Entomológiai hadviselés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A krumplibogár fegyverként való felhasználása sok nemzet kutatóit foglakoztatta.

Az entomológiai hadviselés (vagy ’’rovartani hadviselés’’) a biológiai hadviselés olyan formája, amelyben rovarokat használnak fel az ellenség támadására. Az eljárás évszázadok óta ismert, de a modern korban is jelentősnek tartják. A második világháborúban a megszálló Japán nagyrészt rovar-fegyverekkel folytatott népirtást Mandzsúriában. Azóta számos ország foglalkozott rovar-fegyverek fejlesztésével.

Főbb formái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az entomológiai hadviselésnek az alábbi három formája ismert.[1]

  • 1. A rovarok megfertőzhetők valamilyen kórokozóval, mint pl. mint pl. pestissel, sárgalázzal, vagy kolerával, majd az ellenséges területen elterjesztve vektor-szervezetként közvetíthetik e fertőzéseket emberekre, állatokra vagy növényekre.[2]
  • 2. Egy másik eljárás lehet az ellenséges területek mezőgazdasági növény-állományait károsító rovarfajok betelepítése.[2]
  • 3. Végül bizonyos rovarok – mint. pl. méhek vagy darazsak – kórokozók nélkül, közvetlenül is felhasználhatók az ellenség megtámadására.[1]

Korai története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rovarok fegyverként való felhasználása egy ősi gondolat. Elsőként valószínűleg háziméheket használtak szándékosan e célra.[3] Az ellenség kiűzhető barlangjából behajított méhkasok segítségével.[3]

Az Amerikai polgárháború idején a déliek azzal vádolták az északiakat, hogy azok szándékosan betelepítették a Murgantia histrionica nevű növénykártevő poloska fajt a déli államokba.[4] Valószínű, hogy a vád megalapozatlan volt.[4]

Második világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Japán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első államilag szervezett, nagyszabású rovartani hadviselést második világháború kezdetén Japán valósította meg Mandzsúriában.[4][5] Japán hírhedt 731-es alakulata pestissel fertőzött bolhákat és kolerával fertőzött legyeket termelt, majd ezeket repülőgépekről kínai városokra szórta.[5][6] A halálos áldozatok számát közel 500 000-re becsülik.[5][7]

Ezt követően számos más állam is kutatási programokba kezdett.

Kanada[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kanada úttörő szerepet játszott a világháborús biofegyver fejlesztésekben, és szövetségeseit, az USA-t és Nagy-Britanniát is csatlakozásra késztette.[8] Szúnyogokkal, csípőlegyekkel és pestis-fertőzött bolhákkal folytak kísérletek a Queen's University katonai laboratóriumában.[9]

A világháború bejezése után Kanada az 1960-as évekig folytatta programját,[10] beleértve annak entomológiai részét is.[9]

Franciaország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franciaország aktív biofegyver fejlesztési programot folytatott a háború előtt és alatt. A francia szakértők már 1939-ben azt javasolták, hogy a német lakosság élelmiszer ellátását egy krumplibogár támadással kell lehetetlenné tenni.[6][11]

Németország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború alatt Németország egy kutatás-fejlesztési programot folytatott, hogy létrehozza a krumplibogár tömegtermelésének és a célterületre juttatásának technológiáját.[6] E rovar Észak-Amerikában őshonos, és először 1914-ben tűnt fel Németországban.[12] Sok nemzet kutatói tekinettték potenciális fegyvernek, de nincs bizonyíték arra, hogy valaha felhasználták volna.[12]

A németek egy Nagy-Britannia elleni akciót terveztek e bogárral.[13] Frankfurt közelében egy kísérlet során 54.000 példányt szórtak szét.[12]

Egyesült Királyság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A neves brit természettudós, Haldane JBS azt hangoztatta, hogy mind Nagy-Britannia, mind Németország igen sebezhető volna egy krumplibogár támadással szemben, hiszen a háborús években a burgonya volt az alapvető népélelmezési cikk.[11] 1942-ben mintegy 15.000 krumplibogarat importáltak az USA-ból hogy katonai felhasználásukat tanulmányozzák.[12]

Hidegháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szovjetunió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szovjetunió illegális biofegyver fejlesztési és termelési programján belül egy "Ekologija" nevű alprogramot is működtetett, melynek célja a mezőgazdasági növény- és állatállományok elleni biofegyverek fejlesztése volt. Többek közt a száj- és körömfájás vírusával fertőzött kullancsokat termeltek.[14] Megoldották papagájkór-fertőzött óvantagok (Argasidae) termelését, amit baromfi elleni fegyvernek szántak.[14] Állítólag automatizálták egyes élősködő ízeltlábúak tömegtermelését.[14]

Egyesült Államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hadgyakorlat: Az Egyesült Államok mintegy 300.000 nem-fertőzött Aedes aegypti szúnyogot bocsátott saját lakosságára.

A hidegháború idején az USA nagyszabású katonai entomológia programot folytatott. Különösen foglalkoztatta őket a sárgalázas szúnyog (Aedes aegypti) és az általa terjeszthető sárgaláz felhasználása. Kísérleteikhez jelentős mennyiségű szúnyogot termeltek, és tervbe vették egy havi 100 millió példány termelésére alkalmas üzem építését [6] A hadsereg elemezte a Szovjetunió egyes városainak sebezhetőségét [5].[6] Fegyverkísérletek során nem-fertőzött szúnyogokkal árasztották el egyes amerikai városok mit sem sejtő lakosságát.[6]

A Koreai háború idején Észak-Korea és Kína biológiai fegyverek, köztük rovarok alkalmazásával vádolta meg az USA-t. Az USA tagadta e vádakat. A szakértők véleménye a vádak megalapozott vagy alaptalan voltáról ellentmondó, de a többségük mindezt propaganda célokból terjesztett, alaptalan vádaknak tartja, amit az időközben nyilvánossá vált, korabeli szovjet és kínai dokumentumok is alátámasztanak [9][15] [16][17]

Patkánybolha SEM képe.

Az '50-es években az USA terepkísérletek sorozatát folytatta rovar-fegyverekkel. Többek között fertőzetlen patkánybolhákkal töltött bombákat teszteltek, de ezzel kellemetlenségek támadtak, mikor a bolhák egy része a repülőgépen kiszabadult és a személyzet tagjait is megcsípte.[11] 1955 májusában több mint 300.000 fertőzetlen sárgalázas szúnyogot (Aedes aegypti) szórtak szét Georgia államban, hogy elemezzék a repülőgépről terjesztett szúnyogok túlélését és vérszívását.[7][18] Legalább további két hasonló jellegű entomológiai fegyverkísérlet ismert.[18] A korabeli számítások szerint a módszer gazdaságos volt, hiszen egy éles bevetés esetén egy ellenség halála 0,29 dollár költséggel járt volna (1976-os USA dollár értékkel számolva).[18] A becslések szerint egy éles bevetés mintegy 625 000 áldozatot szedett volna.[18]

Az USA 1990-ben állítólag 6,5 millió dollárt költött hernyók kártevőként való bevetésének kutatására. A hernyókat Peru kokacserje ültetvényei ellen tervezték bevetni a kábítószer elleni harc keretében.[19] 2002-ben kutatásokat folytattak egy olyan rovar azonosítására, amely alkalmas lehetne egy növényi vírus terjesztésére az ópium termelő országok mák ültetvényein.[2]

Bioterrorizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Földközi-tengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata) egy jelentős kártevő.

Egyes szakértők a rovarok által terjesztett fertőzéseket a bioterrorizmus legvalószínűbb megjelenési módjának tartják.[20] Mivel az inváziós fajok spontán megjelenése világszerte elterjedt probléma, ezért egy váratlanul felbukkanó új kártevő esetén nehéz volna a betelepítés szándékosságát bizonyítani.[21] Az alkalmas rovarok petéi könnyen begyűjthetők és észrevétlenül szállíthatók.[22]

1989-ben a Földközi-tengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata) jelentős károkat okozott Kaliforniában. A "The Breeders" nevű radikális környezetvédő csoport mindezt a saját, szándékos akciójának tulajdonította. Több kutató szerint a légy terjedése részben szándékos emberi terjesztésre volt visszavezethető.[13][23][24] A csoport célja az volt, hogy a fertőzés kontrollálhatatlan mértékűre nőjön, és így a termelők felhagyjanak a permetezéssel.[23]

Jogi helyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1972-es Biológiai- és toxinfegyver-tilalmi egyezmény (BTWC) nem említi külön a rovar-fegyvereket.[25] Az egyezmény szövege azonban kitér a vektor-szervezetekre [25][26] Ez alapján a rovartani hadviselés az Egyezmény által betiltott eljárásnak tekinthető.[27] Sajnos e kérdés kevésbé egyértelmű, ha kórokozókkal nem fertőzött rovarok alkalmazását, mint az ellenség mezőgazdasága elleni támadást tekintjük.[25]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Lockwood, Jeffrey A. Six-legged Soldiers: Using Insects as Weapons of War, Oxford University Press, USA, 2008, pp. 9–26, (ISBN 0-19-533305-5).
  2. ^ a b c "An Introduction to Biological Weapons, Their Prohibition, and the Relationship to Biosafety", The Sunshine Project, April 2002, accessed December 25, 2008.
  3. ^ a b Baumann, Peter. "Warfare gets the creepy-crawlies", Laramie Boomerang, October 18, 2008, accessed December 23, 2008.
  4. ^ a b c Peterson, R.K.D. "The Role of Insects as a Biological Weapon", Department of Entomology, Montana State University, notes based on seminar, 1990, accessed December 25, 2008.
  5. ^ a b c d Lockwood, Jeffrey A. "Six-legged soldiers", The Scientist, October 24, 2008, accessed December 23, 2008.
  6. ^ a b c d e f Lockwood, Jeffrey A. "Bug Bomb", Boston Globe, October 21, 2007, accessed December 23, 2008.
  7. ^ a b Novick, Lloyd and Marr, John S. Public Health Issues Disaster Preparedness, (Google Books), Jones & Bartlett Publishers, 2001, p. 87, (ISBN 0-7637-2500-5).
  8. Kirby, Reid. "Using the flea as weapon", (Web version via findarticles.com), Army Chemical Review, July 2005, accessed December 23, 2008.
  9. ^ a b c Endicott, Stephen, and Hagermann, Edward. The United States and Biological Warfare: Secrets from the Early Cold War and Korea, (Google Books, relevant excerpt), Indiana University Press, 1998, pp. 75-77, (ISBN 0-253-33472-1), links accessed December 24, 2008.
  10. Wheelis, Mark, et al. Deadly Cultures: Biological Weapons Since 1945, (Google Books), Harvard University Press, 2006, pp. 84-90, (ISBN 0-674-01699-8).
  11. ^ a b c Croddy, Eric and Wirtz, James J. Weapons of Mass Destruction: An Encyclopedia of Worldwide Policy, Technology, and History, (Google Books), ABC-CLIO, 2005, p. 304, (ISBN 1-85109-490-3).
  12. ^ a b c d Heather, Neil W. and Hallman, Guy J. Pest Management and Phytosanitary Trade Barriers ([Google Books]), CABI, 2008, pp. 17–18, (ISBN 1-84593-343-5).
  13. ^ a b Baker, Eric. "'Maggot bombs' and malaria", Casper Star-Tribune, via the Laramie Boomerang, February 27, 2006, accessed December 25, 2008.
  14. ^ a b c Ban, Jonathan. "Agricultural Biological Warfare: An Overview", The Arena, June 2000, Paper # 9, Chemical and Biological Arms Control Institute, via Memorial Institute for the Prevention of Terrorism, accessed December 25, 2008.
  15. Regis, Ed. "Wartime Lies?", The New York Times, June 27, 1999, accessed December 24, 2008.
  16. "Reviews of The United States and Biological Warfare: secrets of the Early Cold War and Korea", York University, compiled book review excerpts, accessed December 24, 2008.
  17. Auster, Bruce B. "Unmasking an Old Lie", U.S. News and World Report, November 16, 1998, accessed December 24, 2008.
  18. ^ a b c d Rose, William H. "An Evaluation of Entomological Warfare as as Potential Danger to the United States and European NATO Nations", U.S. Army Test and Evaluation Command, Dugway Proving Ground, March 1981, via thesmokinggun.com, accessed December 25, 2008.
  19. Irwin, M.E. and G.E. Kampmeier. "Commercial products, from insects", (p. 6). In Resh, V.H. & Carde, R. eds. Encyclopedia of Insects, Academic Press, San Diego, via University of Illinois and Illinois Natural History Survey, accessed December 25, 2008.
  20. "Regulatory and Public Service Programs’ Strategy for the Prevention Of Bioterrorism in Areas Regulated", Regulatory and Public Service Program, Clemson University, 2001, accessed December 25, 2008.
  21. Corley, Heather. "Agricultural Bioterror Threat Requires Vigilance", (Press release), Institute of Agriculture and Natural Resource, University of Nebraska, November 12, 2001, accessed December 25, 2008.
  22. Lockwood, Jeffrey A. "Insects: Tougher than anthrax", The Boston Globe, October 21, 2007, accessed December 25, 2008.
  23. ^ a b Bonfante, Jordan. "Medfly Madness", Time Magazine, January 8, 1990, accessed December 25, 2008.
  24. Howard, Russell D. et al. Homeland Security and Terrorism: Readings and Interpretations, (Google Books), McGraw-Hill Professional, 2006, p. 49, (ISBN 0-07-145282-6).
  25. ^ a b c Sims, Nicholas Roger Alan, (Stockholm International Peace Research Institute). The Evolution of Biological Disarmament, (Google Books), Oxford University Press, 2001, pp. 45-50, (ISBN 0-19-829578-2).
  26. "Convention on the Prohibition of the Development, Production and Stockpiling of Bacteriological (Biological) and Toxin Weapons and on Their Destruction", The Biological and Toxic Weapons Convention Website, accessed January 5, 2009.
  27. Zanders, Jean Pascal. "Research Policies, BW Development & Disarmament", Conference: "Ethical Implications of Scientific Research on Bioweapons and Prevention of Bioterrorism", European Commission, via BioWeapons Prevention Project, February 4, 2004, accessed January 5, 2009.

Olvasnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bryden, John. Deadly Allies: Canada's Secret War, 1937-1947, (Google Books), McClelland & Stewart, 1989, (ISBN 0-7710-1724-3).
  • Garrett, Benjamin C. "The Colorado Potato Beetle Goes to War", Chemical Weapons Convention Bulletin, Issue #33, September 1996, accessed January 3, 2009.
  • Hay, Alastair. "A Magic Sword or A Big Itch: An Historical Look at the United States Biological Weapon Programme", (Citation), Medicine, Conflict, and Survival, Vol. 15 July–September 1999, pp. 215–234, (ISSN 13623699).
  • Lockwood, Jeffrey A. "Entomological Warfare: History of the Use of Insects as Weapons of War" (Citation, Bulletin of the Entomological Society of America, Summer 1987, v. 33(2), pp. 76–82, ISSN 00138754.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]