Entlebuchi havasi kutya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Entlebuchi havasi kutya (Entlebucher Sennenhund)
Entlebucher głowa 541.jpg
Fajtagazda ország Svájc
Osztályozás
Csoport II. Pinscherek, schnauzerek – molosszerek – svájci hegyi- és pásztorkutyák
Szekció 3. Svájci hegyi- és pásztorkutyák
Fajta Entlebuchi pásztorkutya FCI 47
Fajtaleírás
Osztályozó szervezet FCI
Érvényes standard angol
Kiadás éve 2002
Wikimédia Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz
Entlebuchi havasi kutya témájú médiaállományokat.

A entlebuchi havasi kutya (Entlebucher Sennenhund) egy svájci kutyafajta.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A svájciEntlebuch városából származik, ahol szarvasmarhák őrzésére és hajtására használták. Első írásos említése 1889-ben történt, ekkor még gyakorlatilag nem tettek különbséget az Appenzelli havasi kutya és ezen fajta között, ennek is köszönhető, hogy a fajta az 1910-es évek elejére majdnem kihalt, alig maradt fenn néhány példány. Lassan fejlődött, az első fajtaleírás is csak 1927-ben jelent meg, azóta népszerűsége folyamatosan növekszik. Manapság leginkább családi kedvencként tartják, de munka- és őrkutyaként is jól használható. A svájci pásztorkutyák között is ritkának számít, hazánkban sem túlságosan közismert.

Külleme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középnagy, kompakt megjelenésű kutya. A négy svájci pásztorkutya közül a legkisebb. Feje a testtel arányos, kissé ék alakú, a koponya szélesnek mondható. Stopja alig kifejezett. Orra fekete, fangja erőteljes. Harapása ollós, a tétreharapás elfogadható. Szemei kicsik, kerekek, színük a sötétbarnától a mogyoróbarnáig terjedhet. Fülei sem túlságosan nagyok, viszont magasan és szélesen tűzöttek, háromszögletűek. Nyaka és törzse erős, a mellkas pedig széles és mély, a faroknak két típusa elfogadott, természetesen lelógó, vagy csonka, utóbbi a fajta igazi jellegzetessége, ennek alapján könnyedén beazonosítható. Mellső végtagjai viszonylag rövidek, de erőteljesek, izmosak. A hátsó végtagokról ugyanez elmondható, azonban hosszabbak, mint a mellsők. Csontozata erőteljes. A mancsok kerekek és zártak, a talppárnák pedig durvák. A farkaskarmokat el kell távolítani. Szőrzete félhosszú, a fedőszőrzet rövid és tömör, aljszőrzete pedig sűrű, különösebb gondozást nem igényel. Színezete trikolor, csakúgy mint a másik három svájci pásztorkutya fajta esetében. Fekete alapon, az arcorri részen fehér jeggyel, mely a koponyán felfelé csíkban folytatódik, a lábakon szintén látható fehér jegyekkel, valamint cser jegyekkel a szemöldök felett, a pofán, a lábakon és a mellkasi részen, melyeknek a lehető legszimmetrikusabbnak kell lenniük.

Méretei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Marmagasság: kanok esetében 44-50 cm (52 cm-ig elfogadható), szukáknál 42-48 cm (szintén 2 cm-es differencia tolerálható)
  • Testtömeg: 23-30 kg
  • Alomszám: 5-8 kölyök
  • Várható élettartam: 12-15 év

Jelleme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természete engedelmes és barátságos. Családtagjaihoz ragaszkodik. Gyerekekkel jól kijön, az idegenekkel szemben viszont bizalmatlan. Más kutyákkal és egyéb háziállatokkal, pl. macskákkal is jól megfér. Munkakutyaként kifejezetten nagy a mozgásigénye, könnyen tanul, ezért kutyás sportokban kiválóan teljesít.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]