Európai Egészségbiztosítási Kártya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy francia EHIC kártya előlapja
Egy osztrák EHIC kártya előlapja
DE
SI

Az Európai Egészségbiztosítási Kártya (angolul: European Health Insurance Card, EHIC) az EGT és Svájc állampolgárai számára kiadott ingyenes, vagy csökkentett költségű orvosi ellátást biztosító műanyaglapos okmány. Célja, hogy az egyik tagországban egészségbiztosítási díjat fizető állampolgár a többi tagországban is kedvező költségű orvosi ellátásban részesülhessen anélkül, hogy vissza kellene térnie a biztosításáért felelős tagország orvosi ellátási rendszerébe.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kártyát 2004. június 1-je óta adják ki 2005-ig, 2006. január 1-je óta az egyetlen ilyen egészségügyi kártya az Európai Unión belül. A kártya alkalmazható az összes francia érdekeltségű tengerentúli megyében (Guadeloupe, Martinique, Réunion, Francia Guyana és 2011. március 31-től Mayotte) mivel az EGT részeinek minősülnek. Azonban az olyan nem EGT területeken, mint Jersey, Man szigete, Aruba vagy Francia Polinézia, nem alkalmazható. Ugyanis a Csatorna-szigetek és Man egészségügyi rendszere jogilag nem alkalmas az európai egészségbiztosítás ellátására. A Feröer-szigetek és Grönland noha nem EGT területek, megállapodás van érvényben velük a kártya használatáról.

Néhány esetben, mint például Románia, nem alkalmazható az egészségbiztosítási kártya, ugyanis hiába van Romániában biztosítva egy állampolgár, nem alkalmazható a kártya, ha nem volt az azt megelőző öt évben is biztosítva.

Az alábbi európai uniós formanyomtatványok helyettesíthetik a kártyát:

  • E110 - nemzetközi árufuvarozóknak
  • E111 - turisták részére volt kiállítható, ezt váltotta ki az EHIC
  • E119 - munkanélkülieknek/álláskeresőknek
  • E128 - iskolai hallgatóknak és egyéb más tagállamok állampolgárainak

Amennyiben a biztosított EU-s állampolgár egy másik tagállamban részesül orvosi ellátásban úgy, hogy nincs birtokában a kártya, az ellátó ország egészségügyi pénztára az E107 formanyomtatvány kitöltésével kezdeményezi a biztosító tagország biztosítója felé a költségek megtérítését. Amennyiben az adatcsere meghiúsul, a sérült, ellátott köteles az ellátó intézmény költségeit számla ellenében megtéríteni, majd a kapott számlát a biztosító tagország biztosítójánál költségeit rendezheti.

  • E107 - Kérelem természetbeni ellátásokra való jogosultságról szóló igazolás kiadására / angolul: application for a certificate of entitlement to benefits in kind

Az E107 formanyomtatvány a 883/04/EK rendelet 29. cikke és a 987/2009/EK rendelet 25. cikke szerinti kérelmező okirat.

Az Európai Egészségügyi Kártya igénylése ingyenes, érvényessége 36 hónapig tart. A kártya külön kérésre minden kiadó tagállamban megújítható (új kártya kiadásával). Pótlása díjköteles.[1]

Jogszabályi vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon az alábbi jogszabályok hivatkoznak a kártyára:

  • 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól 5/A. §; 27. § (3) (11)–(12),;29. § (3) és (8)
  • 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról 1. § (5); 12/A. § (6)–(7)
  • 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről 29. § (1)
  • 50/1996. (XII. 27.) NM rendelet a népjóléti ágazatba tartozó egyes államigazgatási eljárásokért és igazgatási jellegű szolgáltatásokért fizetendő díjakról 2. §; 1. számú melléklet III. 1. pont és 3. pont
  • 317/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Országos Egészségbiztosítási Pénztárról 1. § (7)

Részt vevő országok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eltérések az utasbiztosítással szemben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi táblázat bemutatja, hogy mi a különbség a kártya és az utasbiztosítás között.[3]

Európai Egészségbiztosítási Kártya Utasbiztosítás
Csak szerződött szolgáltatóhoz lehet fordulni vele. Magán egészségügyi szolgáltatóhoz is lehet fordulni vele.
Csak az orvosilag szükséges ellátásokat fedezi. A biztosítási szerződés szerinti összes ellátást fedezi (halottszállítást, poggyászbiztosítást, stb.)
A szükséges ellátásokat azok árára tekintet nélkül nyújtani kell a nyomtatvány ellenében. Az ellátások költségeit csak a befizetett összeg erejéig vállalja a biztosító.
Az önrészt a biztosítottnak kell kifizetni, annak visszatérítésére nem számíthat. Az önrészt is fedezi.
Bizonyos tagállamokban az ellátás költségeit a biztosított előlegezi meg. Minden tagállamban a biztosító fizet.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az Egyesült Királyságban 2011-ben 15 GBP-s költséggel kérhető.
  2. Horvátország
  3. különbségek a kártya és az utasbiztosítás között

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]