Esterházy Kálmán

Esterházy Kálmán portréja a Vasárnapi Újságban

Esterházy Kálmán gróf (Nagyiklód, 1830. június 7. – Kolozsvár, 1916. február 9.) politikus, országgyűlési képviselő, huszár-hadnagy, Esterházy Dénes és Haller Cecilia fia.

Élete

Tanulmányait Kolozsváron végezte 1839 és 1848 között. 1848-ban beállt honvédnak. Több harcban részt vett, a szebeni csatában egy ágyúgolyó szétroncsolta jobb karját, melyet amputálni kellett, az ütközetekben ezért nem vehetett többé részt és érdemkereszttel tüntették ki vitézségért. A szabadságharc bukása után visszavonult, leginkább a gazdasággal és tudománnyal foglalkozott. 1865-ben mint fogarasi képviselő részt vett az utolsó kolozsvári erdélyi országgyűlésen. A kiegyezés után Kolozsvár mandátumával jött fel a pesti országgyűlésre és a Deák-párthoz csatlakozott. Jósika Lajos báró lemondása után 1871-ben Kolozs vármegye és Kolozsvár főispánja lett, majd a kolozsvári színház intendánsa. 1887-ben ismét mandátumot vállalt szabadelvű-párti programmal; megszakítás nélkül 1910-ig maradt képviselő.

Művei

• Az aranynak előjövetele a Hideg-Szamos folyó alsó völgyében 1870.
• A sztánai kimosási völgy és a kolozsvári medencze (Kolozsvári Nagy Naptárban, 1866. A sókról)
• Elnöki megnyitó beszédei az erdély múzeum-egylet közgyűlésein, az egylet kiadványaiban (1879-80.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  Online hozzáférés