Erlenmeyer-lombik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erlenmeyer-lombik használata titráláskor

Az Erlenmeyer-lombik széleskörűen alkalmazott laboratóriumi lombik, mely felül hengeresen végződő csonka kúp alakú. Általában oldalára térfogati skálát festenek, mely által a hozzávetőleges térfogat adható meg. A lombik nevét Emil Erlenmeyer német kémikusról kapta, aki 1861-ben alkotta meg ezt az üvegedényt.

A felépítése alapján hasonló a főzőpohárhoz, de az Erlenmeyer-lombiknak szűk nyaka van. A szűk nyak teszi lehetővé, hogy a lombikot dugóval, vattával vagy alufóliával le lehessen zárni. A szűk nyak elősegíti a párolgási veszteségek csökkentését. A lapos fenék lehetővé teszi, hogy a lombikban keverni lehessen a benne található rendszert, eközben a szűk nyak megakadályozza a folyadék kifröccsenését. Szintén előnye a széles és lapos fenéknek, hogy oldalról nézve viszonylag kis térfogatú oldatok színe, illetve színváltozása („színátcsapás”) is pontosan megállapítható, emiatt is használják a titrimetriában.

Erlenmeyer-lombik

Az Erlenmeyer-lombikok egy része nem hőálló üvegből készül, így nem melegíthető. Amennyiben hőálló üvegből készült, úgy mind Bunsen-égővel, mind elektromos melegítőkkel melegíthető. Tartós víz- vagy olajfürdőn történő melegítésre a gömblombik alkalmasabb, elsősorban a benne keletkező kisebb feszültségek miatt. Amennyiben mégis fürdők használatára lenne szükség, úgy az Erlenmeyer-lombikot fémkarikával alul alátámasztjuk és fogóval a nyakánál rögzítjük. Hasonlóan járunk el közvetlen melegítéskor is. A Bunsen-égő fölé rögzített fémkarikát rakunk, melyre helyezzük az azbeszthálót. Erre helyezzük azután a karikát. Az azbesztháló megakadályozza a közvetlen érintkezést a lombik és a láng között, ráadásul egyenletesebb melegítést tesz lehetővé. Az Erlenmeyer-lombikot tilos vákuumnak kitenni, mivel a lapos feneke révén az üveg hajlataiban nagy feszültség van, így könnyen összeroppanhat. Vákuumban a szívópalack használható biztonságosan. Az Erlenmeyer-lombikot előszeretettel használják titrálásoknál, mikrobiológiában és mikrobakultúrák tenyésztésénél.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Novák – Nyitrai: Szerves kémiai praktikum I., Műegyetemi Kiadó, 1995