Erdélyi Gyula (hírlapíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdélyi Gyula
Erdélyi gyula 1912-24.JPG
Született 1851. január 26.
Gödöllő
Elhunyt 1912. január 4. (60 évesen)
Budapest
Foglalkozása aljegyző, hírlapíró

Mindszenti Erdélyi Gyula (Gödöllő, 1851. január 26.Budapest, 1912. január 4.) megyei t. aljegyző és hírlapíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdélyi Ferenc református lelkész és literáti Mády Zsuzsánna fia. 15 éves korában vesztette el atyját és anyja vezette nevelését. Iskoláit a pesti református gimnáziumban, a jogot az egyetemen végezte. Szegeden az árvízveszély alkalmával a vízrendőri országos bizottságnak jegyzője volt, ezért királyi elismerést kapott. Részt vett a boszniai hadjáratban is. Később a fővárosban kizárólag tolla keresetéből élt.

Korán kifejlett irodalmi hajlama s már tanuló korában pályadíjat nyert. Eleinte fordított, apróbb tárcákat és tanulmányokat irt, azután nagyobb szépirodalmi lapjainkban kezdett beszélyeket közölni (120 elbeszélése jelent meg.)

Szépirodalmi tárcák, versek és beszélyek jelentek meg tőle a Hölgydivatlapban és a Budapesti Bazárban (1867-85), Magyar Bazárban (1869-70), Nefelejtsben (1870), Hazánk és a Külföldben (1870), Képes Világban (1870.), Fővárosi Lapokban (1870-71. 1875. 1883-85. 1889.), Magyarország és a Nagyvilágban (1872-77.), Hirmondóban (1874-83.), Független Hirlapban (1875-77. Bolygó névvel is), Képes Családi Lapokban (1879-1885.), Koszorúban (1879. 1881. 1884.), Havi Szemlében (1879. költemény), M. Szemlében (1880.), Népbarátban (1880.), P. Hirlapban (1880.), Hölgyek Lapjában (1881-85.), Ország-Világban (1882-84.), Üstökösben (1882-84.), Nemzeti Ujságban (1884.), Budapest cz. napilapban (1884. Az utolsó Isten, regény és apró tárczák), a drezdai Auf der Höheben (1885.), a budapesti Aus der Gesellschaftban (1885.), Gondüzőben (1885.), Függetlenségben (1885-86. tárczák), Arad és Vidékében (1885.), a Pesti Naplóban (1888. 212. sz. Balázs Sándor), a Franklin-társulat Naptáraiban (1880-83.), a Bolond Istókban ő alapította meg a Peczek Demeter, a Borsszem jankóban a Czenczi néni alakokat; munkatárs volt a Közérdek, Kelet Népe, Magyarország és Uj Községi Közlöny c. lapoknál.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vázlatok, elbeszélések. Temesvár, 1878.
  2. Kis pajtások Könyvesháza. Bpest. (1879. Bolygó bácsi névvel.)
  3. Nana. Regény, francziából ford. Julius. U. ott, 1881. (Nagy Istvánnal együtt.)
  4. Sári biróné. Elbeszélés. Temesvár, 1882.
  5. Gavallér asszony. Regény. U. ott, 1884. Két kötet (Ism. Főv. Lapok 125. sz. Függetlenség 149. sz.)
  6. Kovász nélkül. Víg regény. Bpest, 1885. (Ism. Főv. Lapok 1886.)
  7. Tessék elolvasni. Víg regény. U. ott, 1886. (Ism. Függetlenség 103. sz.)
  8. Négy eredeti elbeszélés. U. ott, 1887. (Mulattató Zsebkönyvtár 37-38.)
  9. Hálás szerep. Regény. U. ott, 1890. (Ism. M. Szemle, Katholikus Egyházi Közlöny)
  10. Zug a malom. Regény. U. ott, 1890.
  11. A medve. Regény. U. ott, 1891.
  12. A mult. Regény. U. ott, 1892.
  13. Kék szemöldök. Regény. U. ott, 1892.
  14. Az utolsó Isten. Regény. U. ott, 1892. Két kötet.

A mult c. regénye a Pesti Naplóban (1892 márciusában) jelent meg.

Szerkesztette a Közrendészeti Lapokat 1871-72-ben (névtelenül), az Uj Községi Közlönyt 1884. márc. 6-tól, a Magyar Közigazgatást 1884. júl. 3-tól dec. 11-ig és 1892-től a Buda és Vidéke c. közigazgatási, közgazdasági és társadalmi hetilapot Budapesten.

Álneve: Bolygó, a politikai lapokban szépirodalmi tárcák és szinházi birálatoknál, legtöbbször a Független Hirlapban és Függetlenségben.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdélyi Gyula (hírlapíró) témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]