Európai horgászhal
 |
||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Lophius piscatorius Linnaeus, 1758 |
||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Európai horgászhal témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Európai horgászhal témájú médiaállományokat. |
Az európai horgászhal vagy atlanti ördöghal (Lophius piscatorius) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a horgászhalalakúak (Lophiiformes) rendjéhez és a horgászhal-félék (Lophiidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elterjedése
Az európai horgászhal Európának és Északnyugat-Afrikának a parti vizeiben szinte mindenütt – beleértve a Földközi-tengert is – 2-3 méteres mélységtől körülbelül 550 méteres mélységig megtalálható. Évente több ezer tonna horgászhalat fognak ki és adnak el. Ennek ellenére nincs különösebb kereskedelmi értéke, és nem fenyegeti közvetlen veszély.
[szerkesztés] Megjelenése
Az európai horgászhal rendszerint 1 méternél rövidebb, de elérheti a 2 métert is. Testtömege legfeljebb 40 kilogramm. A test hátsó része csekély jelentőséggel bír, ezért erősen el is csökevényesedett. Ami megmaradt: hatalmas feje és óriási szája – zsákmányszerzéskor ugyanis a halnak immár nincs szüksége gyorsaságra. A horgászhal kontúrja elmosódik a rendszertelenül elhelyezkedő húsos bőrlebenyeknek köszönhetően; színével és teste szabálytalan körvonalaival beleolvad a tengerfenékbe. A „csalibot” a hátúszóból fejlődött ki. Csúcsán egy kis bőrlebeny lóg, ami ide-oda mozog, és úgy néz ki mint egy kishal.
[szerkesztés] Életmódja
Az állat magányos lény, és a tengerfenéken él. Tápláléka kisebb halakból áll.
[szerkesztés] Szaporodása
Az ívási időszak tavasszal és kora nyáron van. A nőstény az ikrákat akár 10 méter hosszú és 30 centiméter széles, nyálkás, ibolyakék „szalagokra” rakja.
A horgászhalak szaporodása eltér a többi halfajtól sőt, talán az állatvilág egyik legfurcsábban szaporodó élőlénye. A tudósok sem értették elsőre, hogy is szaporodnak, mert a megfigyelni kívánt idő alatt semmilyen spermiumot, megtermékenyítő sejtet sem véltek felfedezni a vízben, ellenben figyelmesek lettek valamire. 2 hímet és egy nagy nőstényt engedtek össze, de a megfigyelés végére egyetlenegy hím sem maradt. Itt is akadályba ütköztek a tudósok, mert ha megette volna őket a nőstény, akkor vérnek is kell lennie a vízben, de ennek a legapróbb jelét sem találták meg. Sok megfigyelés után rájöttek, hogy "miért is tűnnek el a hímek a vízben" és "miért is ragaszkodnak ennyire a párjukhoz". Az ívási időszakban a hím horgászhal (kb. az ötvenede a nősténynek) erősen beleharap a nőstény testébe, és élete végig ott marad, mígy eggyé nem olvad a nőstény pikkelyével. Amikor beleharap a hím, automatikusan spermium kerül a nőstény szervezetébe... Így mára már a tudósok tudják, hogy ezen halak oldalán mik is azok a "kidudorodó nyúlványok".
[szerkesztés] Forrás
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
