Eszék vára
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Eszék vára | |
| Tvrđa | |
 | |
| A vár a Dráva felől | |
| Ország |  Horvátország |
| Mai település | Eszék |
| Tszf. magasság | 90 m |
| Épült | 17. század |
| Állapota | nagyrészt lebontva, a megmaradt részek felújítva |
| Típusa | vizivár |
| Építőanyaga | kő, tégla |
| Védettség | műemlék[1] |
| Elhelyezkedése | |
 Eszék vára
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 45° 33′ 40″, k. h. 18° 41′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 33′ 40″, k. h. 18° 41′ 45″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eszék vára témájú médiaállományokat. | |
Eszék vára (horvátul: Tvrđa) egy vár Horvátországban, az Eszék-Baranya megyei Eszék városában.
Fekvése[szerkesztés]
A városközpont északi részén, a Dráva partján található.
Története[szerkesztés]
Ókor[szerkesztés]
Eszék első várát még a rómaiak építették. A rómaiak több hadjáratban az 1. században törték meg végleg a térség kelták törzseinek ellenállását, majd a kelta település helyén Mursa néven légiós tábort építettek. A tábor védőfalainak kettős árkai és a földsáncok maradványai a felszínen egészen a 18. század közepéig voltak láthatóak, amikor a nyugati részüket a térképi ábrázolások is rögzítették, mielőtt az Alsóváros bővítésével végleg eltűntek. A szabályos négyszög alaprajzú légiós tábor falait a Dráva felé hosszabbították meg, ahol a folyami kikötőt és a közelében épített hidat is védték. Ennek a hídnak a kőpillérei alacsony vízállásnál ma is láthatók a Dráva medrében.
Középkor[szerkesztés]
Néhány történész szerint a középkorban a Kórógyiak Eszékje már városfalakkal is rendelkezett, ennek azonban ellentmond, hogy a város védműveit csak a török korban említik. Biztosra vehető azonban, hogy már a Kórógyiak felépítettek itt egy kisebb castellumot, mely a városi lakóhelyük volt. Ive Mažuran horvát történész szerint ez a várkastély, mely erős fallakkal és saroktornyokkal rendelkezett a középkori Szentháromság templom közelében állt, melynek alapfalait a mai ferences Szent Kereszt templom mellett találták meg. Valpói és valkóvári kapukkal rendelkezett, mely a Dráva felé, a folyami kikötő és átkelőhely irányába vezetett. A várkastély körül sáncok voltak, melyeken felvonóhidak vezettek át.
Török uralom[szerkesztés]
A török 1526-ban a mohácsi csata előtt foglalta el Eszéket és a várkastéllyal együtt teljesen lerombolta. A török korban a település központi részét félkör alakú tornyokkal erősített kőfalakkal övezték és a Dráva vizével elárasztott széles sáncokkal vették körül. A város magja körül, déli és nyugati irányban, egy kevésbé jelentős településrész alakult ki, melynek védőövét, helyenként félkör és négyzetes tornyokkal ellátott paliszád alkotta. Az új erőd mintegy kétszer akkora lett, mint középkori elődje. A vár katonasága csaknem ezer aszabból és könnyűlovasból állt. Eszék törökkori képe csak kevéssé ismert, pedig számos leírás ás ábrázolás van róla, köztük a híres török utazó Evlija Cselebi leírása. Készültek rekonstrukciók is. A leghíresebb a neves eszéki történész Josip Bösendorferé (akiről ma utca is van elnevezve az erődben) és az eszéki vízépítő mérnök, Radoslav Franjetićé, amely a korabeli leírásokon és rajzokon kívül saját kutatásain is alapszik.
Mindezt a források alapos tanulmányozása, a régészeti kutatások és újonnan felfedezett ábrázolások (a karlsruhei levéltárban) alapján a török kori Szlavónia történetének legjobb szakértője Ive Mažuran foglalta össze. Eszerint Eszék három összefüggő városrészre oszlott - a várra, a városra és a palánkra. A város központjaként a Dráva partja közelében (a jelenlegi Franjevačka és Fakultetska utca és a Szent Kereszt temploma között) állt a vár. Ettől keletre, délre és nyugatra húzódott város, amely nagyjából megfelelt a mai erődnek. A várost is bástyákkal ellátott fallal és vizesárokkal erősítették meg. Két kapu volt rajta, felvonóhíddal, a Valpói és Valkóvári kapuk (ezt néha Nándorfehérvárinak is hívták). A legfontosabb épületek a Kászim pasa dzsámi, a bíróság, a Križanić tér elején álló óratorony és a Valkóvári kapu közelében álló másik dzsámi voltak.
A városban körülbelül 300 ház volt, melyek kőből, fából és téglából épültek. A várost hét mahalára osztották fel, az utcákat pedig macskakövekkel burkolták. A várostól délre és délnyugatra bástyákkal erősített palánk volt paliszádokkal és sáncokkal. Ez a védelmi rendszer kiterjedt a városnak a mai erőd, a Baranyába menő út, a környező parkok és a Zvonimir király utca közötti területére. A Dráva hídja felől érkezők a város nyugati fala melletti palánkhoz érkeztek. A palánknak két kapuja volt. Itt volt a törökkori Eszék kereskedelmi és üzleti központja. Hat kereskedelmi fogadója és egy karavánszerája volt. Emellett számos üzlet és műhely, és valószínűleg több mint 2000 fából vagy téglából épült ház állt itt. A legfontosabb épületei a hamam, Kászim pasa kútja, Musztafa pasa dzsámija, a medresz és mekteb, valamint a bazár kapujától balra, a mai egészségház helyén állt temető volt. Ezeken kívül még több kút és dzsámi is állt itt. A palánkon kívül délre egy hatalmas bazárépület állt, melytől délre és nyugatra volt a híres eszéki vásártér. A vásártértől nyugatra feküdt a Bajram-babina temető, a palánktól keletre pedig egy másik temető is volt.
Eszéket a keresztény seregek többször sikertelenül ostromolták. Először 1537-ben Johann von Katzianer próbálta bevenni, de súlyos vereséget szenvedett és menekülésre kényszerült. Ezután a kertesztény erők már csak a híres eszéki drávahíd lerombolására törekedtek. 1599-ben a hidat Pálffy Miklós égette fel. 1664. február 2-án Zrínyi Miklós sikeres téli hadjárata során ismét felgyújtotta. 1683. június 7-én itt fogadta Kara Musztafa nagyvezír a tisztelgő látogatásra érkező Thökölyt. 1685-ben Leslie generális foglalta el a palánkot, a hidat pedig felgyújtotta. 1686-ban a Bádeni Lajos vezette keresztény sereg ismét felgyújtotta. A palánk október 3-án és 4-én két napig égett és már nem építették újjá.
Eszéket végül 1687-ben Szent Mihály napján foglalták vissza a császári csapatok. A Valpót ostromló ágyúk hangja olyan pánikot okozott a török őrségnek, hogy elmenekült. Így a Hans Dunewald vezette keresztény sereg az üres várba vonulhatott be. Mindez pénteki napon 11 órakor történt, ezért ma minden pénteken 11 órakor megszólalnak az eszéki harangok. 1690-ben a Husszein pasa boszniai beglerbég vezette török sereg ostrom alá vette, melyben csaknem teljesen lerombolta, de elfoglalni nem tudta.
Az új erőd építése[szerkesztés]
A császári hadmérnökök rögtön a felszabadítás után megkezdték az új eszéki erőd tervezését. Előbb a törökkori erődítések köré ideiglenes jelleggel bástyás védőövet emeltek, majd megindult a vár tervszerű átépítése. A török kori erődítéseket megtartva a nagyobb hatékonyság érdekében, a Dráva partjára két félbástyát, míg a város déli oldalára, három bástyát emeltek. Később megnövelték a bástyák területét és szilárdabb anyagból építették őket át. A várostól keletre emelkedő magaslaton egy szarvművet [2] is építettek. Az építési munkálatokat Johann Stephan von Beckers tábornok vezette. A Dráva túlsó partján egy kisebb, új erődítményt emeltek, melynek hídfővédelmi szerepe volt. Az erőd fő védművei 1711 és 1722 között készültek, bár maga az építkezés egészen az 1760-as évekig folytatódott.
A munkák Maximilian Eugene gróf d 'Gosseau mérnökezredes irányítása alatt zajlottak, de figyelemmel kísérte őket Savoyai Jenő generális is, aki hasznos tanácsokkal látta el az építőket. Az 1711-es esztendő környékén növelték meg a bástyák és a szarvmű területét, melyek erre az időre nyerték el végleges méretüket. A bástyákat téglával burkolták, míg a bástyák sarkait kövekkel erősítették meg. A bástyák alsó része falazott volt, azt ezt fedő földréteget pedig deszkapalánkkal burkolták. Az 1712-es esztendőben tervezték meg az eszéki erődnek a Dráva bal partjára eső új részeit. Eszerint a meglevőtől valamivel keletebbre egy koronaművet [3] létesítettek egy bástyával, két fél-bástyával és két pajzsgáttal, valamint fedett úttal. Egyidejűleg az erőd északnyugati sarkára egy redutszerűséget[4] építettek. Egyúttal a szarvmű elé, egy kisebb pajzsgátat[5] is készítettek. A déli és délkeleti bástyákat félköríves cavalierekkel [6] látták el.
Az 1721-es esztendőtől, először a bástyák elé, majd a pajzsgátak elé is contragardékat [7] készítettek. Az 1732-es esztendő környékén, az egész védelmi rendszert, a contragardékhoz kapcsolt, lünettákkal [8] is kibővítették, majd mindezek köré, hét felchével ellátott, két párhuzamos vársíkot is létesítettek. Ezekkel a bővítményekkel, az erődöv mélységét növelték, sőt három további, cunettével[9] ellátott sáncot is létesítettek, melyek zömét a folyó vizével árasztották el. Ezeket a védelmi elemeket, fölül boltozott folyosókkal, közvetlenül az alaperőd testével kötötték össze, míg a contascarpéktól ,[10] a vársíkokig, aknafigyelő folyosók vezettek. Fokozatosan kialakították a caponiereket [11] is, melyeket szintén összekötöttek az alaperőd pajzsgátjaival, illetve kölcsönösen, az összes többi külső védelmi elemmel.
Az 1730-as években harmincas éveiben az erőd északi oldalára még két bástyát építettek, melyek közül az egyik nagyon nagy területű lett, míg a nyugatabbra eső erősen ék alakú lett. Ezt követően e két bástya közé, egy flechét[12] és egy alacsony magasságú, elő-védőművet helyeztek. Az erőd északi és az északnyugati oldalának eme jelentős kibővítése, az erőd előtti védőöv kiszélesedésével járt, mely a északon, a Dráva folyását követte. Ekkoriban, néhány fleché is saját caponiert kapott. Az 1764-es esztendő után, fokozatosan felszámolták az addigi kettős vársíkok és a flechék együttesét. A helyükön egyetlen, ám annál mélyebb vársíkot alakítottak ki. A 18. és 19. században még történt néhány kisebb bővítés és módosítás, illetve egyes részeket lebontottak. A védművek visszabontása forgalmi és városfejlesztési okokból az első világháború után kezdődött és 1926-ra fejeződött be, ezeknek csak kisebb részei maradtak meg. Az egykori hatalmas falfelületről a Dráva-part mentén az első és a hetedik (Szent Károly és Szent Eugene) bástyának egy része, valamint a Vizibástya és a Vízi kapu maradt meg.
A vár mai állapota[szerkesztés]
A védművek visszabontása forgalmi és városfejlesztési okokból az első világháború után kezdődött, ezeknek csak kisebb részei maradtak meg. Megmaradtak a vár közepén a 18. században épített katonai, állami és polgári épületek. Megmaradt a Dráva partján a nagyméretű Vizibástya, az erőd északkeleti része, valamint a vár túloldalán az egykori koronamű keleti félbástyája. Láthatók még a szomszédos kötőgátak részei a kazamatákkal ,[13] valamint a koronamű középső bástyája.
Galéria[szerkesztés]
-
Vásár a vár területén -
-
A levéltár épülete a várban -
A régészeti múzeum -
Kazamaták -
A Szentháromság tér -
A Vizikapu -
A Vizikapu az erődfal részletével -
A Kuhačeva utca
.JPG)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4445.
- ↑ A várfalak oldalszárnyain felépített három oldalú sarokbástya.
- ↑ Az erődfal oldalszárnyain felépített, egy központi és két fél bástyából álló védmű ("Kronwerk“).
- ↑ Kör, négyszög, vagy többszög alakú zárt erődelem. Kezdetben a pajzsgát közepén elhelyezett egyszerű földsánc, majd fallal erősített építmény volt, később fejlődött kazamatákkal ellátott védművé.
- ↑ Pajzsgát, vagy ékmű. Három- vagy ötoldalú erődítés az erődfal előtti vizesárokban. Az építészek gyakran alkalmazták a városkapuk védelmének céljából. A gótika korszakában ezt a feladatot a barbakán (kapuerőd) látta el.
- ↑ A bástyán vagy a várfalon elhelyezett felépítmény. Homlokzata (emelt bástya, várhalom) és oldala követi a bástya homlokzati és oldalvonalát. Kezdetben földsáncok alkották, melyeknek homlokzati oldalát később téglafallal erősítették meg.
- ↑ A bástya elé épített sánc, melynek íve követi a bástya homlokzati falainak vonalát. Feladata a bástya homlokzatának és csúcsának védelme volt.
- ↑ Az előtérben, a védett út előtt álló önálló védmű. Szárnyai a bástya kapitálisait követték. A kisméretű Buggerhagen lunet félhold alakra emlékeztet. Hasonló a Neubaer lunet is, amit a "gyülekezőhelyek" előterében építettek fel.
- ↑ Fenékárok. Szélesebb csatorna fenekén ásott kisebbszerü vezérárok.
- ↑ Az eszkarpfallal szemben felépített, a vizesárok külső oldalát alkotó (ellenlejtő, külső part) vastag kőfallal erősített földsánc.
- ↑ Árokvédmű. A várárkot (vizesárkot) keresztbe szelő – a kazamatákból nyíló (árokvédmű) kaput a pajzsgáttal összekötő – sánc, amelynek felső részét "védett út" képezi, belsejét pedig lőrésekkel ellátott folyosó alkotja. A "caponiere" védett útjának egyik végéről csapóhidakon keresztül a pajzsgát, a másikról pedig a várfal volt megközelíthető. A komáromi erődrendszerben ez a védmű tette lehetővé a belső falakról a külső sáncokra való átjutást.
- ↑ Éksánc. Tompa vagy derékszög alatt egymással találkozó két sáncgát alkotja. A vállas éksáncnál mind a két gát végéhez még egy-egy rövid védőgát van toldva, amelyből a netalán az árokba nyomult ellenségre lőni lehet.
- ↑ Föld töltéssel védett vagy a vársáncban kialakított falazott tüzérségi állás ("casa armata“). A várőrség szálláshelyéül szolgált, de hadianyag raktárként is használhatták.
Források[szerkesztés]
- Branko Nadilo:Nastanak i razvoj Osječke tvrđe (A Građevinar horvát építészeti folyóirat 2005. évi 6. számaban) (horvátul)
- Eszék a Varak.hu oldalán
További információk[szerkesztés]
- Eszék város hivatalos oldala Archiválva 2020. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Eszék turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Hrvatska enciklopedija – Osijek (horvátul)
- Magyar-foldon.hu: Eszéki erőd