Erdei szalonka
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Scolopax rusticola (Linnaeus, 1758) |
||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Erdei szalonka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei szalonka témájú médiaállományokat. |
Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Európában és Ázsiában honos. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő, de átvonuló példányokat is észlelnek. Márciustól októberig tartózkodik a területen, majd délre vonul. Sűrű és nedves aljnövényzetű elegyes erdők lakója.
Alfajai [szerkesztés]
- Scolopax rusticola rusticola
- Scolopax rusticola ultimus
Megjelenése [szerkesztés]
Átlagos testhossza 30-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 56-60 centiméteres, testtömege 130-420 gramm közötti. Barnás, sárgás foltos tollruhája kiváló rejtőszínt biztosít környezetében. Az erdei szalonka szeme a fejlődés folyamán fokozatosan a feje tetejére és oldalra került. Ezáltal nagy a látómezeje, 360 fok. A szalonka gyakorlatilag úgy is tud nézni, hogy a tarkóján van a szeme. Ezért nem könnyű meglepni a földön tartózkodó szalonkát. Miközben járkál és kis rovarokat szed fel a földről, vagy csőrével a földet túrja férgek után, hátrafelé és előre egyaránt lát. Az erdei szalonka csőre alkalmas arra, hogy megfogja vele a férgeket a földben. A csőrében levő tapintótestecskék segítenek megtalálni a zsákmányt. Amikor a jelzés eljutott az agyba, kinyílik a csőr hegyi része, körbefogja a férget és bekapja anélkül, hogy kivenné a csőrét a földből.
Életmódja [szerkesztés]
Hosszú csőrével este kezdi el a talajon keresni gilisztákból, lárvákból és rovarokból álló táplálékát, de ősszel és télen bogyókat is fogyaszt. Szeme magasan helyezkedik el, ezáltal lehajtott fejjel is viszonylag jól belátja környezetét.
Szaporodása [szerkesztés]
Az erdei szalonka párosodási szertartása vagy az úgynevezett dürrögés alkonyatkor történik. A hímek körberöpködnek az erdő szélén, völgyekben, tisztásokon, s közben "pisszegnek" és "korrognak". Lenn a földön hallgatják őket a tojók. Amikor felizgulnak, halk hívó hangot hallatnak, és kiterítik farktollaikat. A farktollak fehér vége a sötétben úgy világít, mint egy jelzés. A hím meglátja és meghallja a tojót, és odarepül mellé. Gyakran több tojóval is sikerül párzania. Talajra, a sűrű aljnövényzet közé, kisebb mélyedésbe rejti el levelekkel bélelt fészkét. Fészekalja 4 tojásból áll, melyen 22-24 napig kotlik. A kikelt fiókák szinte azonnal elhagyják a fészket és a környező növényzet közé bújnak. Csőrük még rövidebb, mint a felnőtt madáraké.
Vadászata [szerkesztés]
Magyarországon 2004 óta nincs vadászidénye. Vadászata monitoring jelleggel, szabályozott környezetben zajlik tavaszi vonuláskor hajnalban és este.[forrás?]
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 7.)
- Az MME Monitoring Központ adatlapja
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Charlie Bood: A természet csodái 1. Interprint Kft 1990. ISBN 963-02-7705-0
