Entomológiai hadviselés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tömegpusztító fegyverek
Típusai

A: Nukleáris fegyverek
B: Biológiai fegyverek
C: Vegyi fegyverek
R: Radiológiai fegyverek

Sablon:Tömegpusztító fegyverek
A krumplibogár fegyverként való felhasználása sok nemzet kutatóit foglalkoztatta.

Az entomológiai hadviselés (vagy „rovartani hadviselés”) a biológiai hadviselés olyan formája, amelyben rovarokat használnak fel az ellenség támadására. Az eljárás évszázadok óta ismert, de a modern korban is jelentősnek tartják. A második világháborúban a megszálló Japán nagyrészt rovar-fegyverekkel folytatott népirtást Mandzsúriában. Azóta számos ország foglalkozott rovar-fegyverek fejlesztésével.

Főbb formái[szerkesztés]

Az entomológiai hadviselésnek az alábbi három formája ismert.[1]

  • 1. A rovarok megfertőzhetők valamilyen kórokozóval, mint pl. mint pl. pestissel, sárgalázzal, vagy kolerával, majd az ellenséges területen elterjesztve vektor-szervezetként közvetíthetik e fertőzéseket emberekre, állatokra vagy növényekre.[2]
  • 2. Egy másik eljárás lehet az ellenséges területek mezőgazdasági növény-állományait károsító rovarfajok betelepítése.[2]
  • 3. Végül bizonyos rovarok – mint. pl. méhek vagy darazsak – kórokozók nélkül, közvetlenül is felhasználhatók az ellenség megtámadására.[1]

Korai története[szerkesztés]

A rovarok fegyverként való felhasználása egy ősi gondolat. Elsőként valószínűleg házi méheket használtak szándékosan e célra.[3] Az ellenség kiűzhető barlangjából behajított méhkasok segítségével.[3]

Az amerikai polgárháború idején a déliek azzal vádolták az északiakat, hogy azok szándékosan betelepítették a Murgantia histrionica nevű növénykártevő poloskafajt a déli államokba.[4] Valószínű, hogy a vád megalapozatlan volt.[4]

Második világháború[szerkesztés]

Japán[szerkesztés]

Az első államilag szervezett, nagyszabású rovartani hadviselést a második világháború kezdetén Japán valósította meg Mandzsúriában.[4][5] Japán hírhedt 731-es alakulata pestissel fertőzött bolhákat és kolerával fertőzött legyeket termelt, majd ezeket repülőgépekről kínai városokra szórta.[5][6] A halálos áldozatok számát közel 500 000-re becsülik.[5][7]

Ezt követően számos más állam is kutatási programokba kezdett.

Kanada[szerkesztés]

Kanada úttörő szerepet játszott a világháborús biofegyver-fejlesztésekben, és szövetségeseit, az USA-t és Nagy-Britanniát is csatlakozásra késztette.[8] Szúnyogokkal, csípőlegyekkel és pestis-fertőzött bolhákkal folytak kísérletek a Queen's University katonai laboratóriumában.[9]

A világháború bejezése után Kanada az 1960-as évekig folytatta programját,[10] beleértve annak entomológiai részét is.[9]

Franciaország[szerkesztés]

Franciaország aktív biofegyver-fejlesztési programot folytatott a háború előtt és alatt. A francia szakértők már 1939-ben azt javasolták, hogy a német lakosság élelmiszer-ellátását egy krumplibogár-támadással tegyék lehetetlenné.[6][11]

Németország[szerkesztés]

A háború alatt Németország olyan kutatás-fejlesztési programot folytatott, melynek célja volt, hogy létrehozza a krumplibogár tömegtermelésének és a célterületre juttatásának technológiáját.[6] E rovar Észak-Amerikában őshonos, és először 1914-ben tűnt fel Németországban.[12] Sok nemzet kutatói tekintették potenciális fegyvernek, de nincs bizonyíték arra, hogy valaha felhasználták volna ilyen módon.[12]

A németek egy Nagy-Britannia elleni akciót terveztek e bogárral.[13] Frankfurt közelében egy kísérlet során 54 000 példányt szórtak szét.[12]

Egyesült Királyság[szerkesztés]

Egy neves brit természettudós, John Burdon Sanderson Haldane azt hangoztatta, hogy mind Nagy-Britannia, mind Németország igen sebezhető volna egy krumplibogár-támadással szemben, hiszen a háborús években a burgonya alapvető népélelmezési cikk volt.[11] 1942-ben mintegy 15 000 krumplibogarat importáltak az USA-ból, hogy katonai felhasználásukat tanulmányozzák.[12]

Hidegháború[szerkesztés]

Szovjetunió[szerkesztés]

A Szovjetunió illegális biofegyver-fejlesztési és -termelési programján belül egy "Ekologija" nevű alprogramot is működtetett, melynek célja a mezőgazdasági növény- és állatállományok elleni biofegyverek fejlesztése volt. Többek közt a száj- és körömfájás vírusával fertőzött kullancsokat termeltek.[14] Megoldották papagájkór-fertőzött óvantagok (Argasidae) termelését, amiket baromfi elleni fegyvernek szántak,[14] és állítólag automatizálták egyes élősködő ízeltlábúak tömegtermelését is.[14]

Egyesült Államok[szerkesztés]

Hadgyakorlat: Az Egyesült Államok mintegy 300 000 nem-fertőzött Aedes aegypti szúnyogot bocsátott saját lakosságára

A hidegháború idején az USA nagyszabású katonai entomológiai programot folytatott. Különösen foglalkoztatta őket a sárgalázas szúnyog (Aedes aegypti) és az általa terjeszthető sárgaláz felhasználása. Kísérleteikhez jelentős mennyiségű szúnyogot termeltek, és tervbe vették egy havi 100 millió példány termelésére alkalmas üzem építését is.[6] A hadsereg elemezte a Szovjetunió egyes városainak sebezhetőségét.[5][6] Fegyverkísérletek során nem fertőzött szúnyogokkal árasztották el egyes amerikai városok mit sem sejtő lakosságát.[6]

A koreai háború idején Észak-Korea és Kína biológiai fegyverek, köztük rovarok alkalmazásával vádolta meg az USA-t, amely tagadta e vádakat. A szakértők véleménye a vádak megalapozott vagy alaptalan voltáról ellentmondó volt, de a többségük azokat propagandacélokból terjesztett, alaptalan teóriáknak tartotta, amit az időközben nyilvánossá vált, korabeli szovjet és kínai dokumentumok is alátámasztanak[9][15][16][17]

Patkánybolha SEM képe

Az 1950-es években az USA terepkísérletek sorozatát folytatta entomológiai fegyverekkel. Többek között fertőzetlen patkánybolhákkal töltött bombákat teszteltek, de ezzel kellemetlenségek támadtak, mikor a bolhák egy része a repülőgépen kiszabadult és a személyzet tagjait is megcsípte.[11] 1955 májusában több mint 300 000 fertőzetlen sárgalázas szúnyogot szórtak szét Georgia államban, hogy elemezzék a repülőgépről terjesztett szúnyogok túlélését és vérszívását.[7][18] Legalább további két hasonló jellegű entomológiai fegyverkísérlet ismert.[18] A korabeli számítások szerint a módszer gazdaságosnak volt tekinthető, hiszen egy éles bevetés esetén egy ellenség halála 0,29 dollár költséggel járt volna (1976-os USA-dollár értékkel számolva).[18] A becslések szerint egy éles bevetés mintegy 625 000 áldozatot szedett volna.[18]

Az USA 1990-ben állítólag 6,5 millió dollárt költött hernyók kártevőként való bevetésének kutatására. A hernyókat Peru kokacserje ültetvényei ellen tervezték bevetni a kábítószer elleni harc keretében.[19] 2002-ben kutatásokat folytattak egy olyan rovar azonosítására, amely alkalmas lehetne egy növényi vírus terjesztésére az ópiumtermelő országok mákültetvényein.[2]

Bioterrorizmus[szerkesztés]

A Földközi-tengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata) egy jelentős kártevő.

Egyes szakértők a rovarok által terjesztett fertőzéseket a bioterrorizmus legvalószínűbb megjelenési módjának tartják.[20] Mivel az inváziós fajok spontán megjelenése világszerte elterjedt probléma, ezért egy váratlanul felbukkanó új kártevő esetén nehéz volna a betelepítés szándékosságát bizonyítani.[21] Az alkalmas rovarok petéi könnyen begyűjthetők és észrevétlenül szállíthatók.[22]

1989-ben a Földközi-tengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata) jelentős károkat okozott Kaliforniában. A "The Breeders" nevű radikális környezetvédő csoport mindezt a saját, szándékos akciójának tulajdonította. Több kutató szerint a légy terjedése részben szándékos emberi terjesztésre volt visszavezethető.[13][23][24] A csoport célja az volt, hogy a fertőzés kontrollálhatatlan mértékűre nőjön, és így a termelők felhagyjanak a permetezéssel.[23]

Jogi helyzet[szerkesztés]

Az 1972-es Biológiai- és toxinfegyver-tilalmi egyezmény (BTWC) nem említi külön a rovar-fegyvereket.[25] Az egyezmény szövege azonban kitér a vektor-szervezetekre[25][26] Ez alapján a rovartani hadviselés az Egyezmény által betiltott eljárásnak tekinthető.[27] Sajnos e kérdés kevésbé egyértelmű, ha kórokozókkal nem fertőzött rovarok alkalmazását, mint az ellenség mezőgazdasága elleni támadást tekintjük.[25]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Lockwood, Jeffrey A. Six-legged Soldiers: Using Insects as Weapons of War, Oxford University Press, USA, 2008, pp. 9–26, (ISBN 0-19-533305-5).
  2. ↑ a b c "An Introduction to Biological Weapons, Their Prohibition, and the Relationship to Biosafety Archiválva 2011. május 1-i dátummal a Wayback Machine-ben", The Sunshine Project, April 2002, accessed December 25, 2008.
  3. ↑ a b Baumann, Peter. "Warfare gets the creepy-crawlies[halott link]", Laramie Boomerang, October 18, 2008, accessed December 23, 2008.
  4. ↑ a b c Peterson, R.K.D. "The Role of Insects as a Biological Weapon Archiválva 2008. július 5-i dátummal a Wayback Machine-ben", Department of Entomology, Montana State University, notes based on seminar, 1990, accessed December 25, 2008.
  5. ↑ a b c d Lockwood, Jeffrey A. "Six-legged soldiers Archiválva 2010. május 22-i dátummal a Wayback Machine-ben", The Scientist, October 24, 2008, accessed December 23, 2008.
  6. ↑ a b c d e f Lockwood, Jeffrey A. "Bug Bomb", Boston Globe, October 21, 2007, accessed December 23, 2008.
  7. ↑ a b Novick, Lloyd and Marr, John S. Public Health Issues Disaster Preparedness, (Google Books), Jones & Bartlett Publishers, 2001, p. 87, (ISBN 0-7637-2500-5).
  8. ↑ Kirby, Reid. "Using the flea as weapon Archiválva 2007. június 11-i dátummal a Wayback Machine-ben", (Web version via findarticles.com), Army Chemical Review, July 2005, accessed December 23, 2008.
  9. ↑ a b c Endicott, Stephen, and Hagermann, Edward. The United States and Biological Warfare: Secrets from the Early Cold War and Korea, (Google Books, relevant excerpt), Indiana University Press, 1998, pp. 75-77, (ISBN 0-253-33472-1), links accessed December 24, 2008.
  10. ↑ Wheelis, Mark, et al. Deadly Cultures: Biological Weapons Since 1945, (Google Books), Harvard University Press, 2006, pp. 84-90, (ISBN 0-674-01699-8).
  11. ↑ a b c Croddy, Eric and Wirtz, James J. Weapons of Mass Destruction: An Encyclopedia of Worldwide Policy, Technology, and History, (Google Books), ABC-CLIO, 2005, p. 304, (ISBN 1-85109-490-3).
  12. ↑ a b c d Heather, Neil W. and Hallman, Guy J. Pest Management and Phytosanitary Trade Barriers ([Google Books]), CABI, 2008, pp. 17–18, (ISBN 1-84593-343-5).
  13. ↑ a b Baker, Eric. "'Maggot bombs' and malaria", Casper Star-Tribune, via the Laramie Boomerang, February 27, 2006, accessed December 25, 2008.
  14. ↑ a b c Ban, Jonathan. "Agricultural Biological Warfare: An Overview Archiválva 2001. szeptember 20-i dátummal a Wayback Machine-ben", The Arena, June 2000, Paper # 9, Chemical and Biological Arms Control Institute, via Memorial Institute for the Prevention of Terrorism, accessed December 25, 2008.
  15. ↑ Regis, Ed. "Wartime Lies?", The New York Times, June 27, 1999, accessed December 24, 2008.
  16. ↑ "Reviews of The United States and Biological Warfare: secrets of the Early Cold War and Korea", York University, compiled book review excerpts, accessed December 24, 2008.
  17. ↑ Auster, Bruce B. "Unmasking an Old Lie Archiválva 2011. május 24-i dátummal a Wayback Machine-ben", U.S. News and World Report, November 16, 1998, accessed December 24, 2008.
  18. ↑ a b c d Rose, William H. "An Evaluation of Entomological Warfare as as Potential Danger to the United States and European NATO Nations", U.S. Army Test and Evaluation Command, Dugway Proving Ground, March 1981, via thesmokinggun.com, accessed December 25, 2008.
  19. ↑ Irwin, M.E. and G.E. Kampmeier. "Commercial products, from insects", (p. 6). In Resh, V.H. & Carde, R. eds. Encyclopedia of Insects, Academic Press, San Diego, via University of Illinois and Illinois Natural History Survey, accessed December 25, 2008.
  20. ↑ "Regulatory and Public Service Programs’ Strategy for the Prevention Of Bioterrorism in Areas Regulated Archiválva 2009. január 17-i dátummal a Wayback Machine-ben", Regulatory and Public Service Program, Clemson University, 2001, accessed December 25, 2008.
  21. ↑ Corley, Heather. "Agricultural Bioterror Threat Requires Vigilance Archiválva 2012. február 18-i dátummal a Wayback Machine-ben", (Press release), Institute of Agriculture and Natural Resource, University of Nebraska, November 12, 2001, accessed December 25, 2008.
  22. ↑ Lockwood, Jeffrey A. "Insects: Tougher than anthrax", The Boston Globe, October 21, 2007, accessed December 25, 2008.
  23. ↑ a b Bonfante, Jordan. "Medfly Madness Archiválva 2009. május 27-i dátummal a Wayback Machine-ben", [[Time (magazin)|]], January 8, 1990, accessed December 25, 2008.
  24. ↑ Howard, Russell D. et al. Homeland Security and Terrorism: Readings and Interpretations, (Google Books), McGraw-Hill Professional, 2006, p. 49, (ISBN 0-07-145282-6).
  25. ↑ a b c Sims, Nicholas Roger Alan, (Stockholm International Peace Research Institute). The Evolution of Biological Disarmament, (Google Books), Oxford University Press, 2001, pp. 45-50, (ISBN 0-19-829578-2).
  26. ↑ "Convention on the Prohibition of the Development, Production and Stockpiling of Bacteriological (Biological) and Toxin Weapons and on Their Destruction Archiválva 2008. május 12-i dátummal a Wayback Machine-ben", The Biological and Toxic Weapons Convention Website, accessed January 5, 2009.
  27. ↑ Zanders, Jean Pascal. "Research Policies, BW Development & Disarmament Archiválva 2008. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben", Conference: "Ethical Implications of Scientific Research on Bioweapons and Prevention of Bioterrorism", European Commission, via BioWeapons Prevention Project, February 4, 2004, accessed January 5, 2009.

Olvasnivalók[szerkesztés]

  • Bryden, John. Deadly Allies: Canada's Secret War, 1937-1947, (Google Books[halott link]), McClelland & Stewart, 1989, (ISBN 0-7710-1724-3).
  • Garrett, Benjamin C. "The Colorado Potato Beetle Goes to War", Chemical Weapons Convention Bulletin, Issue #33, September 1996, accessed January 3, 2009.
  • Hay, Alastair. "A Magic Sword or A Big Itch: An Historical Look at the United States Biological Weapon Programme", (Citation), Medicine, Conflict, and Survival, Vol. 15 July–September 1999, pp. 215–234, (ISSN 13623699).
  • Lockwood, Jeffrey A. "Entomological Warfare: History of the Use of Insects as Weapons of War" (Citation[halott link], Bulletin of the Entomological Society of America, Summer 1987, v. 33(2), pp. 76–82, ISSN 00138754.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Entomológiai_hadviselés&oldid=26530672”