Enki Bilal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Enki Bilal
Enki Bilal 20100328 Salon du livre de Paris 5.jpg
Születéskori neve Enes Bilalovic
Született 1951. november 7. (62 éves)
Belgrád, Jugoszlávia)
Nemzetisége francia
Foglalkozása képregényrajzoló,író,rendező

Enki Bilal MySpace oldala
Enki Bilal az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Enki Bilal született Enes Bilalovic, (Belgrád, Jugoszlávia, 1951. november 7. –) bosnyák származású francia képregényrajzoló. Az általa jegyzett Nikopol-trilógia és a Szörny-tetralógia az elmúlt évtizedek kiemelkedő sci-fi képregényei közé tartoznak. 1987-ben az Angoulême-i nemzetközi képregényfesztiválon a város nagydíjának a nyertese lett.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Enes Bilal bosnyák apa és cseh anya fiaként Belgrádban látta meg a napvilágot. Kitörölhetetlen emléket jelentett számára az egyik helyi „bioszkóp”, és gyerekszínészként szerepet is kapott egy jugoszláv filmben. Tíz éves volt, amikor a már Franciaországban dolgozó apa után indult a család, amihez váratlan segítséget nyújtott a Bilalék lakásával szemező tanítónő, és funkcionárius férjével elintéztette a kivándorláshoz szükséges elintézendőket.

Párizsban fedezte fel a legszebb időszakába belépő francia képregényt, és 20 évesen bátran beköszöntött rajzaival a Pilote szerkesztőségébe. Ekkor még eltanácsolták, ám egy évvel később – amelyet az Ecole des Beaux-Arts-on töltött – már megnyerte ugyanennek a lapnak a pályázatát, és 'A csillagok hívása' című rövid képregénye itt jelent meg 1972-ben.

Pierre Christin bölcs tanácsokkal mozdította előre grafikusi fejlődését. Azt mondta neki, hogy remek a fantáziája, de nem figyel oda eléggé az életre. Vonatra szálltak, végigjárták mindazokat a tájakat, amelyek közös munkáik hátteréül szolgáltak, ennek köszönhetően érlelődött ki a jellegzetes Bilal-stílus.

Bilal első saját sorozata 1980-ban indult útjára. A 'Halhatatlanok vására', avagy a Nikopol-trilógia első része osztatlan elismerést hozott szerzőjének. 'A csapdanő' (főszerepben egy Jill Bioskop nevű lánnyal) 1986-ban, a Lire irodalmi magazin által az év legjobb könyvének választott 'Hideg egyenlítő' 1993-ban került a boltokba. Az első két részből ő maga rendezett filmet 2004-ben.

Már korábban is dolgozott a filmszakmában, főleg Alain Resnais-vel, akinek "Az élet kész regény" című filmjéhez ő tervezte a díszleteket és a jelmezeket. A Magyarországon is bemutatott "Halhatatlanok"-at megelőzően két filmet is rendezett.

Rajzolt címlapokat egy Jules Verne-sorozathoz, és két bélyeget tervezett a francia postának, 1988-ban és 2006-ban.

Válogatott képregényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • La croisière des oubliés, írta Pierre Christin, 1975
  • Le vaisseau de pierre, írta Pierre Christin, 1976.
  • La ville qui n'existait pas, írta Pierre Christin, 1977.
  • Exterminateur 17, írta Jean-Pierre Dionnet, 1979.
  • Les Phalanges de l'Ordre noir, írta Pierre Christin, 1979.
  • La foire aux immortels, 1980.
  • Partie de chasse, írta Pierre Christin, 1983.
  • La femme piège, 1986.
  • Froid équateur, 1992.
  • Le sommeil du monstre, 1998.
  • 32 décembre, 2003.
  • Rendez-vous à Paris, 2006.
  • Quatre ?, 2007.

Munkái magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (Címlap és egy oldal, in Falomlás, Interprint 1990)
  • A szörny ébredése (Le sommeil du monstre, Titkos Fiók 2006, fordította Szalmási Szilárd)
  • December 32 (32 décembre, Titkos Fiók 2008, fordította Szalmási Szilárd)
  • Párizsi randevú (Rendez-vous à Paris, Titkos Fiók 2009, fordította Szalmási Szilárd)
  • Négy? (Quatre?, Titkos Fiók 2010, fordította Szalmási Szilárd)

Filmrendezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bunker Palace Hôtel (1989)
  • Tykho Moon (1996)
  • Immortel (Halhatatlanok, 2004)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]