Eriskay

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eriskay
(Sound Èirisgeigh (gael)
Eiriksey (óészaki))
Eriskay.jpg
Eriskay északi része, a South Uist-i Easabhal irányába nézve
Közigazgatás
Ország Skócia, Egyesült Királyság
Helyi önkormányzat Külső-Hebridák
Népesség
Teljes népesség 133 fő (2001) +/-
Földrajzi adatok
Szigetcsoport Uist és Barra
Terület 7,03 (63.) km²
Legmagasabb pont Ben Scrien (185 m)
Elhelyezkedése
Eriskay  (Skócia)
Eriskay
Eriskay
Pozíció Skócia térképén
é. sz. 57° 04′ 12″, ny. h. 7° 17′ 24″Koordináták: é. sz. 57° 04′ 12″, ny. h. 7° 17′ 24″

Eriskay (gael nyelven Eirisgeigh, IPA: [ˈeɾʲɪʃkʲej]Ltspkr.png kiejtése) a Külső-Hebridák egyik szigete, Észak-Skóciában. Neve az „Eric's Isle” (Erik szigete) óészaki változatából származik. South Uist (Déli Uist) és Barra között terül el, egy 2001-ben átadott töltésút köti össze South Uisttal. Ugyanebben az évben egy kompkikötő is épült a szigeten. A Caledonian MacBrayne hajóstársaság járműszállító kompjai az Eriskay-n lévő Ceann a' Ghàraidh és a barrai Ardmore között közlekednek. Az átkelés időtartama nagyjából 40 perc.

A sziget[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a sziget egészen kicsi (körülbelül 4x2.5 km), hírneve messze túlnyúlik a Hebridákon. Nevéhez kapcsolódik az Eriskay Love Lilt című, ismert népdal, továbbá az eriskay-i póni, valamint az eriskay-i pulóver, mely mindennemű varrás nélkül készül. A valóságban itt zajlott le az az esemény, amely a Whisky Galore című 1947-es regény, majd az 1949-ben ebből készült film alaptörténetéül szolgált. 1941-ben a sziget partjainál futott zátonyra a Politician nevű teherhajó, fedélzetén 50.000 láda skót whiskyvel. A háborús miatt a szigetlakók éppen kifogyóban voltak készleteikből, így a szállítmányt isteni ajándéknak tekintették. 1745. augusztus 2-án kötött ki a szigeten a le Du Teillay nevű kis fregatt, fedélzetén a trónkövetelő Charles Edward Stuarttal (II. Jakab unokájával) és hét emberével, ezzel kezdetét vette az úgynevezett 45-ös jakobita felkelés. Eriskay: A Poem of Remote Lives (Eriskay: Messzi életek eposza) címmel a szigeten forgatott egy fontos, korai dokumentumfilmet a német utazó, Werner Kissling.

Eriskay-n található egy jól ellátott bolt, egy közösségi központ, valamint a Politician Lounge Bar, emlékeztetve a megfeneklett hajóra. A Szent Mihálynak ajánlott római katolikus templom egy dombtetőn áll, ahonnan belátható Eriskay központi települése. A centenáriumi szentmisét 2003-ban celebrálták, ugyanis az épületet 1903-ban építette Allan MacDonald atya. A régi templom helyét emlékpark őrzi.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eriskay-t több gyalogút és egyetlen közút szeli át. Az út első szakaszát 1935-ben építették, Kissling dokumentumfilmjének londoni bemutatója után. 2009-ben Acarsaid Mhòr kiváló természetes kikötőjének, egy mély tengeröbölnek a keleti parton, mely csaknem kettévágja a szigetet, addigi kezdetleges rakpartját kibővítették és modernizálták, komoly mértékben javítva a közlekedési lehetőségeket. Néhány kisebb halászhajó továbbra is használja - legalábbis amikor a dagály és az időjárás lehetővé teszi - a homokpadokkal határolt öblöt Haunnál. Acarsaid Mhòr kikötőjét jachtok is látogatják.

Népesedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utóbbi időkben több eriskay-i család hagyta ott a szigetet, hogy máshol keressen magának megélhetést, néhány történelmi famíliának már nem vagy alig maradtak leszármazottai a szigeten. Jó példa erre a kiterjedt Macinnnes család, akik Kissling idejében a sziget meghatározó alakjai voltak, manapság viszont mindössze négyük tanyázik Eriskay-n. A szigetet elhagyók jó része fiatal, akik, mint oly sokan a távoli, vidéki környezetben élők közül, a kevés munkalehetőség és a továbbtanuláshoz való nehezebb hozzáférés miatt ragadnak úti batyut.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabadságukat itt töltők gyakran hivatkoznak a megkapó tájra, valamint a szabadidős tevékenységek gazdag választékára. Ennek ellenére a turizmus csak lassan fejlődik. 2010-ig a szigeten nem volt volt szálloda, egy pár szállást és reggelit kínáló vendégház, valamint önellátást igénylő apartman próbálta kielégíteni az igényeket. A South Uist felé vezető töltésút 2011-es befejezése és a Barra szigetét megcélzó kompforgalom rendszeressé válása óta jó pár ingatlant újítottak fel szakszerűen, illetve új épületek is emelkedtek abból a célból, hogy a turisták szolgálatába állítsák őket. Ezek üzemeltetői részben őslakosok, részben új bevándorlók. A parti területek népszerűsége folyvást nő a lakóautóval érkezők körében.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Eriskay című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.