Európai languszta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Európai languszta
Európai languszta a vodicei akváriumban
Európai languszta a vodicei akváriumban
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Rákok (Crustacea)
Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca)
Rend: Tízlábú rákok (Decapoda)
Család: Palinuridae
Nem: Palinurus
Faj: P. elephas
Tudományos név
Palinurus elephas
Fabricius, 1787
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Európai languszta témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Európai languszta témájú kategóriát.

Európai languszta a máltai Vilhena Palace-hoz tartozó National Museum of Natural History-ban

Az európai languszta (Palinurus elephas vagy Palinurus vulgaris) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a tízlábú rákok (Decapoda) rendjéhez, ezen belül a Palinuridae családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai languszta a Földközi-tengerben a leggyakoribb, az Atlanti-óceánban a holland partoknál éri el elterjedésének legészakibb határát.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai langusztának az európai homárral ellentétben első pár járólábán nincsenek ollók, csupán egy-egy kapaszkodószerve. Az állat nagysága a 45 centimétert elérheti, hátpajzsa erősen tüskés felületű. Színe vörösesbarna, barnásibolya, a potrohrészen fehér foltokkal. A testhosszúságát meghaladó méretű 2 csáppár, amelynek segítségével recsegő hangot képes kelteni, vörösbarna alapon halványsárga gyűrűs rajzolatú. A potroh széles faroklegyezőben végződik.

Európai languszta


Életmódja és szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai languszta a sziklás, egyenetlen, növényekkel benőtt tengerfenéken él, 12-15 métertől, többnyire azonban 40 méter mélységtől lefelé. Kagylókkal, csigákkal táplálkozik, de a dögöt is elfogyasztja.

Petéit a vízbe rakja.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Étkezési célra a tengerfenékre süllyesztett hálókkal vagy csalizott kosarakkal tömegekben fogják.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.