Erdélyi Zsuzsanna
| Erdélyi Zsuzsanna | |
 | |
| Született | 1921. január 10. Komárom |
| Elhunyt | 2015. február 13. (94 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar[1] |
| Nemzetisége | magyar  |
| Házastársa | Dobozy Elemér (1948-1986) |
| Gyermekei | Dobozy Borbála |
| Szülei | Erdélyi Pál |
| Foglalkozása | néprajztudós |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Stephanus-díj (1993) Kossuth-díj (2001) Prima díj (2005) Hazám-díj (2009) A Nemzet Művésze (2014) |
| Sírhelye | Farkasréti temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Erdélyi Zsuzsanna témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Erdélyi Zsuzsanna (Dobozy Elemérné) (Komárom, 1921. január 10. – Budapest, 2015. február 13.[2]) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar néprajztudós, folklorista. A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának tagja (2002).
Élete[szerkesztés]
Erdélyi Zsuzsanna Komáromban született 1921. január 10-én Erdélyi Pál és Remisovszky Hedvig házasságából. Nagyapja Erdélyi János (1814–1868) író, irodalomtörténész, filozófus.
1931-1942 között a Fővárosi Zeneiskola zongora szakán tanult. 1939-1940 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának hallgatója volt. 1940-1944 között a budapesti egyetem magyar–olasz–filozófia szakjain folytatott tanulmányokat. 1943-ban beiratkozott a Római Egyetemre.
1944-1948 között a Külügyminisztérium sajtóosztályán volt diplomata, de politikai okokból elbocsátották. 1953-1963 között a Művelődésügyi Minisztérium népzenei kutatócsoportjában, 1964-1971 között a Néprajzi Múzeum népzenei osztályán dolgozott. 1971-1987 között a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának lett munkatársa. 1987-ben nyugdíjba vonult, e mellett 1987-1990 között a Filozófiai Intézet tudományos munkatársaként működött. 2001-től a Szent István Akadémia, 2002-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
94 éves korában érte a halál. A Magyar Művészeti Akadémia és az Emberi Erőforrások Minisztériuma is saját halottjának tekinti a nemzet művészét.[3]
Római katolikus vallású volt.[4]
Munkássága[szerkesztés]
Szakrális szövegfolklórral, a népköltészet szimbolikájával foglalkozott. (Ethnographia, 1961). 1968-ban hallott először archaikus népi imádságot a nagyberényi Babos Jánosné Ruzics Rozáliától, azóta ezt a középkori eredetű szöveghagyományt, a népi Mária-költészetet, a szóbeliség és az írásbeliség kapcsolatát és a népi vallásosságot kutatta. Több tízezer szöveget gyűjtött. 1980-ban Esztergomban létrehozta a népi vallásosság gyűjteményét.
Magánélete[szerkesztés]
1948-1986 között Dobozy Elemér orvos, belgyógyász, kardiológus, egyetemi tanár volt a férje. Házasságukból négy gyermek született; Miklós (1949), Dániel (1951), Zsófia (1952) és Borbála (1955).
Művei (válogatás)[szerkesztés]
- Sopron megyei virrasztóénekek. 1956. (társszerzőkkel)
- Adatok a magyar népköltészet szimbolikájához. Ethnographia, (1961)
- Archaikus és középkori elemek népi szövegekben. Ethnographia, (1971) 343–374. o.
- Hegyet hágék, lőtőt lépék…: Archaikus népi imádságok. Kaposvár: Somogy Megyei ny. 1974. = Somogyi Almanach, (további kiadásai: 1976, 1978, 1999, lemezen is)
- Archaikus szövegemlékek a nógrádsipeki néphagyományban: Tanulmányok egy észak-magyarországi falu mai folklórjáról. Szerk. Szemerkényi Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1980. = Néprajzi Tanulmányok,
- Későközépkori közköltészeti emlékek a hazai interetnikus-délszláv-szakrális hagyományban. In Folklór és tradíció I. Szerk. Kiss Mária. Budapest: (kiadó nélkül). 1984. 43–105. o.
- Golgota: Szántó Piroska festményei és archaikus népi imádságok. Vál. Erdélyi Zsuzsanna. Budapest: Corvina. 1987.
- Amor Sanctus. In A szerelem kertjében: Erotikus jelképek a művészetben. Szerk. Hoppál Mihály, Szepes Erika. Budapest: Szépirodalmi. 1987. 179–202. o.
- Archaikus népi imádságok. In Magyar néprajz V: Folklór I. / Magyar népköltészet. Budapest: Akadémiai. 1988. 692–748. o.
- Modern szinkretizmus. In Néphit, népi vallásosság ma Magyarországon. Szerk. Lovik András, Horváth Pál. Budapest: MTA Filozófiai Intézet. 1990. = Vallástudományi Tanulmányok,
- Az archaikus népi imádságzáradékok történeti kérdései. In Boldogasszony ága: Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk. Erdélyi Zsuzsanna. Budapest: Szent István Társulat. 1991. 51–142. o.
- „Aki ezt az imádságot…”: Élő passiók. Pozsony: Kalligram. 2001. (további kiadása: 2004)
- Az archaikus népi imádságműfaj terjedési iránya. In Népi vallásosság a Kárpát-medencében VI. Veszprém: (kiadó nélkül). 2004.
- Maria mi kegyes Anyank...?. In Látó szívvel. 2006.
- A kockás füzet. Úttalan utakon Lajtha Lászlóval; jegyz., utószó Solymosi Tari Emőke; Hagyományok Háza, Budapest, 2010
- Erdélyi Zsuzsanna–Várhelyi Ilona: "...századokon át paptalanúl...". Az archaikus népi imádságműfaj fogadtatástörténete; Szent István Társulat, Budapest, 2011
- Olasz Ferenc: Dicsértessék; imádságok gyűjt. Erdélyi Zsuzsanna, Tánczos Vilmos, Olasz Ferenc; Pierrot, Budapest, 2013
- Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok; előszó Ortutay Gyula; 4. bőv. kiad.; Pesti Kalligram, Budapest, 2013
- Múltunk íratlan lírája. Az archaikus népi imádságműfaj háttérvilága; szöveggond. Kovács Emília; Kalligram, Pozsony, 2015
Díjak, elismerések (válogatás)[szerkesztés]
- Népművészeti Európa-díj (1983)
- Stephanus-díj (1993)
- Bethlen Gábor-díj (1996)[5]
- Giuseppe Pitre–Salomone Marino-díj (1996)
- Magyar Örökség díj (1998)
- A Magyar Művészeti Akadémia aranyérme (2001)
- Kossuth-díj (2001)
- Prima díj (2005)
- Hazám-díj (2009)
- A Magyar Kultúra Lovagja (2011)
- A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2013)[6]
- A Nemzet Művésze (2014)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
- ↑ http://www.mma.hu/az-akademia/-/event/10180/elhunyt-erdelyi-zsuzsanna;jsessionid=AA1D927F3917F7010B1583A0001FAC21
- ↑ http://www.origo.hu/kultura/20150214-elhunyt-a-nemzet-muvesze.html
- ↑ http://www.mma.hu/muveszeti-hirek/-/event/10180/elhunyt-erdelyi-zsuzsanna-neprajztudos
- ↑ Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ Archivált másolat. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
Források[szerkesztés]
- Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. ISBN 963-05-1286-6
- Kortárs magyar írók kislexikona 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. Budapest: Magvető. 1989. ISBN 963-14-1604-6 Online hozzáférés
- Ki kicsoda a magyar irodalomban?: 1000-től 2000-ig. Szerk. Gerencsér Ferenc. Budapest: Tárogató Könyvek. [2000]. ISBN 963-86071-0-6
- Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf kiadó ISBN 963-8477-64-4
További információk[szerkesztés]
- Hagyományok Háza
- Magyar Művészeti Akadémia
- In memoriam
- "Nyisd meg, Uram, szent ajtódat...". Köszöntő kötet Erdélyi Zsuzsanna 80. születésnapjára; szerk. Barna Gábor; Szent István Társulat, Budapest, 2001
- Imádságos asszony. Tanulmányok Erdélyi Zsuzsanna tiszteletére; szerk. Czövek Judit; Gondolat–EFI, Budapest, 2003 (Örökség)
- Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. Tanulmánykötet a 90 esztendős Erdélyi Zsuzsanna tiszteletére. Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8.; szerk. Gyöngyössy Orsolya, Limbacher Gábor; Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 2014
- "...Lélek, s szabad nép...". Erdélyi Zsuzsanna emlékére a Balaton Akadémia és a Százak Tanácsa konferenciája. Keszthely, 2015. június 5-6.; szerk. Sallai Éva, Szijártó István; Balaton Akadémia–Százak Tanácsa, Keszthely, 2016
- "Kívül aranyos, belül irgalmas...". Tanulmányok Erdélyi Zsuzsanna emlékére. Konferenciasorozat a vallási néprajz iskolateremtő tudósainak tiszteletére I.; szerk. Lengyel Ágnes, Czövek Judit; MNM Palócz Múzeuma, Balassagyarmat, 2018
- Homályba vetett fénycsóva. Erdélyi Zsuzsanna 100. Emlékkötet; szerk. Szerényi Béla; Zenei Anyanyelv Alapítvány, Budapest, 2021