Eszperantó ábécé

Az eszperantó ábécé az eszperantó nyelv leírására használt latin betűs ábécé. 28 betűt tartalmaz ezek közül 5 magánhangzó, 22 mássalhangzó és egy félhangzó. Az eszperantó ábécé kiejtésjelölő, egy betű mindig egy konkrét hangot jelöl.

A B C Ĉ D E F G Ĝ H Ĥ I J Ĵ K L M N O P R S Ŝ T U Ŭ V Z

Története

Az eszperantó ábécét a nyelv kezdeményezője, Lazar Markovics Zamenhof alkotta meg, először a La Unua Libro című könyvben publikálta. Az eredeti ábécéből hiányoznak a q, w, x, y betűk, amelyek csak nevekben és meg nem honosodott szavakban fordulhatnak elő. Ezzel szemben az ábécé kiegészült az eszperantó nyelv saját betűivel: ĉ, ĝ, ĥ, ĵ, ŝ, ŭ.

Ez utóbbi betűket Zamenhof a szláv nyelvekből vette, de a hacsekeket megfordította, kúpos ékezetekké (circumflex, „kalap”) alakította, így jelezvén, hogy a nyelvnek nincs konkrét kapcsolata semmilyen szláv nyelvvel. Az egyetlen betű, melyen az ékezet két szára felfelé áll a ŭ betű, mivel nem mássalhangzót, hanem félhangzót jelöl.

A hiányzó latin betűket az őket kiejtésben megközelítő, és az ábécében szereplő betűk helyettesítik: Ekvadoro, Vaŝintono, Meksiko, Nova Jorko.

A betűk nevei

A betűk neveit kétféleképpen képezhetjük. Eredetileg Zamenhof a magánhangzókat önállóan hagyta, a mássalhangzókhoz az -o betűt kapcsolta. A diakritikus betűknek volt alternatív neve is. Ennek megoldásnak megvolt az a hátránya, hogy egyes betűk könnyű összetéveszthetőek. Emiatt Kalocsay Kálmán kidolgozott egy új, eredeti megoldást, amely biztosítja a betűk összekeverhetetlenségét, ám ez sohasem terjedt el az eszperantó nyelvhasználatban.

Betű	Zamenhof- változat	Kalocsay- változat	Betű	Zamenhof- változat	Kalocsay- változat
A	a	a	M	mo	om
B	bo	be	N	no	en
C	co	ce	O	o	o
Ĉ	ĉo co ĉapela	ĉa	P	po	pa
D	do	de	Q	kvo	ku
E	e	e	R	ro	ar
F	fo	ef	S	so	es
G	go	ge	Ŝ	ŝo so ĉapela	eŝ
Ĝ	ĝo go ĉapela	ĝe	T	to	ta
H	ho	ha	U	u	u
Ĥ	ĥo ho ĉapela	ĥi	Ŭ	ŭo u luneta	eŭ
I	i	i	V	vo	vi
J	jo	je	W	duobla vo	duobla vi
Ĵ	ĵo jo ĉapela	ĵi	X	ikso	ikso
K	ko	ka	Y	ipsilono	ipsilono
L	lo	el	Z	zo	ze

Betűhelyettesítés

Mivel nem mindenhol van lehetőség az eredeti mellékjeles betűk alkalmazására, ezért már Zamenhof is kidolgozott egy rendszert ezek helyettesítésére, az úgynevezett h-rendszert. Ennek lényege, hogy az egyes betűk mellékjeleit (kalapjait) úgy jelezzük, hogy az ékezet nélküli betű után berakunk egy néma h betűt. Ennél a kódolásnál az ŭ félhangzó másik irányba forduló mellékjelét (rövid ékezet, „breve”) külön nem jelezzük. A h-rendszer legnagyobb hibája, hogy a betűrendbe tétel nem felel meg az eredeti mellékjeles betűkének (például a chi nem a cu- után áll, hanem a ci- után), így ettől függetlenül még két rendszer is kialakult.

Az x-rendszer a legelterjedtebb, széles körben használt, és a szükségleteket jól kielégíti. Ez esetben a mellékjeleket egy szintén néma x betű betoldásával jelezzük, melyet a félhangzó ŭ esetében is kiteszünk (ux). Az X-rendszer használata mellett szól az is, hogy így kevésbé sérül az egy betű−egy hang elve, mivel x nem szerepel az eszperantó ábécében.

A ^-rendszer főleg számítógépes használatban jelent meg, ennek elve, hogy mindig kitesszük a kalapot (^) az érintett betű elé vagy mögé. Ez a rendszer a H-rendszerhez hasonlóan szintén nem jelöli külön a ŭ ékezetét. A betű mögé ^-jelet író rendszer a post (~ után), a betű elé ^-jelet író rendszert pre (~ előtt) nevet viseli. Ezek a módszerek igazából sohasem terjedtek el a használatban, mivel a szöveg így nehezebben olvashatóvá válik.

Eredeti betűsor	ĉ	ĝ	ĥ	ĵ	ŝ	ŭ
H-rendszer	ch	gh	hh	jh	sh	u
X-rendszer	cx	gx	hx	jx	sx	ux
pre-^-rendszer	^c	^g	^h	^j	^s	u
post-^-rendszer	c^	g^	h^	j^	s^	u

Az eszperantó betűk más megjelenítési módjai

• A Morse-ábécé eszperantó jelei
• Eszperantó betűk a Braille-írásban
• Számítógépes ábrázolások (Unicode, HTML)

Kapcsolódó szócikkek

• Latin eredetű ábécék

További információk

• www.eszperanto.hu, központi magyar oldalak az eszperantó nyelvről
• Játékos ízelítő az eszperantó nyelvből