Erdélyi József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdélyi József
Élete
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) versek
Első műve Ibolyalevél (versek, 1922)
Irodalmi díjai Baumgarten-díj (1929, 1931, 1933)

Erdélyi József (eredeti neve: Árgyelán József) (Újbátorpuszta, 1896. december 30.Budapest, 1978. október 4.) Baumgarten-díjas költő (1929, 1931, 1933)

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Román apa és magyar anya gyermeke. Nagyszalontán, Déván és Mezőtúron járt iskolába. Az I. világháborúban harcolt az orosz fronton. 1918-tól a Debreceni Egyetemen jogot tanult, majd Budapesten besorozták vöröskatonának, s a román frontra került.

Hatott József Attilára, Illyés Gyulára, de még Babits Mihályra is.[forrás?] Első versei 1921-ben a Nyugatban jelentek meg. 1923-tól az Est-lapok munkatársaként dolgozott. 1922-ben Szabó Dezső bevezetésével jelent meg Ibolyalevél című kötete. 1944-ben Nyugatra menekült, majd Romániában bujkált, 1947-ben önként jelentkezett a román hatóságoknál. Elítélték háborús bűnösként. Szabadulása után (1950) az irodalmi életbe Visszatérés című verseskötetével tűnt fel ismét 1954-ben.

Évtizedekig élt a Budapest XII. kerületében, a Krisztinavárosban.

Három éve Ibolyalevél címmel ösztövér verses füzet jelent meg egy addig ismeretlen ifjú költőtől. A huszonnégy, többnyire kurta, igen sokszor népdalszerű költemény élénk figyelmet keltett. Hatásának legfőbb titka talán az volt, hogy kevés költő jelentkezett az utóbbi években, ki annyira híján lett volna a külső hatások vadászásának. Megszólalása szinte forradalmian egyszerű volt. Már maga az is meglepetésszámba ment, hogy egy egészen fiatal poéta nem Adyban keres követni való példát, hanem Petőfiben. De azért Petőfi-utánzó sem volt. Valami meglepő természetességgel adoptálta Petőfi formáit, mikben meg tudta őrizni a maga egyéni jegyeit.
Rédey Tivadar, 1925 [1]

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Költői fellépése az 1920-as években valósággal forradalmat hozott. A "nyugatos líra" általános sikere idején Petőfi Sándor lírai örökségét, a népköltészet hagyományát keltette életre. A hagyományos formát modern érzékenységgel, nyugtalansággal szőtte át. Költészetében a leírás és ábrázolás kapott szerepet: táj- és életképekben, emlékek rajzában, epikus költeményekben fejezte ki érzéseit. Ezzel az 1920-as évek tárgyias költői szemléletének előfutára lett. Lázadóként lépett fel, az elnyomott szegényparasztság követeléseit szólaltatta meg. A népi írók jobbszárnyának egyik hangadója volt, a jobboldali radikális ideológia hatása alá került (a nyilas Virradatban megjelentette Solymosi Eszter vére című versét, és később belépett a Nemzeti Front nevű szélsőjobboldali pártba). A háború alatt is megjelentett antiszemita verseket.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reggel, reggel
  • Ibolyalevél (versek, 1922)
  • Világ végén (versek, 1924)
  • Délibáb és szivárvány (versek, 1927)
  • Az utolsó királysas. 1924-1928 (versek, 1928)
  • Kökényvirág (versek, 1930)
  • Tarka toll (versek, 1931)
  • Felkelt a nap (versek, 1933)
  • Téli rapszódia és három mese (versek, 1934)
  • Negyedik rapszódia (versek, 1937)
  • Eb ura fakó. Egy költő gondolatai a magyar nyelvről (jegyzetek, 1937)
  • Kiáltás a Dunán. Rapszódia 25 részben (versek, 1938)
  • Halad az ék (versek, 1938)
  • Fehér torony (válogatott versek 1913-1938, 1938)
  • Örök kenyér (verses elbeszélés, 1938)
  • Mulató (versek, 1939)
  • Árdeli szép hold. Egy költő gondolatai a magyar nyelvről (jegyzetek, 1939)
  • Látjátok feleim. A Halotti beszéd költészete (esszé, 1939)
  • Emlék (összegyűjtött versek, 1940)
  • Villám és virág (versek, 1941)
  • Zenélő kecske (verses mese, 1941)
  • Halevők és Niobó (verses hitregék, 1941)
  • Fegyvertelen (önéletrajzi írás, 1942)
  • A harmadik fiú (önéletrajzi írás, 1942)
  • Örökség (vers, 1943)
  • Toldi-kéz (versek, 1943)
  • Riadó (versek, 1944)
  • Visszatérés (versek, 1945-1954, 1954)
  • Csipkebokor (válogatott versek, 1919-1954, 1955)
  • Arany ménes (versek, 1959)
  • Csillag és tücsök (versek, 1963)
  • Szőlőfürt (versek, 1965)
  • Esti dal (versek, 1969)
  • Cirokhegedű (versek, 1972)
  • Aranylakodalom (válogatott versek, 1972)
  • Zengő csillag (versek, 1976)
  • Csontfurulya (versek, 1979)
  • Aranyalma (kiadatlan versek, 1917-1978, 1982)
  • Minden élők útján (versek, 1982)
  • Fehér torony. Összegyűjtött versek I-II. (1995)
  • Válogatott versei (válogatta: Görömbei András, 1996)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdélyi József témájú médiaállományokat.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Erdélyi József témában.
  1. Rédey Tivadar: Erdélyi József. Napkelet, III./VI. (1925/ jún.).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 519-520. o. ISBN 963-05-6805-5
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]