Európai vörös róka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Európai vörös róka
Az állat egy európai parkban
Az állat egy európai parkban
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Nemzetség: Rókák (Vulpini)
Nem: Róka (Vulpes)
Faj: V. vulpes
Tudományos név
Vulpes vulpes vulpes
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Vulpes alopex (Linnaeus, 1758)
  • Vulpes communis Burnett, 1829
  • Vulpes lineatus (Billberg, 1827)
  • Vulpes nigro-argenteus (Nilsson, 1820)
  • Vulpes nigrocaudatus (Billberg, 1827)
  • Vulpes variegates (Billberg, 1827)
  • Vulpes vulgaris Oken, 1816
  • Vulpes vulpes septentrionalis Brass, 1911
  • Canis alopex Linnaeus, 1758
  • Canis nigro-argenteus Nilsson, 1820
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Európai vörös róka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Európai vörös róka témájú kategóriát.

Az európai vörös róka (Vulpes vulpes vulpes) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó vörös róka (Vulpes vulpes) egyik alfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai vörös róka elterjedési területe egész Európa, ahol minden elképzelhető élőhelyen megtelepedett.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai vörös róka fej-test hossza 60-90 centiméter, farokhossza 35-40 centiméter, testtömege átlagosan mintegy 7 kilogramm. Alakja félreismerhetetlen. Bundájának színe vörös, farka vége fehér és lábszára fekete.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai vörös rókának a legkedvezőbb életfeltételeket a nem háborgatott, sűrű erdőségek nyújtanak számára, de a hegységek szurdokaiban, a tengerpartok homokbuckáin és a szántóföldeken is otthonos, sőt a parkokban, külvárosi veteményeskertekben is felbukkan. A túlnyomóan alkonyatkor és éjszaka tevékenykedő állat magányos ragadozó, és a szaporodási időszak kivételével ritkán csatlakozik fajtársaihoz. Magyarországon az emberen és a kutyán kívül más természetes ellensége nincsen. Viszont ahol még vannak farkasok, hiúzok, nagy testű sasok és uhuk, ott a róka figyelmes kell, hogy legyen. A kölykök és a fiatalok sokszor esnek ezeknek áldozatul. A tapasztaltabb, erősebb vadmacskák is legyőzhetik, ha összetűzésbe kerülnek vele. A róka egy igen veszélyes kór, a veszettség terjesztője. Tápláléka egerek, madarak, rovarok stb.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szukák tél közepén tüzelnek. Tiszta, holdvilágos januári, februári éjszakákon az erdőkben messzire hallatszik a rókák csaholása és vonyítása. A párzás helyszíne legtöbbször a rókavár. 50-52 nap vemhesség után a szukák 3-5, néha több kölyköt vetnek az erre a célra kialakított vacokban. Születéskor még csak vakondnagyságúak. Tömegük 80 és 150 gramm között mozoghat. Hamar felcseperednek, szemüket 12-14 naposan nyitják ki. Két hónaposan már kijönnek a lyukból, és rengeteget hancúroznak, miközben az eredményes vadászathoz szükséges összes mozgásformát begyakorolják. Az első húscafatokat anyjuk előemésztve kínálja nekik, így fokozatosan állhatnak át az anyatejről a szilárd élelemre. Hamarosan már magát a zsákmányt is harapdálják, és ráncigálják a korábbi lakomák maradványait, amelyek a lyuk szája előtt gyűlnek össze. A rókakölykök játéka kétségtelenül az egyik legbájosabb jelenség, amit még hazánkban is vadon meg lehet figyelni. Nem minden kölyök születik igazi rókavárban. Aholerősen üldözik őket, ott az is megeshet, hogy a szuka egy sűrű bozótosban vagy a mezőn ellik le, ahol az általános rókairtás címén folyó lyukgázosítást elkerüli. Az európai vörös rókáknak tehát alkalmazkodóképességük és szaporaságuk révén mindig sikerült kiheverniük a pusztításokat, bár az ember tényleg minden eszközzel üldözi őket.

Háziasítva[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vörös rókákat sikeresen háziasították a szovjet tudósok azt kutatva, hogy hogyan is tudta az ember a kutyát létrehozni. Kiválasztva a legszelídebbeket és párosítva egymással pár generáció múlva teljesen szelíd rókák lett az eredmény, melyek már nem csak hogy nem félnek az embertől, szeretik az emberek közelségét. Kaliforniában, az USA-ban pillanatnyilag nagy divatnak örvend a rókák behozatala. Egy szibériai farmról vízzel és étellel ellátott kis ketrecekben repülőgéppel juttatják el az új gazdához az állatokat, melyek már a reptéren nagy feltűnést keltenek. A háziasított róka viselkedése legjobban a kutyáéhoz hasonlít, de okosabbak a kutyáknál és sokszor még ügyesebbek is, amellett, hogy nagyon játékosak és vidámak. "Ravasz, mint a róka." közmondás épp ezért nagyon találó.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]