Escobaria missouriensis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Escobaria missouriensis
Virágzó Escobaria missouriensis termésekkel
Virágzó Escobaria missouriensis termésekkel
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség: Escobaria
Faj: E. missouriensis
Tudományos név
Escobaria missouriensis
(Sweet) D.R. Hunt, 1978
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Escobaria missouriensis témájú kategóriát.

Az Escobaria missouriensis a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába és a kaktuszformák (Cactoideae) alcsaládjába tartozó Escobaria nemzetség egyik faja. A Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületében 2006 novemberében a hónap kaktusza volt.

Korábbi tudományos nevei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajt Robert Sweet fedezte fel 1830-ban, és Mammillaria missouriensis néven írta le. Ezután egy ideig Mammillaria simplex néven a legészakibb Mammillaria fajként tartották számon.

Később egyes rendszerezők a Coryphantha, mások pedig a Neobesseya nemzetségbe sorolták (Neobesseya missouriensis (Eng.) Britton & Rose).

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapvetően a Sziklás-hegység lábainál és a hegységhez közeli dombvidéken él Dél-Dakotától Wyomingon, Nebraskán és Coloradón, majd Arizonán és Új-Mexikón át egészen Mexikó északi határvidékéig.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

5–15 cm átmérőig nőhet. Bőre sötétzöld, törzse idővel sarjad. A csoportképző változatok idővel 40 cm-es telepekké is fejlődhetnek; az egyes törzsek alakja gömb vagy lapított gömb.

A szemölcseik felső részén kissé gyapjas csík húzódik; ez az úgynevezett szemölcsárok. A szemölcs hossza többnyire 6–10 mm; a fejlett telepekben a szemölcsök hossza elérheti a 2 cm-t. A szemölcs csúcsán ülő, fehéren gyapjas areolából sugárirányban állnak szét a tövisek – egy-egy areolából 8-20 peremtövis és legfeljebb egy középtövis, ami sokszor hiányzik. A középtövis elálló és erősebb a peremtöviseknél. A fiatal tövisek rózsaszín, fehér vagy sárga árnyalatúak és pihések, a hegyük barna. Idővel lekopaszodnak és vékonyabbnak látszanak, elszürkülnek.

A keskeny, hosszúkás, orsó alakú bimbók a növény csúcsán jelennek meg a szemölcsök tövében. Már a fiatal (kb. 4 éves) növények is hozhatnak 4–5 virágot. A virág átmérője 3–6 cm, egyedenként igen eltérő. A külső lepellevelek lándzsásak, csíkosak, sárgák–sárgászöldek, a közepükön barnás sáv látható. A lepellevelek alsó részén, azok tövében pillák nőnek, mint néhány más Escobaria faj (például az Escobaria vivipara) lepellevelein. A belső lepellevelek lándzsásak, narancsos-sárgásak, közepükön rózsaszínes, barnás sávval. A porzók a bibe körül csavartan állnak. A porzószálak töve zöldessárga, a vége élénk rózsaszínű. A portokok narancssárgák. A bibeszál sárgás, a bibefej négyágú, zöldes, szőrös.

Kb. 1 cm-es termése piros, gömbölyű. A magok feketék, gömbölyűek, fényes felületüket fehér gödörkék tarkítják. A mag csepp alakú, a csírakapu barnás. Magról könnyen szaporítható: a gömbölyű magoncok viszonylag gyorsan nőnek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem a hegytetőkön, inkább a lejtőkön és a síkon tenyészik. Kevésbé tűri a szárazságot, mint a magasabban élő fajok, és azoknál humuszosabb, a vizet jól áteresztésű talajon fejlődik a legjobban. Valószínűleg nem önbeporzó.

Kiválóan tűri a fagyot, és jól tolerálja az őszi-téli csapadékot is. Amikor a hőmérséklet csökkenni kezd, összezsugorodik, télire szinte a föld alá bújik. Az északi élőhelyekről származó példányok a Kárpát-medencében megfelelő talajon szabadon, takarás nélkül is áttelelnek.

A kiültetett egyedeket nagyon károsíthatja a meztelencsiga, amitől a ritkás tövisek nem védik meg a növényt. Ha a csigák nem falják fel az egészet, a rágásokból kiindulva könnyen rothadni kezdhet.

Alfajok, változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Escobaria missouriensis ssp. asperispina virágja

A nagy és csaknem meridionális megnyúlt elterjedési terület eredményeként a fajnak számos, jól megkülönböztethető alakja fejlődött ki, ezek rendszertani hierarchiája azonban erősen vitatott.

Gyakorlatilag mindenki elfogadja a missourensis (törzsváltozat) és az asperispina alak elkülönítését. A szakirodalom fő hivatkozási alapjának számító The New Cactus Lexicon ezeket változatoknak tekinti, az utóbbi időben azonban egyre inkább alfajokként írják le őket – harmadik alfajként a navajoensis alakkal:

  • Escobaria missouriensis ssp. missourensis,
  • Escobaria missouriensis ssp. asperispinaMexikó Coahuila és Új-León tagállamainak hegyvidékein 2500 m-ig felkapaszkodik. Kevésbé tövises, virágja kisebb. Kevéssé fagytűrő.
  • Escobaria missouriensis ssp. navajoensis. Arizona északkeleti részén növő, apró termetű, nem vagy csak gyéren sarjadó forma. Virágja sárga, kics (2–3 cm-es).

Ezek mellett egyre több változatot különböztetnek meg:

  • Escobaria missouriensis var. caespitosa, erősen sarjadó, telepképző változat Nebraska, Oklahoma, Texas államokban.
  • Escobaria missouriensis var. marstonii,
  • Escobaria missouriensis var. similis, – sűrűbben tövises, jól sarjad. virágja nagyobb, gyakrabban fejleszt középtövist.
  • Escobaria missouriensis var. wissmannii.

Általános tendencia, hogy az éghajlati különbségekhez alkalmazkodva az északi, északkeleti alakok (Colorado, Dél-Dakota, Kansas, Nebraska, Oklahoma államokban) nagyobbak: az 1 métert megközelítő átmérőjű telepekben nőnek, a délnyugati (Arizona, Új-Mexikó), szárazabb terepen ezek a kaktuszok egyenként vagy kisebb csoportokban nőnek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]