Enterális fehérjevesztő-szindróma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az enterális fehérjevesztő-szindróma az emésztőtraktus kórosan fokozott fehérjevesztése. Rendes esetben is vesztünk naponta kis mennyiségű fehérjét, de ez esetben az albumin nevű fehérje vesztése meghaladja a napi 20%-ot. Minden típusú fehérje „szivárog”.

Okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyirokpangás a belekben gyulladás, a bélrendszeri vénás-elfolyás akadályozottsága miatt (jobb szívfél elégtelenség), magasabb nyirokérnyomás (filiariasis, constrictiv pericarditis). Veleszületett nyirokér-tágulat.

Tünettan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogyás, hasmenés, felszívódási zavarok. Fehérjehiányos vizenyő.

Labor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csökkent vérplazma-fehérje (pl. albumin és immun-globulinok) és fehérvérsejt szám.

Elkülönítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos vese, máj és szív eredetű fehérjevesztő vagy fehérjehiányos állapot.

Kimutatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klinikum

Labor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A széklet ún. alfa1-antitripszin tartalma nő. Intestinális AT-clearance-mérés és radioizotópos vizsgálat.

Kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ok kezelése, zsírmegszorítás.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Herold, Belgyógyászat, magyar szerkesztő: Dr. Romics László