Eszperantó ábécé

Az eszperantó ábécé az eszperantó nyelv leírására használt latin betűs ábécé. 28 betűt tartalmaz ezek közül 5 magánhangzó, 23 mássalhangzó és egy félhangzó. Az eszperantó ábécé kiejtésjelölő, egy betű mindig egy konkrét hangot jelöl.

A B C Ĉ D E F G Ĝ H Ĥ I J Ĵ K L M N O P R S Ŝ T U Ŭ V Z

Története

Az eszperantó ábécét a nyelv kezdeményezője, Lazar Markovics Zamenhof alkotta meg, először a La Unua Libro című könyvben publikálta. Az eredeti ábécéből hiányoznak a q, w, x, y betűk, amelyek csak nevekben és meg nem honosodott szavakban fordulhatnak elő. Ezzel szemben az ábécé kiegészült az eszperantó nyelv saját betűivel: ĉ, ĝ, ĥ, ĵ, ŝ, ŭ.

Ez utóbbi betűket Zamenhof a szláv nyelvekből vette, de a hacsekeket megfordította, cirkumflexekké ("kalapokká") alakította, így jelezvén, hogy a nyelvnek nincs konkrét kapcsolata semmilyen szláv nyelvvel. Az egyetlen betű, melyen az ékezet két szára felfelé áll a ŭ betű, mivel nem mássalhangzót, hanem félhangzót jelöl.

A hiányzó latin betűket az őket kiejtésben megközelítő, és az ábécében szereplő betűk helyettesítik: Ekvadoro, Vaŝintono, Meksiko, Nova Jorko.

A betűk nevei

A betűk neveit kétféleképpen képezhetjük. Eredetileg Zamenhof a magánhangzókat önállóan hagyta, a mássalhangzókhoz az -o betűt kapcsolta. A diakritikus betűknek voltak alternatív nevei is. Ennek megoldásnak meg volt az a hátránya, hogy egyes betűk könnyű összetéveszthetőek. Emiatt Kalocsay Kálmán kidolgozott egy új, eredeti megoldást, amely biztosítja a betűk összekeverhetetlenségét, ám ez sohasem terjedt el az eszperantó nyelvhasználatban.

betű	Zamenhof változat	Kalocsay változat
A	a	a
B	bo	be
C	co	ce
Ĉ	ĉo co ĉapela	ĉa
D	do	de
E	e	e
F	fo	ef
G	go	ge
Ĝ	ĝo go ĉapela	ĝe
H	ho	ha
Ĥ	ĥo ho ĉapela	ĥi
I	i	i
J	jo	je
Ĵ	ĵo jo ĉapela	ĵi
K	ko	ka
L	lo	el
M	mo	om
N	no	en
O	o	o
P	po	pa
Q	kvo	ku
R	ro	ar
S	so	es
Ŝ	ŝo so ĉapela	eŝ
T	to	ta
U	u	u
Ŭ	ŭo u luneta	eŭ
V	vo	vi
W	duobla vo	duobla vi
X	ikso	ikso
Y	ipsilono	ipsilono
Z	zo	ze

Betűhelyettesítés

Mivel nem mindenhol van lehetőség az eredeti mellékjeles betűk alkalmazására, ezért már Zamenhof is kidolgozott egy rendszert ezek helyettesítésére, az úgynevezett H-rendszert. Ennek lényege, hogy az egyes betűk mellékjelekeit (kalapjait) úgy jelezzük, hogy az ékezet nélküli betű után berakunk egy néma h betűt. Ennél a kódolásnál az ŭ félhanzó másik irányba forduló mellékjelét (hacsek jelét) külön nem jelezzük. A h-rendszer legnagyobb hibája, hogy a betűrendbe tétel nem felel meg az eredeti mellékjeles betűkének (például a chi nem a cu- után áll, hanem a ci- után), így ettől függetlelenül még két rendszer is kialakult

Az X-rendszer a legelterjedtebb, széles körben használt és a szükségleteket jól kielégíti. Ez esetben a mellékjeleket egy szintén néma x betű betoldásával jelezzük, melyet a félhangzó ŭ esetében is kiteszünk (ux). Az X-rendszer használata mellett áll az is, hogy így kevésbé sérül az egy betű−egy hang elve, mivel x nem szerepel az eszperantó ábécében.

A ^-rendszer főleg számítógépes használatban jelent meg, ennek elve, hogy mindig kitesszük a kalapot (^) az érintett betű elé vagy mögé. Ez a rendszer a H-rendszerhez hasonlóan szintén nem jelöli külön a ŭ ékezetét. A betű mögé ^-jelet író rendszer a post (~után), a betű elé ^-jelet író rendszert pre (~előtt) nevet viseli. Ezek a módszerek igazából sohasem terjedtek el a használatban, mivel a szöveg így nehezebben olvashatóvá válik.

Eredeti betűsor	ĉ	ĝ	ĥ	ĵ	ŝ	ŭ
H-rendszer	ch	gh	hh	jh	sh	u
X-rendszer	cx	gx	hx	jx	sx	ux
pre-^-rendszer	^c	^g	^h	^j	^s	u
post-^-rendszer	c^	g^	h^	j^	s^	u

Lásd még

• Latin eredetű ábécék

Külső hivatkozások

• www.eszperanto.hu, központi magyar oldalak az eszperantó nyelvről
• Játékos ízelítő az eszperantó nyelvből