Etióp polgárháború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Etióp polgárháború
Dátum 19741991
Helyszín Északkelet-Afrika
Eredmény Derg bukása
Harcoló felek
EPRP.jpgEtióp Népi Forradalmi Párt,
Össz-etiópiai Szocialista Mozgalom,
Tigrinya Népi Felszabadító Front,
Eritreai Népi Felszabadító Front,
Flag of the Oromo Liberation Front.svg Oromo Felszabadító Front, Nyugat-szomáli Felszabadító Front,
Eritreai Felszabadító Front,
Afari Felszabadító Front,
Etióp Demokratikus Unió,
Flag of Ogaden National Liberation Front(2).svgOgadeni Nemzeti Felszabadító Front
Derg, Kuba (1987-1991)
Parancsnokok
Meles Zenawi, Tamirat Layne, Issaias Afewerki Mengisztu Hailé Mariam
Veszteségek
250 000 halott

Az etióp polgárbáhorú fegveres konfliktus Etiópiában, mely a marxista Derg-nek (katonatisztek egy csoportjának) Hailé Szelasszié császár elleni államcsínyével kezdődött 1974-ben, és az Etióp Népi Forradalmi Demokrata Front koalíciós kormányának 1991-es hatalomra jutásáig tartott.

1970-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1974 szeptember 12-én kommunista katonatisztek egy csoportja (a Derg) államcsínnyel megbuktatta Hailé Szelasszié császárt és átvette a hatalmat. A császárságot 1975 márciusában törölték el, mivel a császár fia, Asfaw Wossen koronaherceg megtagadta a Londonból valóvisszatérést. A császári család Etiópiában lévő tagjait bebörtönözték, amely 1975-ben Hailé Szelasszié és 1977-ben lánya, Iyigayehu halálát okozta. A túlélő nők 1988-ban, a férfiak 1989-ben szabadultak.

A Mengisztu Hailé Mariam által vezetett Derg 1975 és 1977 között sorban leszámolt ellenfeleivel, melyek közül a legnagyobb erőt a szintén marxista Etióp Népi Forradalmi Párt, az Eritrea elszakadásáért már régóta küzdő Eritreai Népi Felszabadítási Front és a monarchia híveit tömörítő Etióp Demokratikus Unió képviselték. Mindkét oldal gyakran alkalmazott brutális erőszakot, kínzásokat, bírói ítélet nélküli bebörtönzést, így ez az időszak az etióp vörös- és fehérterror korszaka volt.

1977-78-ban az Ogaden tartomány elszakadásáért küzdő Nyugat-szomáli Felszabadító Front Szomália segítségével jelents területeket foglalt el az ország keleti felében, melyet a Derg csak jelentős szovjet és kubai segítséggel tudott visszaszerezni (Ogadeni háború) Etiópia a kommunista blokk legközelebbi afrikai szövetségesévé vált és az egyik legerősebb afrikai hadsereget mondhatta magáénak.

1980-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő évtizedben a Derg komoly gazdasági nehézséggel, éhínséggel (1984-85) nézett szembe, de tovább harcolt a felkelők ellen, több nagyszabású hadműveletet (Shiraro, Lash, Vörös Csillag, Adua) indított az eritreai felkelők ellen. A Afabet melletti csatában 1988 márciusában a felkelők fontos győzelmet arattak, majd Rama, Adua és Seleh Leha és Shire felé indítottak támadást a kormánycsapatok ellen. Végül a Shire melletti csatában döntő győzelmet arattak (1989 február 15-19.), és a Derg erői visszavonultak.

1990-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kilőtt tank Addisz-Abebában, 1991

A nyolcvanas évek közepétől a Derg próbált megújulni, átalakult Etióp Munkáspárttá, de a tigrinyai és eritreai felkelők győzelmei után különböző ellenfelei összefogtak egymással, megalapítva az Etióp Népi Forradalmi Demokrata Frontot. 1991-ben elfoglalták a fővárost, Addisz-Abebát, Mengisztu pedig a végsőkig tartó harc helyett Zimbabwébe menekült. A Derg és az Etióp Munkáspárt számos vezetőjét letartóztatták. A szövetségre lépett szervezetek Meles Zenawi vezetésével ideiglenes koalíciós kormányt alapítottak, majd megindult az ország demokratikus átalakítása.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ethiopian Civil War című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]