András calabriai herceg
| András calabriai herceg | |
| Ragadványneve | Endre |
| Nápolyi Királyság calabriai herceg | |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Árpád-ház |
| Született | 1327. november 30. |
| Elhunyt | 1345. szeptember 18. (17 évesen) Aversa |
| Nyughelye | A nápolyi székesegyház Lajos-kápolnája |
| Házastársa | I. Johanna nápolyi királynő |
| Gyermekei | Martell Károly (1345–1348 |
| Édesapja | Károly Róbert |
| Édesanyja | Łokietek Erzsébet |
.svg&filetimestamp=20110416224014)
András (1327. november 30. – Aversa, 1345. szeptember 18.), más néven Endre, calabriai herceg, Károly Róbert magyar király fia, I. Johanna nápolyi királynő koronázott férje (consort).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete, származása
Édesapja Károly Róbert (1288–1342), édesanyja Łokietek Erzsébet (1305–1380) lengyel hercegnő. Bátyja I. (Nagy) Lajos (1326–1382) magyar király, öccse István herceg (1332–1354) szlavón-dalmát herceg. 1333. szeptember 28-án eljegyezték a későbbi Johanna nápolyi királynővel. 1342-ben kötötték meg a házasságot. Egyetlen gyermekük született, Martell Károly (1345–1348) – (nevét dédapja, Martell Károly után kapta).
[szerkesztés] Halála
[szerkesztés] Előzmények
Az 1342-es házasságkötés után koronázása nem történt meg és a trónöröklésből is kizárták. Éppen ezért anyja, Erzsébet 1343. június 8-án díszes kísérettel és hatalmas mennyiségű arannyal, ezüsttel kelt útra Itáliába, hogy a nápolyi trónt biztosítsa fia számára. VI. Kelemen pápa azonban ellenezte, hogy Nápoly és Magyarország egy kézben egyesüljön, ezért halogatta a döntést, mely 1344. január 19-én született meg. Eszerint a pápa megadta András számára a királyi címet, hozzájárult megkoronázásához, de a tényleges uralmat Johanna számára biztosította.[1]
Közben azonban johanna züllött udvara "mint valami közönséges csapszék a világ gúnytárgyává vált" - írta a kortárs olasz szerző. [2] Johannát férfiak hada zsongta körül, több Anjou-házi herceg pályázott a férjezett(!) Johanna kezére, ennek révén a nápolyi trónra. Mindennek az idegen András útjában állt. A Magyarországról érkezett 44 000 márka ezüst és a nápolyi udvarból érkező aggasztó hírek a pápát döntése megváltoztatására késztették. 1345 januárjában intézkedett, hogy a nápolyi udvar legzüllöttebb tagjait távolítsák el. 1545. június 10-én pedig úgy foglalt állást, hogy Johannát és Andrást együttesen kell megkoronázni, valamint András számára is biztosítani kell a kormányzásban való részvételt. E döntés felgyorsította az események menetét.
András ugyanis egyre fenyegetőbben lépett fel az udvarban és ellenfelei is megrémültek - mind a koronázás lehetőségétől, mind András fenyegetéseitől - és döntő lépésre szánták el magukat. Egyes vélemények szerint az Anjou-házhoz tartozó Valois Katalin címzetes konstantinápolyi császárnő köre állhatott a merénylet hátterében. A pápai bulla közeledtével gyorsan kellett cselekedniük.
[szerkesztés] A gyilkosság
1345. szeptember 18-án a hatodik-hetedik hónapban járó, várandós Johanna és András részvételével vadászatot tartottak. A vadászat után Aversában tartott lakomát követően Johanna és András egy, a városfalakon kívüli kolostorba tért éjszakai nyugovóra. Az eseményeket egy olasz krónikás örökítette meg.
| „ | éjnek idején szeptember 18-án kamarásainak s felesége egyik szobalányának rendeletére s árulásával az alább írott árulók felszólítására kihívatták, hogy keljen fel, mert fontos hírek érkeztek Nápolyból. Neje bíztatására felkelt, s kiment a szobából. Nejének, a királynőnek szobalánya háta mögött rögtön bezárta a szobaajtót. A teremben Carlo d"Artuggio s fia, Tralizzo grófja, néhányan a Leonessa s a Stella grófok közül, a nagy marsall, Jacopo Cabano úr, kiről nyíltan beszélték, hogy viszonyt folytat a királynővel, Pace de Turpia két fia s Nicola da Mirizzano nevű kamarásai megragadták az említett András királyt, kötelet vetettek a nyakába, azután a szobának a kertre nyíló erkélyére akasztották, azon árulók egy része alulról lábainál fogva addig rángatta, míg megfojtották. | ” |
| – Giovanni Villani krónikája[3] | ||
Isolda, magyar dajkája és nevelője tanúja volt az eseménynek és András testét elvitte a szerzetesek templomába, ahol reggelig virrasztottak. Amikor a magyar lovagok megérkeztek, óvatosságból mindent elmondott nekik magyarul, hogy a nápolyiak ne értsék. Bőségesen akarták meghálálni a hűségét a történtekek után.[4]
A nápolyi székesegyház Lajos kápolnájában temették el.
[szerkesztés] Hivatkozások
- ↑ Kristó Gy. 1988. 91-92.
- ↑ Idézi: Kristó Gy. 1988. 102.
- ↑ Idézi: Kristó Gy. 1988. 103.
- ↑ http://www.kislexikon.hu/isolda.html
[szerkesztés] Forrás
- Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 19–20. o. ISBN 963-05-6800-4
- 3. Magyar-angol kapcsolatok az Anjouk korában
