Erdélyi József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdélyi József
Élete
Született 1896. december 30.
Újbátorpuszta
Elhunyt 1978. október 4. (81 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfajok versek
Első műve Ibolyalevél (versek, 1922)
Irodalmi díjai Baumgarten-díj (1929, 1931, 1933)

Erdélyi József (eredeti neve: Árgyelán József) (Újbátorpuszta, 1896. december 30.Budapest, 1978. október 4.) Baumgarten-díjas költő (1929, 1931, 1933)

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Román apa és magyar anya gyermeke. Nagyszalontán, Déván és Mezőtúron járt iskolába. Az I. világháborúban harcolt az orosz fronton. 1918-tól a Debreceni Egyetemen jogot tanult, majd Budapesten besorozták vöröskatonának, s a román frontra került.

Hatott József Attilára, Illyés Gyulára, de még Babits Mihályra is.[forrás?] Első versei 1921-ben a Nyugatban jelentek meg. 1923-tól az Est-lapok munkatársaként dolgozott. 1922-ben Szabó Dezső bevezetésével jelent meg Ibolyalevél című kötete. 1944-ben Nyugatra menekült, majd Romániában bujkált, 1947-ben önként jelentkezett a román hatóságoknál. Elítélték háborús bűnösként. Szabadulása után (1950) az irodalmi életbe Visszatérés című verseskötetével tűnt fel ismét 1954-ben.

Évtizedekig élt a Budapest XII. kerületében, a Krisztinavárosban.

Három éve Ibolyalevél címmel ösztövér verses füzet jelent meg egy addig ismeretlen ifjú költőtől. A huszonnégy, többnyire kurta, igen sokszor népdalszerű költemény élénk figyelmet keltett. Hatásának legfőbb titka talán az volt, hogy kevés költő jelentkezett az utóbbi években, ki annyira híján lett volna a külső hatások vadászásának. Megszólalása szinte forradalmian egyszerű volt. Már maga az is meglepetésszámba ment, hogy egy egészen fiatal poéta nem Adyban keres követni való példát, hanem Petőfiben. De azért Petőfi-utánzó sem volt. Valami meglepő természetességgel adoptálta Petőfi formáit, mikben meg tudta őrizni a maga egyéni jegyeit.
Rédey Tivadar, 1925 [1]

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Költői fellépése az 1920-as években valósággal forradalmat hozott. A "nyugatos líra" általános sikere idején Petőfi Sándor lírai örökségét, a népköltészet hagyományát keltette életre. A hagyományos formát modern érzékenységgel, nyugtalansággal szőtte át. Költészetében a leírás és ábrázolás kapott szerepet: táj- és életképekben, emlékek rajzában, epikus költeményekben fejezte ki érzéseit. Ezzel az 1920-as évek tárgyias költői szemléletének előfutára lett. Lázadóként lépett fel, az elnyomott szegényparasztság követeléseit szólaltatta meg. A népi írók jobbszárnyának egyik hangadója volt, a jobboldali radikális ideológia hatása alá került (a nyilas Virradatban megjelentette Solymosi Eszter vére című versét, és később belépett a Nemzeti Front nevű szélsőjobboldali pártba). A háború alatt is megjelentett antiszemita verseket.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ibolyalevél (versek, 1922)
  • Világ végén (versek, 1924)
  • Délibáb és szivárvány (versek, 1927)
  • Az utolsó királysas. 1924-1928 (versek, 1928)
  • Kökényvirág (versek, 1930)
  • Tarka toll (versek, 1931)
  • Felkelt a nap (versek, 1933)
  • Téli rapszódia és három mese (versek, 1934)
  • Negyedik rapszódia (versek, 1937)
  • Eb ura fakó. Egy költő gondolatai a magyar nyelvről (jegyzetek, 1937)
  • Kiáltás a Dunán. Rapszódia 25 részben (versek, 1938)
  • Halad az ék (versek, 1938)
  • Fehér torony (válogatott versek 1913-1938, 1938)
  • Örök kenyér (verses elbeszélés, 1938)
  • Mulató (versek, 1939)
  • Árdeli szép hold. Egy költő gondolatai a magyar nyelvről (jegyzetek, 1939)
  • Látjátok feleim. A Halotti beszéd költészete (esszé, 1939)
  • Emlék (összegyűjtött versek, 1940)
  • Villám és virág (versek, 1941)
  • Zenélő kecske (verses mese, 1941)
  • Halevők és Niobó (verses hitregék, 1941)
  • Fegyvertelen (önéletrajzi írás, 1942)
  • A harmadik fiú (önéletrajzi írás, 1942)
  • Örökség (vers, 1943)
  • Toldi-kéz (versek, 1943)
  • Riadó (versek, 1944)
  • Visszatérés (versek, 1945-1954, 1954)
  • Csipkebokor (válogatott versek, 1919-1954, 1955)
  • Arany ménes (versek, 1959)
  • Csillag és tücsök (versek, 1963)
  • Szőlőfürt (versek, 1965)
  • Esti dal (versek, 1969)
  • Cirokhegedű (versek, 1972)
  • Aranylakodalom (válogatott versek, 1972)
  • Zengő csillag (versek, 1976)
  • Csontfurulya (versek, 1979)
  • Aranyalma (kiadatlan versek, 1917-1978, 1982)
  • Minden élők útján (versek, 1982)
  • Fehér torony. Összegyűjtött versek I-II. (1995)
  • Válogatott versei (válogatta: Görömbei András, 1996)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdélyi József témájú médiaállományokat.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Erdélyi József témában.
  1. Rédey Tivadar: Erdélyi József. Napkelet, III./VI. (1925/ jún.).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 519-520. o. ISBN 963-05-6805-5
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]