Eszperantó ábécé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az eszperantó ábécé az eszperantó nyelv leírására használt latin betűs ábécé. 28 betűt tartalmaz ezek közül 5 magánhangzó, 23 mássalhangzó és egy félhangzó. Az eszperantó ábécé kiejtésjelölő, egy betű mindig egy konkrét hangot jelöl.

A B C Ĉ D E F G Ĝ H Ĥ I J Ĵ K L M N O P R S Ŝ T U Ŭ V Z

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eszperantó ábécét a nyelv kezdeményezője, Lazar Markovics Zamenhof alkotta meg, először a La Unua Libro című könyvben publikálta. Az eredeti ábécéből hiányoznak a q, w, x, y betűk, amelyek csak nevekben és meg nem honosodott szavakban fordulhatnak elő. Ezzel szemben az ábécé kiegészült az eszperantó nyelv saját betűivel: ĉ, ĝ, ĥ, ĵ, ŝ, ŭ.

Ez utóbbi betűket Zamenhof a szláv nyelvekből vette, de a hacsekeket megfordította, kúpos ékezetekké (circumflex, „kalap”) alakította, így jelezvén, hogy a nyelvnek nincs konkrét kapcsolata semmilyen szláv nyelvvel. Az egyetlen betű, melyen az ékezet két szára felfelé áll a ŭ betű, mivel nem mássalhangzót, hanem félhangzót jelöl.

A hiányzó latin betűket az őket kiejtésben megközelítő, és az ábécében szereplő betűk helyettesítik: Ekvadoro, Vaŝintono, Meksiko, Nova Jorko.

A betűk nevei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A betűk neveit kétféleképpen képezhetjük. Eredetileg Zamenhof a magánhangzókat önállóan hagyta, a mássalhangzókhoz az -o betűt kapcsolta. A diakritikus betűknek volt alternatív neve is. Ennek megoldásnak meg volt az a hátránya, hogy egyes betűk könnyű összetéveszthetőek. Emiatt Kalocsay Kálmán kidolgozott egy új, eredeti megoldást, amely biztosítja a betűk összekeverhetetlenségét, ám ez sohasem terjedt el az eszperantó nyelvhasználatban.

Betű Zamenhof-
változat
Kalocsay-
változat
Betű Zamenhof-
változat
Kalocsay-
változat
A a a M mo om
B bo be N no en
C co ce O o o
Ĉ ĉo
co ĉapela
ĉa P po pa
D do de Q kvo ku
E e e R ro ar
F fo ef S so es
G go ge Ŝ ŝo
so ĉapela
Ĝ ĝo
go ĉapela
ĝe T to ta
H ho ha U u u
Ĥ ĥo
ho ĉapela
ĥi Ŭ ŭo
u luneta
I i i V vo vi
J jo je W duobla vo duobla vi
Ĵ ĵo
jo ĉapela
ĵi X ikso ikso
K ko ka Y ipsilono ipsilono
L lo el Z zo ze

Betűhelyettesítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel nem mindenhol van lehetőség az eredeti mellékjeles betűk alkalmazására, ezért már Zamenhof is kidolgozott egy rendszert ezek helyettesítésére, az úgynevezett h-rendszert. Ennek lényege, hogy az egyes betűk mellékjeleit (kalapjait) úgy jelezzük, hogy az ékezet nélküli betű után berakunk egy néma h betűt. Ennél a kódolásnál az ŭ félhangzó másik irányba forduló mellékjelét (rövid ékezet, „breve”) külön nem jelezzük. A h-rendszer legnagyobb hibája, hogy a betűrendbe tétel nem felel meg az eredeti mellékjeles betűkének (például a chi nem a cu- után áll, hanem a ci- után), így ettől függetlenül még két rendszer is kialakult.

Az x-rendszer a legelterjedtebb, széles körben használt, és a szükségleteket jól kielégíti. Ez esetben a mellékjeleket egy szintén néma x betű betoldásával jelezzük, melyet a félhangzó ŭ esetében is kiteszünk (ux). Az X-rendszer használata mellett szól az is, hogy így kevésbé sérül az egy betű−egy hang elve, mivel x nem szerepel az eszperantó ábécében.

A ^-rendszer főleg számítógépes használatban jelent meg, ennek elve, hogy mindig kitesszük a kalapot (^) az érintett betű elé vagy mögé. Ez a rendszer a H-rendszerhez hasonlóan szintén nem jelöli külön a ŭ ékezetét. A betű mögé ^-jelet író rendszer a post (~ után), a betű elé ^-jelet író rendszert pre (~ előtt) nevet viseli. Ezek a módszerek igazából sohasem terjedtek el a használatban, mivel a szöveg így nehezebben olvashatóvá válik.

Eredeti betűsor ĉ ĝ ĥ ĵ ŝ ŭ
H-rendszer ch gh hh jh sh u
X-rendszer cx gx hx jx sx ux
pre-^-rendszer ^c ^g ^h ^j ^s u
post-^-rendszer c^ g^ h^ j^ s^ u

Az eszperantó betűk más megjelenítési módjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]