Eredménykimutatás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A számvitelben használatos eredménykimutatás bemutatja egy adott időszak (jellemzően üzleti év) bevételeit és ráfordításait, továbbá ezek különbözeteként a vállalkozás nyereségét, illetve veszteségét.

Ez a kimutatás – a vállalkozó döntésétől függően – kétféle módon állapítható meg:

Nagyobb cégek a profitot mindkét eljárással kimutatják, ilyen esetben a két módszer végeredményének azonosnak kell lennie.

Az eredménykimutatás arra szolgál, hogy az érdekelt felek (tulajdonosok, befektetők, hitelezők)

  • fel tudják mérni a vállalkozás teljesítményét egy adott időszakban
  • és ebből következtetéseket vonjanak le a jövőbeli teljesítményre nézve, illetve
  • megbecsüljék a jövőbeni kockázatokat.
  • osztalékfizetésről dönthessenek

Az információ hasznosságának viszont megvannak a korlátai:

  • hiányoznak olyan tételek, amelyek fontosak a vállalkozás jövője szempontából de nehezen vagy egyáltalán nem számszerűsíthetőek (például munkavállalók szakképzettsége és lojalitása)
  • egyes értékek a használt könyvelési módszerektől függenek (például a készlet szintjének kimutatása FIFO vagy LIFO módszerrel)
  • egyes értékek becslés eredményeképpen jöttek létre (például az értékcsökkenés függ a tárgyi eszközök hasznos élettartamára vonatkozó feltételezéstől).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2000. évi C. törvény a számvitelről
  • IAS 8