Estifecske

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Estifecske
Estifecske pihenés közben
Estifecske pihenés közben
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lappantyúalakúak (Caprimulgiformes)
Család: Lappantyúfélék (Caprimulgidae)
Alcsalád: Estifecskeformák (Chordeilinae)
Nem: Chordeiles
Faj: C. minor
Tudományos név
Chordeiles minor
(Forster,JR, 1771)
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Estifecske témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Estifecske témájú kategóriát.

Az estifecske (Chordeiles minor) a madarak (Aves) osztályának a lappantyúalakúak (Caprimulgiformes) rendjébe, ezen belül a lappantyúfélék (Caprimulgidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az estifecske költőterülete Észak- és Közép-Amerikában van, Alaszka és Kanada délkeleti részétől déli irányban Panamáig terjed. A téli időszakban Dél-Amerikába költözik. Ritka vendégként előfordul Izlandon, Feröeren, az Egyesült Királyság és az Azori-szigeteken.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Chordeiles minor minor
  • Chordeiles minor asserriensis
  • Chordeiles minor chapmani
  • Chordeiles minor divisus
  • Chordeiles minor henryi
  • Chordeiles minor hesperis
  • Chordeiles minor howelli
  • Chordeiles minor neotropicalis
  • Chordeiles minor panamensis
  • Chordeiles minor sennetti
  • Chordeiles minor twomeyi

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vadászat közben

A madár hossza 23-25 centiméter, szárnyfesztávolsága 59-68 centiméter és testtömege 60-70 gramm. A tollazat alapszíne sötétszürke vagy sötétbarna, mintázata barna. A madár fehéres színű hasán keresztirányban barna csíkok helyezkednek el. A hím torka fehér, a tojóé sárgásbarna. A fiatal madarak tollazata még halvány, torkuk színe kevésbé feltűnő. Szárnyai vékonyak, végeik hegyesek és feketék, széles, fehér szalag található rajtuk. Csak a hím visel fehér sávot a farktollain. Közeli rokonához, a lappantyúhoz hasonlóan az estifecske is hosszában ül az ágon. A fakéreghez nagyon hasonlító tollrajzolata miatt szinte lehetetlen észrevenni. Csőre zárt állapotban kicsinek hat, de rovarfogáskor szélesre tudja nyitni a madár.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Költés idején párosan, költözéskor csapatokba verődve él. Tápláléka repülő rovarok, különféle kártevők: krumplibogár, ormányos bogár, zsizsik és kabóca. Az estifecske legfeljebb 6 éves korig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak május közepétől július közepéig tart. Évente egyszer költ, ha elvész a fészekalj akkor még egyszer költ. A fészekalj 2 szürkésfehér tojás, amelyen sűrű barna és lila pettyek vannak. A tojó a csupasz földre rakja a tojásokat, majd két hétig költ rajtuk, eközben a hím örködik. A kotlás 14-16 napig tart. A fiatal madarak 18-22 napos korban repülnek ki.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]