Entiszol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Talajrend az USDA talaj taxonómiában, az entiszolok olyan talajok, amikben csak az A-horizont mutat fejlődést. Az entiszolnak nincs jellemző horizontja, és a legnagyobb része alapvetően nem tér el az anyakőzettől, ami lehet meg nem szilárdult üledék vagy kőzet. Az entiszol a második leggyakoribb talajtípus (az inceptiszolok után), a jégmentes földterületek kb. 16-18%-át elfoglalva.

A legtöbb talaj a szilur szárazföldi növényzetének fejlődése előtt entiszol volt elkülönült talajhorizontok nélkül.

A késő vagy hiányzó fejlődés okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • El nem málló anyagok - homok, vas-oxid, alumínium-oxid, kaolinit agyag.
  • Erózió - általában kiugró lejtőkön.
  • Anyaglerakódás - az víz, szél, lejtőhordalék, sárlavina stb. által új anyakőzetek folyamatos, ismételt lerakódása.
  • Kiöntés vagy telítődés.
  • Hideg klíma - de télen nem olyan hideg, hogy permafroszt alakuljon ki.
  • Száraz klíma.
  • Közelség alapkőzethez - mállásnak ellenálló lehet, mint pl. a kvarcit vagy a vaskő.
  • Toxikus anyakőzet - szerpentinit talaj, bányatalaj, szulfidos anyag.

Alrendek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aquent - állandóan vagy gyakran nedves talaj folyópartokon, árapálysíkságokon, stb. Itt az általános nedvesség korlátozza a fejlődést.
  • Arent - antropogén talaj: jellemző horizontok nem fejlődhetnek a mélyen szántás, ásás vagy más emberi talajmozgatások miatt.
  • Fluvent - iszapos talaj, ahol a fejlődést megelőzi a periodikus áradások ismételt üledék lerakódása. Völgyekben és folyódeltákban találhatón, főleg magas üledéktartalmúaknál.
  • Orthent - vékony vagy váztalaj. Frissen erodált felszíneken vagy nagyon öreg mállásálló ásványoktól mentes talajképződményeken.
  • Psamment - minden szintjén homokos entiszol, ahol a fejlődést megakadályozza a homok mállásának lehetetlensége. Mozgó és glaciális buckákból alakul ki.
  • Wassent - több, mint napi 21 órára elárasztott entiszol.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Entisols. University of Idaho. (Hozzáférés: 2006. május 14.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Entisols. USDA-NRCS. (Hozzáférés: 2006. május 14.)