Erich Mielke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erich Fritz Emil Mielke
Bundesarchiv Bild 183-R0522-177, Erich Mielke.jpg
A Német Demokratikus Köztársaság 3. állambiztonsági minisztere
Hivatali idő
1957. december 11.1989. november 18.
Előd Ernst Wollweber
Utód Wolfgang Schwanitz

Született 1907. december 28.
Berlin
Elhunyt 2000. május 21. (92 évesen)
Berlin
Párt Németország Szocialista Egységpártja

Foglalkozás tiszt
politikus
Vallás protestáns
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erich Mielke témájú médiaállományokat.

Erich Mielke (Berlin, 1907. december 28. – Berlin, 2000. május 21.) keletnémet politikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1920-as évek közepén fuvarozási vállalkozónak tanult, 1931-ig szállítmányozási segéd volt.

Politikai karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1925-ben belépett a Németország Kommunista Pártjába (KPD). 1931 augusztusában egy berlini tüntetést követően meggyanúsították két rendőr meggyilkolásával. A Szovjetunióba menekülve a moszkvai Lenin Intézetben tanult 1932-től 1935-ig. A második világháború alatt a belga és a francia kommunista pártban tevékenykedett; 1945-ben visszatért Berlinbe, és mint a kommunista párt tagja, a város egyik kerületének rendőrkapitánya lett.

Állambiztonsági vezető[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945-1946-ban az NSZEP központi bizottsága rendészeti és igazságügyi osztályának vezetője; 1950 és 1989 között a központi bizottság tagja. 1950-től 1953-ig, majd – rövid szünet után – 1957-ig államtitkárként az állambiztonsági miniszter helyettese. 1957-től 1989-ig állambiztonsági miniszter. Előbb a parlament, a nemzeti védelmi tanács, majd 1976-tól a központi bizottság politikai bizottságának tagja. 1980-ban hadseregtábornokká nevezték ki.

Az NDK bukása után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989 novemberében lemondott miniszteri tisztéről, majd a nemzetgazdaság megkárosítása miatt előzetes letartóztatásba került, ahonnan 1990 márciusában rossz egészségi állapota miatt engedték ki. Júliusban az elkülönítő táborok felállítása és a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű nyugatnémet terrorszervezet támogatása miatt újabb eljárás indult ellene. Októberben újabb elfogatóparancsot adtak ki ellene hűtlenség miatt, majd 1991-ben a berlini falnál meggyilkoltak, illetve az 1931-es rendőrgyilkosság ügyében, valamint a RAF-terroristák segítsége miatt, továbbá 1992-ben a belnémet határon meggyilkoltak közül 68 áldozat ügyében indult ellene eljárás. Az 1931-es gyilkosságban való részvétele miatt 1993-ban hat év szabadságvesztésre ítélték, amelyet két év múlva – egészségi állapota miatt – felfüggesztettek. 1998-ban – ismét egészségi állapota miatt – minden eljárást megszüntettek ellene. 2000-ben halt meg egy berlini öregotthonban. Jeltelen sírba temették a berlini központi temetőben.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Trócsányi Sára: A párt kardja és pajzsa a Stasi. In: Rubicon. XVIII. évf., 2007/3. sz., 54. p.
  • Wilfriede Otto: Erich Mielke. Biographie. Aufstieg und Fall eines Tschekisten. Dietz Verlag, Berlin 2000, ISBN 978-3320019761