Ergenekon-ügy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Ergenekon-ügy egy Törökországban kirobbant botrány, illetve per, mely egyes újságírók szerint az úgy nevezett „mély állam”[1] létét bizonyítja.[2] Az Ergenekon név egy titkosnak vélt csoportosulás elnevezése, akiket azzal vádolnak, hogy gyilkosságot terveztek több magas rangú politikus és közéleti személyiség ellen, illetve hogy a kormány megdöntésére készültek katonai puccsal.[2] Több mint 150 magas rangú katonatisztet, politikust, újságírót és másokat helyeztek vád alá.[2]

Az Ergenekon név egy, az Altáj-hegyvidéken található ősi völgy, az Ergenekon-völgy nevéből ered, mely a nacionalista törökök számára legendás erejű.[3]

Felfedezése és a per kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újságírók által „mély államként” leírt összeesküvésre először 1999-ben derült fény, amikor egy Susurluknál bekövetkezett balesetben egy ismert alvilági kapcsolatokkal rendelkező férfi autójában egy magas rangú rendőrtiszt is ült.[2] Az Ergenekon mint szervezet létezéséről a titkosszolgálat 2001-ben szerzett tudomást, amikor a rendőrség letartóztatott egy Tuncay Güney nevű férfit, akit titkos szervezkedéssel vádoltak. Kiderült, hogy Güney a Nemzeti Hírszerzés İpek (Selyem) fedőnevű ügynöke, aki beépült az Ergenekon szervezetébe. Később a Hírszerzés tagadta, hogy Güney állandó ügynök lett volna.[4]

2007-ben egy névtelen telefonhívás nyomán a rendőrség katonai eredetű robbanószerre bukkant egy isztambuli házban, melyek szériaszáma megegyezett azoknak a robbanószereknek a szériaszámával, amiket Törökország több részén elkövetett robbantásokban használtak.[5] A nyomozás szálai az Ergenekon-csoporthoz vezettek.[6]

A vádiratot összeállító ügyészek Zekeriya Öz (főügyész), Mehmet Ali Pekgüzel és Nihat Taşkın.[7] A tárgyalást vezető bíró Köksal Şengün.[8]

A vádak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ügyészség szerint a csoportosulás három vezére Sener Eruygur, Levent Ersöz és Hürsit Tolon nyugalmazott tábornokok.[9] Úgy vélik, az Ergenekont 1999-ben hozták létre szélsőséges kemalisták.[10] A letartóztatottakat több váddal is illetik, a vádirat több mint 2000 oldalas,[9] és többek között olyan vádpontok találhatóak benne mint:

A vád szerint a fent felsorolt bűncselekmények célja, hogy káoszba sodorja Törökországot, ezzel előkészítve a terepet egy újabb katonai hatalomátvételhez.[10] Törökország történelme során többször is történt katonai puccs.

A per Isztambulhoz közel, Silivriben zajlik.[9]

A Köztársasági Néppárt képviselői szerint a kormány arra használja fel a pert, hogy általában elhallgattassa mindazokat, akik kritikusak a kormányzó AKP politikájával szemben, és nem csak azokat tartóztatták le, akik ténylegesen részt vettek az összeesküvésben.[2]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magas rangú állami tisztviselők kapcsolata a maffiával
  2. ^ a b c d e Steinvorth, Daniel: Massive Trial in Turkey Provides Look into 'Deep State' (angol nyelven). Speiegel International, 2009. január 26. (Hozzáférés: 2009. augusztus 12.)
  3. ^ a b c d Altan, Ahmet: The Men in the Shadows (angol nyelven). Qantara.de, 2009. február 27. (Hozzáférés: 2009. augusztus 12.)
  4. MİT sent Güney to infiltrate Ergenekon, document shows (angol nyelven). Today's Zaman, 2008. november 27. (Hozzáférés: 2009. augusztus 12.)
  5. Ergenekon bombaları Türkiye’yi kuşatmış (török nyelven). Star Gazetesi, 2008. augusztus 9. (Hozzáférés: 2009. augusztus 12.)
  6. Ergenekon İddianamesi (török nyelven). Milliyet. (Hozzáférés: 2009. augusztus 12.)
  7. Ergenekon indictment reopens gendarmerie major’s murder case (angol nyelven). Today's Zaman, 2008. augusztus 13. (Hozzáférés: 2009. augusztus 12.)
  8. Ergenekon düğümünü o çözecek (török nyelven). Radikal, 2008. július 25. (Hozzáférés: 2009. augusztus 12.)
  9. ^ a b c Ágoston, Zoltán: Kormányellenes per Törökországban (magyar nyelven). Népszabadság, 2009. július 20. (Hozzáférés: 2009. augusztus 12.)
  10. ^ a b c d Mystery of a killer elite fuels unrest in Turkey (angol nyelven). Guardian, 2008. május 4. (Hozzáférés: 2009. augusztus 12.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]