Európai valutaegység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az európai valutaegység (angolul European Currency Unit, rövidítve ECU; szimbóluma: ₠) az Európai Közösség, majd az Európai Unió valutája volt 1979-től 1999-ig, az euró bevezetéséig. ISO 4217-es kódja XEU volt. Az ECU rövidítés egyben utalás volt egy régi francia pénznemre, az écu-re.

Az európai valutaegység sosem létezett bankjegyek vagy érmék formájában. Célja egyrészt a tagállamok valutái közti ingadozás mérséklése volt, másrészt az, hogy a Közösség gazdasági ügyletei egy közös pénzegységben legyenek elszámolhatók.

Az ECU árfolyamát a tagállamok valutaárfolyamainak súlyozott átlaga adta. A súlyokat a tagállamoknak a Közösség belkereskedelmén belüli részesedésének arányában, ötévente határozták meg.

A tagállamok valutáinak súlyai az ECU-valutakosárban
Valuta 1979. március 13.
1984. szeptember 16.
1984. szeptember 17.
1989. szeptember 21.
1989. szeptember 21.
1999. december 31.
Belga frank 9,64% 8,57% 8,183%
Dán korona 3,06% 2,69% 2,653%
Font sterling 13,34% 14,98% 12,452%
Francia frank 19,83% 19,06% 20,316%
Görög drachma 1,31% 0,437%
Holland forint 10,51% 10,13% 9,98%
Ír font 1,15% 1,20% 1,086%
Német márka 32,98% 32,08% 31,955%
Luxemburgi frank 0,322%
Olasz líra 9,49% 9,98% 7,840%
Portugál escudo 0,695%
Spanyol peseta 4,138%

A tagállamok valutái az ECU-ben megállapított árfolyamuktól legfeljebb 2,25%-ban térhettek el, kivéve az olasz lírát, amelynél 6% volt a maximális megengedett ingadozás.

Az euró 1999-es bevezetésekor az új valuta árfolyamát pontosan 1 ECU-ben határozták meg.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]