Ernest Meissonier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ernest Meissonier
SzületettJean-Louis-Ernest Meissonier
1815. február 21.[1][2][3][4][5]
Lyon[6]
Elhunyt1891. január 31. (75 évesen)[1][2][4][5][7]
Párizs[8]
Állampolgárságafrancia[9]
Házastársa
  • Élisa Meissonier
  • Emma Steinheil
GyermekeiCharles Meissonier
Foglalkozása
  • szobrász
  • festőművész
  • politikus
  • illusztrátor
Tisztsége
  • Mayor of Poissy (1878–1879)
  • elnök (1890–, Société nationale des beaux-arts)
IskoláiLycée Charlemagne
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend lovagja (1846)[10]
  • a francia Becsületrend tisztje (1856)[10]
  • a francia Becsületrend parancsnoka (1867)[10]
  • a francia Becsületrend főtisztje (1880)[10]
  • a francia Becsületrend nagykeresztje (1889)[10]
SírhelyeCimetière de la Tournelle
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernest Meissonier témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jean Louis Ernest Meissonier (Lyon, 1815. február 21.Párizs, 1891. január 31.) francia élet- és csataképfestő.

Életpályája[szerkesztés]

Mint ifjú Párizsba kerülve egy ideig Cogniet műtermében dolgozott. Eleinte illusztrációkat készített a Bibliához, költészeti művekhez, Rousset világtörténetéhez, a Dühöngő Roland-hoz, Pál és Virginiához stb., de már 1834-től hajszálfinoman kidolgozott, kis méretű zsánerképekkel lépett föl és aratott fokozódó sikereket. Képeinek tárgyait nagyrészt XIV. és XV. Lajos korából merítette, míg művészeti szempontból a holland zsánerfestők hatása alatt állott. Később III. Napóleon császár megbízásából jeleneteket festett az olaszországi hadjáratból, melyen maga is részt vett és néhány képe, köztük a leghíresebbek, I. Napóleon korát örökíti meg, ámbár ereje nyomatékos történeti ábrázolásra nem volt elég. Nevezetes művei: Hollandi polgár meglátogatja a polgármestert (1834); Sakkozók Holbein idejében (1835); Szerzetes a betegágynál (1838); Az angol doktor; Az olvasó (1840); A filozófus; Lovasok pihenője; Festő műtermében (1843); Az őrszem (1874); A képkedvelő; Olvasás Diderot-nál (1867); A kártyázás következményei (1865); Desaix tábornok a rajnai hadseregnél; III. Napóleon Solferinónál (1864); I. Napóleon a friedlandi ütközetben (1875); A kuglizók (1878); A hazatérő postillon (1889); Napóleon visszavonulása 1814-ben; 1806. október 14-ike (1891). Rézkarcokat és litográfiákat is készített, rokonszenvesek grafikái, pittoreszk könyvillusztrációi. 1861-től tagja volt a párizsi akadémiának. Korának legjelentősebb művészei közé tartozott.

Emlékezete[szerkesztés]

Szobra Poissy-ban

Szobrát, amely Antonin Mercié alkotása, 1895-ben a Louvre kertjében állították fel, majd 1980-ban áthelyezték a Poissy-ban található Meissonier parkba.

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Ernest Meissonier (holland nyelven)
  3. Jean Louis Ernest Meissonier (francia nyelven). Ministry of Culture
  4. a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 14.)
  7. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  9. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2020. július 6.)
  10. a b c d e LH//1818/30