június 19) az euro és az eurót elfogadó tagállamok pénznemei közötti átváltási arányszámokról szóló 2866/98/EK tanácsi rendelet módosításáról (angol)
  34. Index: Dánia nem kér az euróból (2000. szeptember 28.)
  35. Svéd Választási Iroda: a 2003-as népszavazás eredményei (angol)
  36. Delors: a kezdetektől hibás vállalkozás volt az euró – Bumm.sk, 2011. december 4.
  37. USE nélkül megszűnhet az euró
  38. Így tegyük tönkre végképp Európát (Portfolio.hu/Index.hu, 2011. augusztus 14.)
  39. Nagy-Britanniának nem kell az euró
  40. ^ a b Jöhet az angol euró? (magyar nyelven). index.hu, 2008. december 1. (Hozzáférés: 2008. december 1.)
  41. hirmutato.hu
  42. Az Európai Bizottság sajtóközleménye
  43. http://www.epa.oszk.hu/00800/00804/00002/55097.html Amerika üdvözli az eurót
  44. http://www.epa.oszk.hu/00800/00804/00196/34867.html németek szerint csorbul a függetlenségük az euró miatt
  45. EKB: the EURO. OUR money c. tájékoztató füzet (angol); lásd a harmadik oldalt
  46. Dr. Turján Anikó: Tizenkét állam közös pénze: az euró; lásd az Eurójel című keretes írást
  47. Guardian: Inventor who coined euro sign fights for recognition (2001. december 23.)
  48. Evertype.com: Formatting the euro sign
  49. a világ harmadik legszebb
  50. Tech Ilyen lesz az új 10 eurós

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Péter: Az Európai Unió története (Változó Világ 30., Budapest, 2002)
  • Hetényi Géza, Hünlich Csilla, Mocsáry Péter: Az Európai Unió pénzügyi rendszere (Változó Világ 35., Budapest, 2003)
  • Hetényi Géza, Stelbaczky Tibor, Zalai Csaba: Az Európai Unió támogatási politikája (Változó Világ 42., Budapest, 2003)
  • Hernádi Eleonóra: Az Európai Unió intézményei (Változó Világ 51., Budapest, 2004)
  • Kelemen László: Az Európai Unió forgalmiadó-rendszere (Változó Világ 62., Budapest, 2006)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Euró témájú médiaállományokat.

Magyar nyelvű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idegen nyelvű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]