Ernst Jandl

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ernst Jandl
Élete
Született1925. augusztus 1.
Bécs
Elhunyt2000. június 9. (74 évesen)
Bécs
SírhelyWiener Zentralfriedhof
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers, próza
Kitüntetései
  • Anton Wildgans-díj (1982)
  • Grand Austrian State Prize for Literature (1984)
  • Büchner-díj (1984)
  • Großes Goldenes Ehrenzeichen des Landes Steiermark (1995)
  • Nagy Aranymedál az Osztrák Köztársaság Szolgálatáért (1996)
  • manuskripte award (1982)
  • Kleist-díj (1993)
  • Kassel Literary Prize (1987)
  • Mülheimer Dramatikerpreis (1980)
  • Kiddo Leespluim (1999)
  • Österreichischer Kunstpreis für Literatur (1978)
  • Hörspielpreis der Kriegsblinden (1969)
  • Georg-Trakl-Preis für Lyrik (1974)
  • City of Vienna Literature Prize (1976)
  • Grand Austrian State Prize (1984)
  • Preis der deutschen Schallplattenkritik (1985)
  • Medal of Honor for the city of Vienna (1986)
  • Deutscher Kleinkunstpreis (1988)
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1990)
  • Peter-Huchel-Preis (1990)
  • Friedrich Hölderlin-díj (1995)
  • Order of Honour (Styria) (1995)
Ernst Jandl aláírása
Ernst Jandl aláírása
Ernst Jandl weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Jandl témájú médiaállományokat.

Ernst Jandl (Bécs, Ausztria, 1925. augusztus 1.Bécs, 2000. június 9.) osztrák költő, író.

Élete[szerkesztés]

Ernst Jandl egy banktisztviselő és egy tanárnő gyermekeként született. Édesanyja, aki 1940-ben hunyt el, verseket és prózaműveket írt, az ő hatására kezdett alkotni Jandl is kilencéves korában. Első verse 12 éves korában jelent meg Hochwasser címen a Neuigkeits-Welt-Blatt című lapban.

Az érettségit követően munkaszolgálatos volt, majd behívták a hadseregbe. A hadifogságot követően germanisztikát és anglisztikát tanult Bécsben az egyetemen. Ezt követően 1950-től középiskolai tanárként dolgozott, és emellett kezdett többet írni.

1954-ben találkozott Innsbruckban Friederike Mayröckerrel, aki szintén tanárnőként dolgozott, de Jandlhoz hasonlóan fiatal, feltörekvő költőként és íróként is ismert volt. A kapcsolat kedvéért mindketten elváltak és egészen Jandl 2000-ben bekövetkezett haláláig együtt éltek és részben alkottak is.

Hangutánzó, csupa kisbetűvel írt, kísérleti költészetet képviselő alkotásait a kora kulturális provokációként értékelte. Hosszú ideig nem volt olyan kiadó, amely megjelentette volna műveit. Első sikereit csak az 1960-as évek közepén érte el, pályafutása vége felé pedig az egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb költőként értékelték személyét az egész német nyelvterületen. 1984-ben Büchner-díjjal tüntették ki.

Jandl 2000. június 9-én hunyt el szívelégtelenségben Bécsben.

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • lechts und rinks. gedichte, statements, peppermints
  • laut und luise
  • Interpretationen, Gedichte von Ernst Jandl
  • ernst jandl, aus dem wirklichen Leben: gedichte und prosa

Magyarul[szerkesztés]

  • A fanatikus zenekar; vál., ford., utószó Eörsi István; Európa, Bp., 1979 (Napjaink költészete)
  • Idegenből. Beszédopera hét jelenetben; ford., utószó Eörsi István; Európa, Bp., 1983 (Modern könyvtár)
  • A nemkívánatos személy. Válogatott versek Eörsi István fordításában; Ferenczy, Bp., 1995